Misztikus Lények Csatája - (Befejezett)

1. Vámpíros találkozás

Valahol a város északi részén:
*Kopog*

- Szabad! - ki ilyen korán, csak most kelt fel a nap.
- Egy levelle érkezett, boss. (értsd: főnök) - átnyújtja az íratott.

* A levélben*
Tisztelt, Vámpírok vezetője, Jake Blood meghívjuk önt, az éves gyülekezetre a város szívében. Ami holnap 17:50 -kor kerül megrendezésre, a 3. raktárban. Visszautasítást nem fogadunk el!

Jake szemszöge:
Méghogy "visszautasítást nem fogadunk el!" , PFFF még mit nem? Na de mi olyan fontos, hogy már holnap oda kell menjek ? Na mindegy, ez nem érdekes.

Eközben valahol a város szívében:

- Katie Sunlight? - körbe nézz az osztályba de nem látja sehol.
- Ő az a lány aki most költözött ide? - kérdi, mire egy bólintást kapott válaszul.

Katie szemszöge:

A fenébe megint elfogok késni , pedig mindig két órával korábban kelek, hogy időben elkészüljek. Na mindegy, jobb ha siettek, megvan a táskám, a könyveim , minden ami kell. Ma a szokásos rózsaszín melegítőmet vettem fel, egy élénk lila színű pólóval. Nagymama a szokásos szendvicset készítette el, ami nagyon finom is szokott lenni de azért mit nem adtam volna meg anyukám fincsi szendvicsé ért.

*Time skip*

A fenébe elkéstem, na mindegy bekopog az osztály ajtaján, aztán lesz ami lesz.

*Kopog*

- Bocsánat a késésért! - mondtam és leültem a leghátsó padba, az újdonsült barátnőm mellé.Az órák unalmasnak és hosszúnak bizonyultak, nem történt semmi érdemleges. Miután végeztünk, úgy döntöttünk, hogy elmegyünk a közeli parkba fagyizni.

- Mi volt veled ma, kislány? Megint elkéstél, a tanárnő nem örült neki.
- Nem akarok beszélni róla... - nem akarok a terhére lenni de gondolom sejti mivel már elmondtam neki, hogy a szüleim... eltűntek még egész pici koromban, így a nagyszüleimmel élek együtt.
- Jó akkor nem kell elmondanod, de ha bármire szükséged van akkor szólj. Nekem most mennem kell és szerintem te is menj haza, későre jár. - aggódok Katie miatt, ő a legjobb barátnőm.
- Rendben, Naomi és köszi hogy támogatsz. - milyen szerencsés vagyok, hogy ilyen barátnőm van.
- Ez természetes de most megyek.

Naomi szemszöge:
Remélem Katie rendben lesz, látszott rajta, az aggodalom és a magány. Nem szívesen hagytam volna magára, de hívott a kötelesség. Na most azt kérdezitek, hogy mi a kötelessége egy 15 éves lánynak. Hát ez egy olyan titok, amit egy barátomnak se mondtam el, vagyis pontosítok egy ember barátomnak se. Holnap hosszú napom lesz, így jobb ha elintézem a kötelességem és haza megyek.

Katie szemszöge:
Miután Naomi elment, nem maradtam sokáig így én is elindultam, haza. Egy creppy kis utcán kellett áthaladni a házunkhoz. Ahogy betértem a kis utcában furcsa hangokra lettem figyelmes, de nem is erőst törődtem vele. Ahogy benébb haladtam a szűkös kis utcán, még jobban hallodtam azokat a furcsa hangokat. Egyre feszültebb lettem, úgy éreztem mintha valaki figyelne engem. Ekkor hirtelen egy ajkat éreztem a nyakamon. Lefagyva álltam , nem tudtam megmozdulni se, olyan érzés volt mintha a lábaim a földbe gyökereztek volna.
- Ne mozdulj, Kis szuka, itt tökéletes lesz...- mondta és egy fura fájdalom fogott el. Éreztem az ajkait a nyakamon, de nem tudtam elképzelni, hogy mi az a furcsa hegyes dolog, amit a nyakamba mélyeztett, de amint ezt kimondtam rájöttem a válaszra.
- Ne csináld kérlek! Ez nagyon fáj! - Úgy tett mintha meg se hallotta volna , csak tovább folytatta az ivást, igaz, hogy az arcát nem láttam a kapucnia miatt. Én meg egyre gyengébbnek éreztem magam, el sem hiszem, hogy léteznek... Furcsa kimondani de mégis kimondom...vámpírok ....léteznek. Mikor már azt éreztem, hogy menten elájulok megjelent egy vörös hajú, zöld szemű srác.
- Te meg mit művelsz ezzel a lánnyal?
- Minek látszik? Vacsorázok.-mondta a kapucnis fiú.
- Hajd békén! Ne keljen még egyszer elmondanom, megértetted?
- Igenis, boss.- nem nagy örömmel mondta de elengedett. Ekkor megszédültem de a vörös hajú fiú elkapott, mielőtt a földnek csattantam volna.
- K-köszönöm - mondom hepegve. A nyakamból a vér még mindig csurdogált le az élénk színű lila felsőmre. Már a seb nem fájt de a fejem még mindig sajogott a sok vér vesztességtől. Amikor már annyira lábon tudtam maradni elengedett.
- Mond csak jobban érzed magad? Nagyon fáj amit veled ez a semmire kellő művelt? - kérdi, miközben a másik fiúra mutatott.
- Egy kicsit jobban, fáj de már nem annyira.
- Ha vársz egy kicsit, haza viszlek - mondta kedvesen, még mindig nem hiszem el, hogy talán ő is egy vámpír. De ettől még jobban elbizonytalanodtam de mégis tudni akarom az igazat, így muszáj megkérdeznem.
- Bocsáss meg a kérdésért, de ti ketten vámpírok vagytok?
- Igen és még szeretnéd, hogy csináljam. - felelte a kapucnis.
- Figyelj Ray, holnap beszélünk a tetted következményéről de most menj haza, ez parancs! - mondta a vörös hajú fiú és azzal Ray elment. Úgy látszik, hogy ez a fiú a főnök, de vajon milyen főnök lehet?

*Time skip*

- Köszönöm, hogy haza hoztál.
- Ugyan ez semmiség, amúgy mi a neved?- Ezt szeretem volna én is tőle kérdezni és, hogy minek a főnöke. Hát nem tudom, hogy elmondjam-e neki de mégis ő mentett meg.
- A nevem... Katie Sunlight és a tiéd? -Egy darabig csak nézett, de aztán megszólalt.
- Jake Blood, a vámpírok vezetője vagyok. - Ezt amikor meghallodtam majdnem padlót fogtam, hát igaz még több vámpír él itt , MagicCity-ben. De vajon más lények is élnek itt? Ezt a kérdést nem mertem felteni de rávettem magam és meg kérdeztem.
- Bocsánat , ha tolakodó a kérdés de léteznek itt más misztikus lények is? - erre választ nem kaptam mivel sietve távozott. Miután elment, előkészítettem a táskámat reggelre , mivel holnap suli. Miután bepakoltam, mentem és lezuhanyoztam. Átvettem a lila pöttyös pizsomámat és azzal nyugovóra tértem.

~Sziasztok!~

Ez az első része, a könyvemnek amit így írok meg wattpadra így kíváncsi vagyok a véleményetre, építő kritikát elfogadok. Úgy 890 szavas lett. Az előforduló helyesírás hibákért bocsánat.💜😑