Misztikus Lények Csatája - (Befejezett)

24. Fájdalmas búcsú

- Miért hazudsz még mindig?! Minden szavad hazugság!! Elegem van, ha most azonnal nem hozzátok ide a zsákmányomat, mindenkivel végezni fogok! - Mondja, mire egy alakot véltem észre venni, ahogy felénk közeledik a távolból... Ahogy közelebbről szemügyre vettem egy vörös hajú, magas srác volt... Jake volt az....

Jake szemszöge:
Amikor magamhoz tértem mindenki körben állt engem és aggódva néztek rám, de én két bizonyos személyt kerestem, akiket sehol sem találtam. Ekkor megkérdeztem James-éket, akik elmondtak mindent, mire leesett az állam. Hogy történhetett ez? Miért most? És a többiek miért velem törődnek? Miért nem a két lánnyal, hisz ők fontosabbak, mint én? De nem gondolkodtam túl sokat rajta, ugyanis gyorsan visszamentem Katie-ékhez. Amikor odaértem szörnyűség fogadott a csapatok fele holtan feküdt a földön, míg Naomi sérült szárnnyal állt Katie előtt. Amint meghallottam, hogy miről beszélgetnek egyből közbeszóltam.
- Mond Katie, én tényleg csak a zsákmányod vagyok?! Semmi mást nem érzel irántam?! Csak a vérem kell neked?!... Válaszolj őszintén!... - Kérdem, mire közelebb jön hozzám és megérinti az arcomat.
- Talán igen, talán nem...- Mondja, mire megnyalja az arcom, majd távolabb repül.
- Légy őszinte magadhoz!... Tudom, hogy többet jelentek számodra, mint a zsákmányod...Ha csak a zsákmányod lennék, akkor már rég halott lennék! - Mondom azzal a tudattal, hogy tán most mondtam ki a végítéletem, de ezen már nem aggódom.
- Talán igazad van... De én még mindig éhes vagyok... - Mondja, mire újra közelebb repül hozzám. Ekkor egy kicsit hátrálni kezdtem, mire hátamhoz repül és megnyalja a nyakam.
- Tényleg csak a zsákmányod vagyok a számodra, de tudd, hogy akár mit is teszel én mindig is szeretni foglak! De kérlek gondold meg, hogy ez megéri? Elveszítenél engem és nagy valószínűséggel a leendő gyerekeinket is. De akár, hogy is döntesz a tiéd vagyok, bár tudom, hogy te erősebb vagy, mint a vér utáni vágyad!! - Mondom, mire megfordulok és a rideg vörös szemeibe nézek. Elérzékenyülve néztem rá, úgy éreztem, hogy most fogom elveszítem az életem szerelmét, a saját keze által, bár ő semmi érzelmet nem mutatott ki, csak a nyakamat pásztázta. Tudom ironikus, de mégis ezt érzem, hisz ő és a leendő gyerekeink a legfontosabbak a számomra... Ezért azt tettem, amit a szívem súgót és megcsókoltam. Ha már úgyis itt a vég legalább csak utoljára érezzem az édes ajkait. A csók pillanatában valami különleges dolog történt, Katie szemei könnybe lábadtak, amitől még inkább elérzékenyültem. Örülök, hogy újra a régi önmagát láthatom, ugyanis a vörös szín a szemébe egyre halványabb lett és visszakapta a bájos kék színű szemét a kis piros beütéssel együtt. Ám amikor visszakapta a szeme eredeti színét, legyengülve esett rám. Megfogtam és felemeltem a törékeny testét. Egy cseppet se volt nehéz, könnyedén felkaptam, mire mindenki már nyugodtabban nézet rám és Katie-re, aki már békésen aludt a karjaim között, ekkor már Naomi is megkönnyebbülve rogyott le a földre. Egy kis idő elteltével már James-ék is befutottak, Ray pedig kezelésbe vette Naomi sérüléseit. De James-ékkel együtt egy idősebb vezéregyéniség is érkezett, aki minden bizonnyal az ellenséges csapatok alvezére volt.
- Ha már sikeresen megoldottuk a felmerülő problémát, kérem a jutalmunkat! - Mondja, mire én kérdő tekintettel nézek James-ékre, hisz erről ők egy szót sem említettek.
- Milyen jutalomról van szó?!...Hogyan is kötődőd meg ez a tűzszünet?! - Kérdem idegesen, miközben Katie-t tartom a karjaimba, ugyanis nem ébreszthetem fel és nem is szeretem volna!
- Nyugalom, Jake! Mindent elmagyarázzunk... - Mondja Naomi, akinek időközben Ray teljesen begyógyította a szárnyát.
- Hogy nyugodhatnék meg?! Mondjátok meg most rögtön, hogy mi folyik itt! - Mondom, mire az alvezér megszólal.
- Az, hogy kötöttünk egy egyességet, aminek következtében miénk az Eveno. Ezáltal megtarthatjátok a városotokat és mi békében távozunk. - Mondja, mire Katie-re pillantottam, majd James-ékre, akik erről nekem egy szót se szóltak.
- Ez igaz?! Ti beleegyeztettek ebbe az egészbe?! Miért?! - Kérdem mérgesen, mire Katie megébredt a karjaim között.
- Áhh.... Mi történik? Miért veszekedtek? - Kérdi Katie, egy ásítást követően.
- Hát arról van szó, hogy velünk fogsz mostantól élni, mivel a drága barátaid, elcseréltek a város biztonságáért! - Mondja egy kicsit sem tapintatosan az alvezér, akinek még mindig nem tudom a nevét, ami eléggé frusztráló volt.
- Tessék?!.... Mond tényleg igaz ez, Jake?! Tényleg velük kell menjek?! Akkor mi lesz a születendő gyerekeinkkel?! De mi lesz kettőnkkel?! Én nem akarok elmenni innen, veled és a gyerekeinkkel akarok maradni!! - Mondja Katie, zokogva és kétségbeesetten, a fejét a mellkasomba fúrva.
- Miért kellett ezt most elmondani?! És amúgy is ki maga?! Azt tudom, hogy a fenonok alvezére, de azon kívül semmit nem tudok magáról! És a többiek se mondtak semmit!! - Mondom, mire az alvezér megszólal.
- Azért nem mondtak semmit, mert ők se tudnak többet rólam, mint te, fiú! Tehát bemutatkoznék, ha megengeded?! A nevem Gilbert Hatch, az Amerikai kormány és az FSz alvezére vagyok és a néhai vezérnek az apja. - Mondja mire igencsak meglepődtem, így hát rákérdeztem, hogy jól hallottam-e, amit mondott.
- Tehát akkor a vezérke, a maga fia volt?.... Megtudhatnám a nevét?... - Kérdem, mire válaszol.
- Igen, az volt, de ez már nem lényeges... A neve Logan Hatch volt.
- Értem.... Szóval milyen lény is maga? Minél többet szeretnék megtudni magáról, ha már Katie-re fáj a foga, és amúgy se bízok ebbe az egészbe! - Jelentem ki, miközben Katie még mindig a karjaim között van és a fejét még mindig a mellkasomhoz fúrva tartotta.
- Ha már, úgyis ilyen ismerkedős hangulatban vagy, akkor én is szeretnék megtudni egy két dolgot rólad és az Eveno-ról... Kezdjük azzal, hogy mi a nevetek és azzal, hogy az Eveno tényleg várandós? - Kérdi, mire egy kicsit meglepődtem. Nem tudom, hogy bízhatok-e benne, ezért csak a legközönségesebb dolgokat árulóm el neki.
- A nevem Jake Blood, a Vámpírok vezetője vagyok, és a karjaimba lévő lány neve, Katie Sunlight. A második kérdésére a válasz szerintem egyértelmű! Ezért se szeretném, hogy Katie magával menjen, és amúgy se bízok annyira magába, hogy elengedjem Katie-t. - Jelentem ki, miközben Katie homlokára egy puszit nyomtam.
- Értem, sajnálom... De Sunlight kisasszonynak velünk kell így is úgyis  jönnie, feltéve ha nem akarják folytatni a harcot és elveszíteni a városukat is! - Mondja, mire tudtam, hogy ez lesz. Nem szeretném Katie-t elveszíteni, inkább harcolok ellenük, mintsem elengedjem Katie-t. De ha elbukunk akkor nem csak Katie-t, de a várost is elveszítsük, és tetejébe még teljesen átvennék az uralmat is.... De ha beleegyezek elveszítem a számomra legkedvesebb személyt a világon, és vele együtt a gyerekeimet is.
- Ellenzem!! Nem akarom elveszíteni őt, és ebben helyzetbe végig mellette szeretnék maradni, és elszeretném venni feleségül, még mielőtt megszületnek a gyerekeim. - Mondom határozottan, de mégis kétségbeesetten, amit Katie sikeresen észre is vett, aminek következtében eltolta magát a karjaim közül,ami miatt letettem földre. Ekkor megtörli a könnyektől pirosas szemeit, aztán komoly hangon szól hozzám.
- Awww...ez édes tőled, én is azt szeretném, hogy veled és a gyerekeinkkel éljek örökké... De ez a város, a barátaim és a te életed elvesztéséhez vezethet, akkor inkább velük megyek, mintsem hagyjam, hogy meghaljatok! Nagyon fontosak vagytok a számomra, inkább feladom a szabadságom és a boldogságom, csak, hogy ti békében élhessetek! - Mondja határozottan, mire a szavam is elállt, de nem csak nekem, hanem Naomi-éknek is. Nagyon elérzékenyülten bámultam rá, már-már a sírás kerülgetett, amikor Katie végig simogatja az arcomat. Ekkor már eleredt a könnyem, és csak néztem rá könnyes szemekkel.
- Biztos szükséges ez? Hisz nézzen rájuk, nincs más megoldás? - Kérdi James, aki egész végig mellettem állt.
- Sajnálom...De Sunlight kisasszonynak velünk kell jönnie és ott is fog élni velünk, hisz az alku az alku! - Mondja, mire jobban megszakadt a szívem, mint előtte.
- Értem... De mi lesz a születendő gyermekeinkkel és mi lesz velük, ha nem lehetnek az anyukkal? És a szülésig még van két és fél hónap, addig mihez kezdjünk? Bár gondolom nem kell magyarázzam, de a misztikus lényeknél a szülési idő a felére csökken... - Mondom szomorúan, bár erősnek látszódtam, de nem voltam az.
- Hogy, hogy mi lesz velük? A te gyerekeid fognak születni, nem igaz? Hát akkor neked kell felnevelned, tudod ugye? - Szól közbe Ray, aki egész végig Naomi mellett ált.
- Tudom, ezt mondanod sem kell! De a gyerekeknek az anyjukra is szükségük van, amúgy is téged meg ki kérdezett?! - Mondom, mire Gilbert alvezér megszólalt.
- Hát ha így áll a helyzet, akkor azt két és fél hónapot itt fogom kivárni egy kisebb csapattal együtt, míg a  többiek visszaindulnak a fővárosba. Ugyanis már rengeteget vártam erre az alkalomra, így mit számít ez a két és fél hónap... Ennyit tehetek értettek, de amint megszületnek a gyerekek Sunlight kisasszony velünk kell jöjjön. Ez szerintem egy tisztes ajánlat az én részemről, így remélem megfelel. - Mondja, mire egy kicsit boldogabb lettem, de már arra a napra gondoltam, amikor el kell váljak a szívem hölgyétől.
- Megfelel és köszönjük a nagylelkűségét! - Mondom, mire mindenki meglepett arccal bámul rám... Bár ami igaz az igaz, hogy nem bírom még így se a fazont és nem is bízom benne, de a látszat kedvéért és abban a reményben, hogy két és fél hónap elteltével megváltozik az állás pontja. Ezek után mindenki visszament a saját területére, míg csak mi maradtunk, Gilbert 5 fős csapatával együtt, ugyanis a többieket visszaküldte oda ahonnan jöttek. Így hát Katie nagyijához mentünk és ott rendezkedtünk be Katie-vel, mivel Gilbert úgymond nem akart szem elől téveszteni minket, azzal ha az én lakásomban lennénk.