A preparátor - HAMAROSAN

[10.] Vízkereszt

Pár pillanatig szavak nélkül meredtünk mindketten egymásra. Látszott a gazdámon, hogy még nem fogta fel teljesen az utasításomat... hogy őszinte legyek én sem akartam elhinni mi csúszott ki a számon. Arra számítottam, hogy Mister Alastor sértve feláll és elutasítja a kérésemet, de nem ez történt. Ott maradt és a fejét tétován kissé oldalra döntötte, az arcán a kíváncsiság és a hitetlenkedés keveréke látszódott. A kandallóban égő fahasábok ropogásának hangja és a rádióból szóló kellemes jazz zene törték meg a feszült csendet.

Mivel nem érkezett Mister Alastor-tól szóbeli válasz, sem tettlegesség, ezért meg kellett ismételnem az utasításomat.

- Arra kérem, hogy vegye le azt az inget. Azért van rá szükség, hogy ellássam a sérüléseit - adtam hangot a kérésemnek, közben megemelve az elsősegély dobozt a kezemben. - Kérem!

A szemei valamivel nagyobbra nyíltak, láttam rajta, hogy feszült volt.

- Tudom. Mi másért kérnél tőlem ilyesmit, kedvesem? - kérdezte jól szórakozva felvonva az egyik szemöldökét.

Játszadozott velem? Összeszorítottam az ajkaimat, éreztem ahogy borsó méretűre összezsugorodott a gyomrom, de akkor is meg voltam róla győződve, hogy el kellene fogadnia a segítségemet.

- Meg akarom vizsgálni a sebeit - mondtam nem hagyva magam kizökkenteni.

- Majd idővel begyógyulnak maguktól is, különben is el tudom látni magamat - visszakozott majd felállt.

Nagy levegőt vettem. Nem álltam készen arra, hogy feladjam a vitát vele szemben. Eléje álltam, megakadályozva ezzel Mister Alastor-t abban, hogy faképnél hagyjon engem.

- Uram, kérem működjön együtt most az egyszer! - kötöttem az ebet a karóhoz.

Közelebb hajolt hozzám.

- Tisztában vagyok vele, hogy nem szereti, ha megérintik, de kötelességem gondoskodni az Ön fizikai jólétéről is - mondtam szigorúan. - A sebesülései a vállait érintik. Ha össze kell ölteni őket, nem lesz képes magától megcsinálni. Így hát arra kérem, vegye le azt az átkozott inget!

Olyan daccal teli pillantással nézett rám, amilyet csak a kisgyerekekben lát az ember. Az arcom magasságába hajtotta a fejét.

- Hát így állunk? És mi lesz, ha nem egyezem bele? - kérdezte megvillogtatva előttem fehér fogsorát.

A homlokomat ráncoltam.

- Cukrot csempészek a kávéjába mikor a legkevésbé számít rá - feleltem megpróbálva fenyegetőnek tűnni.

Mister Alastor őszintén felnevetett. Azonnal éreztem, hogy a légkör megszűnt feszültnek lenni körülöttünk és így már könnyebben és nyugodtabban tudtam levegőt venni. Hátrált néhány lépést majd visszaült a kanapéra.

- Jól van! - mondta megadóan felemelve a kezeit. - Nem akarok semmilyen édes merényletbe futni a reggeli kávémban.

Megkönnyebbülve sóhajtottam, majd elhelyezkedtem mellette a kanapén.

- Remek - nyugtáztam rá mosolyogva.

Láttam ahogy fürge ujjakkal kigombolta a felsőjét. Az anyag alól előbújt a csupasz bőre és a nyakszirtje. Próbáltam máshová nézni, de nem sikerült. Úgy vonzotta a látvány a tekintetemet, mint a mágnes ellentétes pólusai egymást. Borzasztóan idegessé váltam. Korábban még soha nem láttam a meztelen felsőtestét.

- Mindjárt visszajövök - nyögtem ki felállva.

A konyhába vezetett az utam, hogy megtöltsek egy edényt vízzel és a konyhaszekrényből egy tiszta konyharuhát vegyek elő. Utána a mosókonyhába is beugrottam, hogy felkapjam a gazdám egyik frissen vasalt, tiszta ingét. Mielőtt beléptem volna a nappaliba jó néhány mély lélegzetet kellett vennem, hogy lenyugtassam magam. Fejben meg kellett szidnom az ábrándos gondolataimat és emlékeztetnem magamat arra miért vette le valójában azt az inget előttem. Megtámadták. A sérülései ellátása elsőbbséget élvezett, mint az én gyerekes vágyálmaim. Nem fecsérelhettem el ilyen komoly helyzetben mindkettőnk idejét a butaságom miatt. Emellett az is nagyon butuska reakció volta tőlem, hogy ilyen egyszerű dolgon ennyire felizgattam magam. Főleg miután belegondoltam abba, hogy alig fogok látni valamit a törzséből, a mellkasán kívül más testrésze nem lesz a látómezőmben. Aztán emlékeztettem magamat arra is, hogy velem ellentétben ő már látott engem anyaszült meztelenül korábban mikor találkoztunk. Ez az utolsó gondolat még inkább nem hagyott nyugodni. Mikor visszatértem a nappaliba Mister Alastor már várt rám. Nem túlzok, ha azt mondom teljesen megbénított a látvány, ami fogadott. A szikár, atletikus testét teljes egészében karcolások, hegek és csúnya forradások borították. Az alkarjaitól kezdve a válláig, a nyakától egészen végig a gerince mentén, a mellkasától lefelé menet a hasáig minden testtájékát legalább egy korábbi sérülésnek a látható jele fedte.