Misztikus Lények Csatája - (Befejezett)

13. A halálbüntetés

Még beszélgetünk egy kicsit, de mielőtt még nyugovóra tértünk volna Jake egy puszit nyomot a homlokomra... Mire, én ezt egy öleléssel viszonoztam... Ekkor Jake  köré font a karjaival, aminek köszönhetően a karjaiba aludtam el...

*Time skip*

Jake szemszöge:
Mikor felébredtem már hét ágra sütött a nap. Ránéztem az éjjeli szekrényen lévő kis órára, ami meglepődésemre ebédidőt mutatott. Ha pontosabban akarok fogalmazni akkor 13:30 percet mutatott. Megfordultam és rá néztem a kedvesemre, aki még javában aludt. Amíg aludt, szépen kiosontam a konyhában, hogy "reggelit" csináljak délben... Amikor visszaértem a hálószobába a "reggelivel" Katie, még mindig aludt... Hogy felébresszem, egy puszit adtam a szájára, amitől kinyitotta az élénk barna színű szemeit.
- Jó reggelt délbe, kedvesem! - Mondtam és még egy puszit nyomtam az ajkára...
- Mi? Már ennyi az idő? - kérdi, mire bólintok egyet és elétettem a csokis palacsintát, aminek a tetején juharszirup és gyümölcs volt... - Csak nem reggelit készítettél nekem, vámpírkám? - Kérdi és puszit adott az arcomra...
- Ha ezt nevezhetjük reggelinek, akkor igen... Azt csináltam!- Mondom mosolyogva, mire ő is elmosolyodott. Azzal neki fogott elfogyasztani a "reggelit".
- Ez nagyon finom lett! Nem is tudtam, hogy ilyen jól tudsz főzni...- Mondta, miközben nagyba ízlelgette a palacsintát. Láttam rajta, hogy ízlett neki, bár azt nem gondolta, hogy én ilyet is tudok...- Amúgy Jake te már reggeliztél? - Kérdi, miközben már elfogyasztotta az ételt.
- Igen, reggeliztem. Mikor kész lett, akkor ettem meg az én részem. Bár most egy kicsit megszomjaztam...- Mondom neki nem túl komolyan, mire feláll és kiviszi az üres tányért... Nem erre a reakciójára a számítottam! Azt hittem, hogy megkínál a véréből vagy valami ilyesmi... Erre fel, kimegy mintha meg sem hallotta volna... Amikor visszaért már fel volt öltözve a lila pulóverébe és a rövid farmernadrágjába, a haja pedig lófarokba volt kötve... Gyönyörű volt!
- Mire vársz, Jake? Készülődj! Megyünk a nagyimhoz! Meg kell beszélnem a holnap esedékes átváltozásomat... Na meg Naomi-t is értesítenem kell, hogy minden rendben... Érted már? Úgyhogy igyekezz... - Mondta parancsoló hangon,mire egy kicsit szomorú lettem. De megértem, így amilyen gyorsan csak tudtam elkészülődtem és elindultunk Katie háza felé...

*Time skip*

Odaérve bekopogtattunk az ajtón, mire Katie nagyija kinyitotta az ajtót és átölelte Katie-t... Mikor bementünk, nagy meglepődésemre mindenki ott volt... De nem csak én voltam, meglepődve, hanem Katie is.
- Sziasztok!-  Mondtunk egyszer kanapén ülőknek. Amikor Naomi meglátott felállt és Katie-hez lépett.
- Katie... Úgy örülök, hogy nem esett bajod! Miért nem hagytad, hogy veled menjek? És felhívhattál volna, hogy ne aggódjak miattad! Veszélyes volt, egyedül cselekednek! - Oktatta ki Naomi, mire Katie átölelte.
- Nem esett bajom, amint látod, úgyhogy miattam nem kellett volna aggódj! Inkább miatta kellett volna aggódni!- Mutatott rám, miközben igencsak nevetett... Viccnek szánta, bár ezt a többiek igencsak komolyan vették. Ekkor Naomi odafordult hozzám, mire Jack és Arthur is közelebb lépett...
- Miért kellett volna aggódni érted, Jake? Mit műveltél? Csak nem valami hülyeséget? - Von kérdőre Naomi, mire a Miniszter is felállt a kanapéról és közelebb jött, ahogy Jack-ék. Mindenki az én válaszom várta, kivéve Katie-t, aki elég hamar rájött, hogy ezzel mondatával, mit váltott ki... De most mondjam el mit tettem, akkor már biztos, hogy megbüntetnének a fenon srác esete miatt is. És akkor azt is elkéne mondanom, hogy mit tettem magammal? Az még kínosabb lenne a számomra, de muszáj lesz elmondanom.
- Hát... miután elmentem innen , a főhadiszállás felé menet... megszegtem a szabályt, ami csak a vámpírokra vonatkozik... A főhadiszálláson beszéltem a helyettesemmel és azzal a házam felé vettem az irányt. A házam bejáratánál összefutottam egy lánnyal, akit hát.... megöltem... Azt követően égési sérüléseket okoztam magamnak,... ami következtében halál szélén jártam. De szerencsémre ott volt, Katie aki megmentette az életem. - Mondom bűntudattal telien, miközben a kedvesem kezét fogom.
- Most mi lesz vele, Miniszter úr? - Kérdi Arthur igencsak komolyan, aki mindig bölcs és tanácsadó volt, de ebben az esetben igencsak tanácstalannak látszott. Eközben csak James Miniszter válaszára vártam, míg Katie egész végig a kezem fogta.
- Ez súlyos szabálytalanságnak minősül, bár megkérdezhetem, hogy hány halott esett áldozatául? Mivel ez nem az első eset, így ennek következtében és halottak száma alapján szabom ki a büntetést. Aminek a súlyossága az áldozatok mennyiségétől függ. - Mondta, mire igencsak rosszul éreztem magam a történtek miatt. Így belegondolva már nem is emlékszem, miért is cselekedtem ilyen módon. Bár arra halványan emlékszem, hogy miért is akartam magammal végezni...
- Őszintén szólva nem emlékszem pontosan, hogy hány áldozatom lett... Ezért nem tudok számot mondani... - Mondom félve, bár remélem, hogy nem lesz halálbüntetés belőle... Nem akarom magára hagyni Katie-t a holnap esedékes átváltozása miatt, bár így belegondolva a zárka se a legjobb megoldás. Ekkor a Miniszter odafordult Jack-ékhez és elküldte őket. Egy kis idő után visszaértek, igencsak elképedt arccal. Amiből gondoltam, hová küldte el őket James. Addig is Katie és Naomi beszélgetni kezdtek a holnap történő eseményekről.
- Elmentünk Jake házáig, és az arra vezető úton 12 áldozatot találtunk. Amiket megvizsgáltatunk és kiderült, hogy azután haltak meg, amikor Jake elviharzott innen a tegnap.  - Mondta Arthur, miközben Jack igencsak meredten bámult rám. Én meg nem akartam elhinni, amit mondott. Hogy nem emlékeztem arra, hogy ennyi ártatlan embert öltem meg. Mi a fene volt velem??... Na mindegy, ugyanis a Miniszter meghozta az ítéletet.
- Akkor ennek következtében, a büntetése halál! Amit holnap a 3. raktárhoz közeli raktárba lesz végrehajtva!- Mondta, mire én a földet pásztáztam kétségbeesésemben. De ekkor hirtelen megszólalt Naomi.
- Értem én, hogy megszegte a szabályt és ez büntetéssel jár, de miért kell halálbüntetést kiszabni rá? Nem lehetne egyéb büntetés, mint a halál? Lehet, hogy a legtöbbször befolyásolják az érzelmei, de nem érdemel ilyen súlyos büntetést! - Mondta, mire  igencsak meglepődtem, hogy kiáll mellettem. De mielőtt még a Miniszter szólt is volna bármit a mellettem álló Katie is megszólalt.
- Igen! Önnek nincs szíve? Hisz tudja, milyen helyzetben volt, akkor Jake, csakis miattam! Nem tehetett róla, hogy akkor az érzelmei irányították! És mindennél jobban szeretném, ha Jake mellettem lenne, az átváltozásomkor! És ha annyira fontos vagyok a számára, ahogy mondja, akkor elgondolkozik rajta! Vagy én magam öletem meg magam az FSz-szel! Mit válaszol? - Ilyen elhatározottnak nem láttam, még soha. Értem akár az életét is kockáztatná, hogy megmentsen. Bár ezt mégse fogathatom el! Milyen barátja lennék, ha hagynám meghalni!
- Lányok, hagyjátok! Ez az én bűnöm! Ezért is kell vállalnom a felelősséget! Nem szeretném, ha miattam valami bajotok essen! Köszönök mindent! És sajnálom... - Mondtam, de ekkor már Naomi is sírni kezdett. Szomorú volt, úgy látnom őket, miattam szenvednek ők is. Ezért se akartam még több fájdalmat okozni nekik. Ekkor a Miniszter elővett egy olyan bilincset, ami megakadályozza bármilyen misztikus képesség használatát és ezt a bilincset, pedig odaadta Jack-nek. Ekkor Arthur a hátamhoz lépett és megfogta a két kezem, amíg Jack feltette a bilincset. Amíg Jack a bilincset tette fel, addig egész végig azt suttogta a fülembe, hogy " Sajnálom!"... Én meg csak az előttem lévő lányokat néztem, akik egész végig pityeregtek.

💜~ Sziasztok!~💜
Itt az új rész, remélem vártátok! 😊💜 Most ez a rész hozzabbra sikeredett, mint ahogy azt elképzeltem, de annyi baj legyen😅💜
Szerintetek mi fog történni Jake-kel és mi lesz Katie átváltozásával? 😏😉
Ötleteiteket leírhatjátok, kommentben vagy privátba 😊😉
Ha tetszett: vote ⭐
A kritikákat elfogadom💜: kommentben ⬇️.
💜~További szép estét/jó éjszakát kívánok!~💜