Misztikus Lények Csatája - (Befejezett)

18. A csata előtti előkészületek

- Tényleg... Na de még nem tetted meg, amire legbelül tudom,hogy vágysz! Gyerünk, ne kéresd magad! Harapj meg! - Mondom vigyorogva de nagyon határozottan, mire odatartom a nyakam üres felületét. Ekkor megpillantottam a szemébe egy kis piros fényt felcsillanni, ami a vér utáni vágyakozást fejezte ki.
- Biztos vagy benne?... Mi lesz, ha rossz hatással lesz rád az ha egy eveno harap meg téged?...- Mondja lehajtott fejjel, mire megérintettem a selymes kis arcát.
- Igen, és ne aggódj! Nem lett bajom attól, hogy ittam a véredből és ez fordítva is igaz lesz. De ha mégis valami közbejönne, használod a gyógyításod és minden rendben lesz. - Mondom neki, mire látszólag a szavaim nyugtató hatással voltak rá,mivel közeledni kezdett a nyakam felé. Amikor már éreztem az ajkát a nyakamon egy nagyot sóhajtott,mire kimélyesztette a szemfogait. Ekkor vett egy mély levegőt és abban a pillanatban belém mélyesztette a fogait. Amit igazán jól fogadtam, mivel már ennél nagyobb fájdalmat is éltem meg, így egy ilyen harapás olyan, mint mikor egy átlag ember méh csípést szenved. Éreztem, ahogy áramlik át a vérem Katie testébe és ez valamilyen szinten jó érzéssel töltött el. Amikor úgy érezte, hogy eleget ivott abbahagyta és eltávolodott a nyakam közeléből. Amikor rá néztem látszólag energikusabbnak tűnt, mint mielőtt ivott volna a véremből és a piros fény is eltűnt a szeméből.
- Nagyon fájt? Nem akartam fájdalmat okozni... És minden rendben? - Kérdi aggódva és igencsak lehangoltan, mire egy széles mosolyra húztam a szám.
- Nem, dehogy! Épp hogy melegséggel és boldogsággal árasztott el! És jól vagyok!- Mondom, miközben letörlöm az ajkáról a maradék vért. Ekkor megérintette a nyakam, amitől a harapás nyoma halványodni kezdet és se perc alatt el is múlt. - Szerintem itt az ideje, hogy pihenj egy kicsit, mivel egész végig csak engem ápoltál, így nem aludtál semmit...- Közlöm vele és elkezdem közelebb és közelebb húzni magamhoz.
- Rendben... De mit tegyek ezzel itt? - Kérdi, miközben a hátán lévő piros szárnyakra mutat.
- Szerintem tudod irányítani, hogy előjöjjön vagy sem, ha használni szeretnéd. Koncentrálj arra, hogy mit szeretnél velük csinálni és tekints rájuk úgy, mint a végtagjaidra! - Próbáltam elmagyarázni neki, de legbelül azt se tudtam, hogy hogyan kéne használnia a szárnyait.
- Megpróbálhatom... bár ezt most, úgy mondtad mintha rendelkeznél te is tündér szárnnyal. - Jelentette ki igen komolyan, de mégis mókásan. Ekkor erősen koncentrálni kezdett a szárnyaira, amik egy szempillantás alatt eltűntek.- Sikerült? - Kérdi, mire behúztam mellém az ágyba. Azzal adtam egy puszit a homlokára,mire elaludt, így hát én is aludni tértem.

*Time skip*

Amikor felébredtem, olyan dél felé járhatott az idő. Ránéztem a mellettem lévő Katie-re,aki még szépen szundikált. Ekkor egy puszit nyomtam a homlokára, amitől felébredt.
- Jó reggelt, Kisevenom! Hogy aludtál?- Kérdem mosolyogva, mire ő egy hatalmasat ásít.
- Mennyi az idő?... - Kérdi fél álomba, miközben a szemeit súrolja, ekkor megint elmosolyodtam, mivel irtó édes volt.
- Ebéd idő van! Gyere menjünk ki a konyhába, a többiek már biztos várnak.- Mondom neki, mire felpattan az ágyról és átjön az én oldalamra.
- Hadd segítsek! Még nem vagy jól!- Nyújtotta oda a kezét,mire azt illedelmesen elfogadtam.
- Köszi!- Mondom, miközben felsegít az ágyról, azzal kifelé vettük az irányt. Kinyitotta az ajtót, míg én a kezét fogtam.
- Jó reggelt!- Köszöntünk oda a többieknek.
- Jó reggelt, álomszuszékok! Dél van!- Mondja Jack, miközben egy hatalmas vigyort ejt.
- Tudjuk, haver! Amúgy akkor ma mit fogunk csinálni?- Kérdem Jack-et,mire Naomi megszólal.
- Edzeni fogunk! Fel kell készülnünk arra, ha a fenonnok ismét támadnának, de most minden bizonnyal többen lesznek! Meg kell védeni Katie-t is, ugyanis az ő ereje a legerősebb mindegyikük közül. Megértem Jake, ha te még pihenni akarsz, de előtte mind a négy légy főhadiszállására el kell mennünk, ugyanis mindenki szükséges arra,hogy leszámoljunk egyszer és mindenkorra a fenonokkal. Ki tart velem?
- Én!- Mondtuk egyszerre, mire Katie rám nézett.
- Biztos, Jake? Tudod használni a képességed? Nehogy megsérülj!- Mondja aggódva Katie, mire hozzá fordultam.
- Biztos! Segíteni akarok! És hogy ne tudnám!- Mondom, miközben előhívom az erőm.- Látjátok? Még mindig ugyanolyan formába vagyok,mint legutóbb.- Nevettem el magam.
- Akkor az első megálló melyik lesz?- Kérdi Katie, mire a hátán újra feltűnik a két piros szárny.
- Az első a déli város része! De oda úgy kéne eljussunk,hogy nehogy összefussunk az FSz-szel. - Jelentette ki Naomi,mire Katie nagyija megszólal.
- Hisz az a te területed, édes! Nem tudsz egy bűbájt, ami segít? Ha nem akkor én segítek! - Mondta, mire előkapta a pálcáját.
- Köszönjük,de kéne valaki, aki James-re is vigyáz! Nem tudná inkább megtanítani?- Kérdi, mire eszembe jutott, hogy James itt van, amitől mérges lettem.
- Elvisszük magunkkal, mint egy közönséges vámpírt! És megtanítom neked,csak az edzésen!- Jelentette ki, mire egy suhintással a tündérek főhadiszállására értünk.

A város déli részén, a tündérek főhadiszállásán:

Amikor odaértünk a tündérek egyáltalán nem lepődtek meg, ami biztos azért volt, mert Naomi szólt nekik.
- Na szóval tündér társaim, amint tudjátok a fenonok hadat üzentek nekünk! Ami következtében meg kell védenünk a városunkat és az Evenonkat! - Mondta Naomi, mire egy idősebb tündér szólal meg.
- Ki az a bizonyos Eveno, lányom és milyen lény is pontosan?! - Kérdi a tündér, akiről mint kiderült, hogy ő Naomi apja. Ekkor Naomi egy nagy levegőt vett, ugyanis látszott rajta, hogy feszült.
- Mindenről tájékoztatni foglak benneteket, de nem most. De azt elmondom, hogy az Eveno egy hatos lény, akinek az ereje felől múlja mindegyikünk képességét. Ezért most ne arra koncentráljatok, hogy több dolgot tudjatok meg az Eveno-val kapcsolatban, hanem a fenonok legyőzésére! Ezért mától edzeni fogtok egy-egy elleni küzdelemekbe! És ezt az edzést a helyeteseim, anyám és apám fogják vezetni! Ezzel vége a megbeszélésnek!- Fejezi be, mire az apja igencsak szúrós szemekkel nézett rá,de azért sugárzott belőle a büszkeség. Ekkor közelebb lépett hozzánk és a lányához fordult.
- Büszke vagyok rád, kislányom! Kész vezető lett belőled! És számíthatsz ránk, anyáddal kiképezük őket a csatára! - Mondta,mire átölelte a lányát,aki igencsak meghatódott.
- Köszönök..mindent! Később..még jövünk!- Mondta és elengedte az apját, mire egy pálca suhintással a város nyugati részén teremtünk,ami a manók területe. A főhadiszállás itt is szép és világos volt, mint a tündéreké. A manók nagy figyelemmel kísérték Arthur mondandóját,amin ugyanazt mondta el, mint Naomi. Azzal tovább mentünk a város keleti részére, ami a démonok területe. A főhadiszállás, ugyanolyan volt, mint a mi főhadiszállásunk. Sötét, vérszagtól bűzlő hely, ami felszínre hozta a vámpír énemet. Ugyanis, mint ahogy kiderült a démonok felfalják az emberek lelkét, és képesek árnyként suhani... A démonok lélek utáni sóvárgással hallgatták végig Jack mondandóját, ami ugyanaz volt, mint az utóbbi kettő is. Azzal elindultunk a város északi részére, ahol én kellett beszéljek, mint a vezérük. Hisz még is csak az vagyok, bár nem tudom,hogy ők még mindig úgy tekintenek-e rám. Őszintén szólva ezért is vagyok egy kicsit ideges, bár eddig is megoldottam. Amint befejeztem a tájékoztatást Ray elhívott az irodába engem és a többieket...

💜~ Sziasztok!~💜
Itt az új rész, remélem vártátok!😅💜
Sajnálom, hogy egy kicsit késett a rész, mivel alkotói válságba és időhiányba szenvedtem,de azért próbáltam, minél hamarább elhozni nektek!😊💜
Ha tetszett: vote ⭐
A kritikákat elfogadom💜: kommentben ⬇️.
💜~További szép estét/jó éjszakát kívánok!~💜