Ki Hitte volna?-H.S ff

6.Fejezet

Pletykák.Kiállhatatlan egy dolog. Főleg ha rólad terjesztik és ha még a tetejébe nem is igaz amit mondanak.
Az emberek általaban sokkal jobban szeretnek más életébe áskálódni ahelyett,hogy saját problémájukkal törődnének.
A pletykák nagyrészt nem igazak.
Akárcsak a népmesék szájról-szájra terjednek és van vagy száz változata a történetnek.
Vajon ez az egész csak egy pletyka?
Pletyka melyet én terjesztettem Harryről?

-Nagyon elkalandoztál-jegyezte meg.Fejemet megráztam majd feltápászkodtam a földről.

Mindenkit ellene akartam uszítani. Azt akartam,hogy minden ember utálja őt. Azt akartam,hogy meghalljon azért,hogy ne kelljen soha többet látnom. Majd két évre rá kiderül,hogy mindezt oktalanul csináltam?

Akartam neki hinni. Mindennél jobban. De a bal vállamon ülő kis ördög nem engedte. Hiába mondogattam magamba,hogy:Mi oka lett volna megölni a sajág barátját? Hisz nem volt telihold

Két éven keresztül megakartam őt ölni azért mert a bátyjámmal azt tette.Meg akartam ölni Alex gyilkosát de mint kiderült ez a valaki nem Harry...

Észre sem vettem,hogy a mellettem lévő farkas is felállt. Elém lépkedett. Szemöldökét ráncolva nézett le rám.
-Minden oké?-kérdezte.
-Persze,csak..-álltam meg egy pillanatra-Próbálom rendbe rakni a gondolataimat

Hangosan sóhajtott. Tarkóm eszméletlenül bizsergett és a szívem vadúl kalapált.

-Nem szeretném ha az este további részében ezem törnéd a fejed. Mindent elmondtam neked amit tudnod kell és amit bírtam de..-lehajtotta a fejét.- meg van kötve a kezem-nézett vissza rám. Tekintete meggyötört volt. Látszott rajta,hogy elmondaná a teljes igazságot ha tehetné.
-Igazad van... ne beszéljünk ma erről.-erősítettem meg.

Smaragd zöld szemeivel arcomata fűrkészte. Fülemmögé türt egy tincset, ami eredetileg az arcomba lógott.Viszont kezét nem ejtette vissza maga mellé,hanem arcomra simította.
Nem tudtam épp ésszel gondolkodni. Egyszerűen meg sem fordult az a fejemben,hogy ellökjem magamtól.

Levezette  szemeit a számra és már ekkoe tudtam mi fog történni. Nem gondolkozott sokat. Közeleb hajolt hozzám és összeillesztette ajkainkat.

Nem hazudok,már bele gondoltam milyen lehet vele csókolózni,hisz valljuk be azért elég helyes.De mindig peóbáltam az ehhez hasonló gondolatokat elhesegetni a fejemből hisz eddig úgy néztem Harryre mint a bátyám gyilkosára.

Mind két kezét a derekamra vezette ém pedig arcára simítottam. Nem akartam ellökni magamtól. Egyszerüen nem volt tiszta az elmém azokban a másodpercekben még ajkaink érintkeztek.
Romantikus filmbe illően kizártam a külvilágot és nem tudtam semmi másra sem figyelni csak rá.

Csókunkat ő szakította meg. Pupillája ki volt tágulva és egy félmosoly ült ki ajkaira.
Reméltem,hogy nem kezd el magyarázkodni. Reméltem,hogy nem vágja a fejemhoz,hogy hiba volt.

-Nem bírtam tovább tűrtőztetni magam. Ne haragudj-suttogta miközben homlokát enyémnek döntötte.Nem válaszoltam semmit hisz mit mondhattam volna.Nem akartam a szemébe hazudni hisz én is vágytam rá. Inkább csendben maradtam és elveztem a teste melegét és azt a biztonságot amit mellette éreztem.
Egy baj volt evvel az egészel. Az idillt hamar megzavarta valami. Harry hátra kapta a fejét és rögtön átváltozott.

-Mit hallasz?-néztem furcsán rá hiszen én ember létem miatt nem hallottam semmit.
A farkas rám nézett amolyan:,,Maradj már csendben egy kicsit" fejjel

Elhallgattam.Ágreccsenés majd egy alak jött elő a fák sűrejéből. Harry azonnal morogni kezdett én viszont egyátalán nem tudtam ki az illető
-Meglepetés-Mondta irónikusan
-Te meg ki vagy?-néztem rá összehúzott szemekkel.
-A póstás-mutatta fel a kezében lévő levelet. Felém kezdett lépkedni-gondolom-azzal a céllal,hogy a kezembe adja a lapot de Harry neki ugrott,habzó szájjal. A földre terítette a fiút.Vagy inkább férfit hisz lehetett vagy 40 éves

-Harry-szóltam rá kis éllel a hangomban. Szépen leszállt róla. Az ismeretlen alak a földre helyezte azt amit hozott és kezét teste elé rakta és így tünt el a látó körünkből

Én felszedtem a földről és szétnyitottam a levelet.

Egy kis szöveg volt rajta valamimt egy kép. Egy kép rólam amint zuhanyzom

~*~

Harry mellém lépkedett immár emberi formában. Még nem engedtem neki hogy megnézze amég én el nem olvastam

Gyönyörű szép a jövendőbeli barátnőd. Mármint remélem,hogy ő lesz a jövendőbeli barátnőd
   
                                                              ~D

A lapot sokkoltan nyujtottam át Harrynek. Sosem készitett rólam senki sem ilyen...intim képet. Soha sem volt kukkolóm vagy bármi ilyesmi.
De most kissé megszédültem az előbb látoktattól. Forgott velem a világ muszáj volt leülnöm.
Halottam amint a mögöttem lévő fiú élesen szívja be a levegőt.

Mellém lépkedett és Leguggolt hogy egy szinten legyünk.
-Ezt,hogy sikerült neki megcsinálni.A fürdőm az emeleten van.A szobámból nyillik és csupán egy kis abalak van ott.-Néztem magam elé.
-Én nem tudom. Az apám egy beteg ember. Amit a fejébe vesz azt meg is valósítsa. Nyilván rád akar ijeszteni,hisz elég nagy volt a szád az utosló találkozátokkor-Jegyezte meg

Hát ha az volt a célja,hogy megijedjek elérte. Hisz ki ne kapna sokkot egy ilyen kép láttán.

Harry leült így én kaptam az alkalmom és hozzá bújtam.Fejemet mellkasába fúrtam.Karjait derekam köré tekerte. Éreztem amint mellkasa fel- és le emelkedik. Szive össze-vissza vert.

Ideges volt és tetszett,hogy melettem próbálta kontrólálni magát.
-Amúgy mit akartál mutatni?-kérdeztem meg azt,hogy miért is hívott ide eredetileg. Halkan felnevetett
-Ma este lett volna hullócsillag hullás. De szerintem már lekéstük-nézett fel az égre.
Felnevettem.
-Szerencsétlen vagy Styles.

Imádtam a csillagokat és hittem abban ha egy hullócsillagot látok s kívánok az teljesülni fog.
Alexszel rendszeres programunk volt ilyen estéken kint aludni a szabad ég alatt. Ezt Harry is jól tudta. Rettent jól esett,hogy próbalt a kedvemben járni és,hogy többé nem viselkedett velem olyan bunkón mint azelőtt. Vagy csak én lettem kedvesebb vele?

-Amúgy mindig is tudtam,hogy nem tudsz nekem ellen állni.-mondta.
Szem forgatva felálltam
-Bunkó vagy Styles-néztem rá. Felnevetett. Hátat fordítottam neki majd ballagni kezdtem vissza a tábor hely felé
-Hé! Most meg hova mész?-kiáltott utánnam,majd utánnam szaladt.
-Vissza a tábor helyre. Úgy érzem elég volt mára belőled.-válaszoltam
-Ezt meg sem halottam-kezem után nyúlt és megfogta azt.

Nem válaszoltam. Igazábol tök nyugott volt annak ellenére,hogy Desmond most üzent nekünk. Engem megrémített ez az egész. Nem tudok ezentúl semmit sem csinálni,mert bennem van a félsz,hogy mi van ha most is épp figyel Desmond egyik embere.

-Hogy vagy ilyen nyugott?-tört fel belőlem a kérdés.
-Nem vagyok nyugott. A tény,hogy valaki lefotózott téged eléggé idegesít. De nem akarok elötted tombolni meg amúgy is...Mit tehetnék?-Megállt és magával szembe forditott.Nem sokat láttam belőle,hiszen még mindig este volt. Csak a zölden világító szeme volt kivehető-Átbeszéltük a terv minden kis részletét,már csak a kitűzött időpont elérkezésére várunk. Szóval nyugodj meg nem lesz semmi baj-hajolt közelebb és egy puszit nyomott a homlokomra.
-Ne félj amég engem látsz-rakta hozzá.

Inkább nem is mondok semmit úgy is ugyan azt hozznám fel mentségemre mint mindig. Tudom a rész is rövid de holnap hozok egy hosszabbat és mivel nekünk most lesz az őszi szünet ezért megpróbálok a héten még egy részt hozni (a holnapin  kívül)

A RÉSZ NINCS ÁTJAVIVTA!