Ki Hitte volna?-H.S ff

1.fejezet

Màsnap is kaptam a lenèzőpillantàsokat a lànyoktòl. Nem nagyon èrtettèk meg,hogy mit mèrt teszek ès mèg nekem sem igazàn sikerült rà jönnöm,hogy mièrt mentem bele ilyen könnyen Styles jàtèkàba.Talàn azèrt mert egykori baràtnőm is köztük volt ès nem akartam,hogy neki bàrmi baja essen. Hisz tudom milyen Desmond. Bàrmire kèpes. Ha valamit akar azt meg is szerzi. Mèg akkor is ha ennek pàr èlet az àra.

Àt akartam gondolni a dolgokat ìgy elindultam az erdőbe sètàlni.
Nappal viszonylag biztonsàgosabb itt kutyagolni,mint este ìgy nagy veszèly sem fenyegetett engem.
Kìvancsi voltam Harry tervère. Vajon milyen terve van amihez az kell,hogy itt lakjanak. Csupàn csak azèrt engedtem meg nekik,hogy itt legyenek mivel az idősebb styles,vagyis az egykori legjobb baràtnőm felè tàplàlok mèg valamennyi bizlamat,valamint fèltem az ő testi èpsègèt.Hiszen hiàba nem beszèlünk több mint kèt ève szàmìt nekem.

Mozgolòdàs hallatszòdott a fàk sűrejèből ès mivel ez mèg mindig a mi területünk,kötelessègem megnèzni ki az.
Lassan de annàl magabiztosabban lèpkedtem egyre beljebb ès beljebb az erdőbe. A susmotolàs nem hagyottt alàbb ìgy fegyverrel a kezemben kerestem a hang tulajdonosàt.
Ezt követően halk szitkozòdàst hallottam ìgy mar egyből tudtam ki az. Gemma.
-Hàt te? Mit keresel itt.Ràadàsul egyedül-engedtem le magam mellè a fegyvert.
Hirtelen felkappta ràm a fejèt. A fràszt hoztam rà.
-Ohh hàt öm-tàpàszkodott fel a földről.-Èn csak meglàttak,hogy bejöttèl ès hàt utànnad jöttem.-nevetett fel kìnosan-mèg nem nagyon szoktam meg ezt az erdőt.

Szemeimet megforgatva,fordìtottam neki hàtat majd gyalogolni kezdtem.
Körülbelül tìz lèpès utàn vettem èszre,hogy nem jön utànnam
-Most jösz vagy mi lesz-nèztem hàtra vàllam felett, mire a làny azonnal èszbe kapott ès sietősen mellèm lèpkedett.

Sokàig csak ìgy mentünk. Ìgy csendben. Ami egy idő utàn kezdett kinossà vàlni.
-ès hogy vagy mostanàban? Tudod nem beszèltünk azòta miòta elkezdtèl ignoràlni.-kèrdezte

Az emlèkek sokasàga villant àt a szemem előtt. A szàmat egy vonallà prèseltem ès pròbàltam ezeket a dolgokat elhesegetni az emlèkezetemből
Nem szerettem vissza tekinteni azokra az időkre.Akàrhànyszor visszaemlèkezek a szìvem annyiszor hull darabokra ès annyiszor èrzem hogy megfulladok a sok titoktòl.
Sokszor mondjàk azt hogy jobb a dolgokat kibeszèlni magunkbòl,hiszen ha nem tesszük olyanok leszünk mint egy időzìtett bomba ami bàrmikor kèpes felrobbani ès ràzùdìtani valakire az összes problèmàjàt.
A fejemet megràztam
-Hàt megvagyok. Farkasokat ölögetek meg ilyesmi-vontam meg a vàllam
Gemma csak szemet forgatott ès köhentett egyett. Ezt olyankor csinàlta mikor vissza akarta tartani azt,hogy valakihez bunkò legyen.
-Èrtem. Èn is èldegèlek bàr meg mindig èn èrzem szarul magam amiatt mert összevesztünk-nevetett fel kìnosan.Megint.

Èreztem hogy itt az ,,èn,, szòcskàn volt a hangsùly hiszen nem ő vetett vèget a baràtsàgunknak.Nem szerettem volna megmagyaràzni neki semmit ìgy is elèg nehèz volt ùgy ott hagynom őt.
Szegèny darabokra tört hiszen màr pisi korunk òta ismertük egymàst.

-Ha csak azèrt jöttèl utànnam,hogy ezt a tèmàt feszegesd, hidd el felesleges ès jobb lenne ha màr most bèkèn hagynàl. Köszi-mordultam rà.

Azt hittem megszeppen ès majd csendben kullogunk egèszen a tàbor helyig. Mert mikor mèg ismertem ezt tette volna.
-Ne mondd azt nekem,hogy hagyjam ezt a tèmàt. Magyaràzattal tartozol nekem Angel ès vègre szeretnèm megtudni mièrt hagytàl ott akkor.-Kiabàlt mostmar ő is

Muszàj volt elszàmolnom magamban tìzig,hogy lenyugodjak ès ne vàgjak olyat a fejèhez amit nem kène. Inkàbb csendben maradtam ès az előző elmèletem szerint csendben ballagtunk a hàzakig.

Minden este tàbortűz körül ücsörgünk. A fapadok nyùjtjàk ülőhelyeinket,hogy ne a hideg fűre rakjuk le a fenekünket. Mèg is csak lànyok vagyunk.
A padok nap közben is kint vannak. Ugyan a tűz nincs megrakva de mikor nincs semmi dolgunk- akàrcsak este- körbe ülünk ès beszèlgetünk