Ki Hitte volna?-H.S ff

2.Fejezet

Szerettem egydül lenni.Szerettem az erdőben brangolni és elmélkedni a dolgokon.A semmibe meredve és ujjaimat tördelve.Sokszor voltam olyan helyzetben az élet során mikor muszáj volt egyedül lennem és megoldanom a dolgokat.Sokszor volt,hogy nem tudták a körülöttem lévő emberek,hogy mi bajom.Nehezen nyílok meg mái napig az embereknek és nehezen tudom elmondani mi a bajom.Egyszerűen hiába kavarog ezer meg ezer gondolat a fejemben hiszen mikor valaki rá kérdez a szavaka torkomon akadnak.

Most is itt ültem a fűben. Picit messze a táborhelytől,de mint említettem szeretek egyedül lenni.Ágreccsenés.Hirtelen deja vu érzésem lett-hiszen pàr napja ugyan ìgy botlottam bele Gemmàba-Fel pattantam.Az ami a szemem elé tárult nem volt cseppet sem meglepő,mivel sokszor voltam ebben a szituációban.Egy tùl mèretezett sötétbarna farkas volt előttem.Szemei zölden rikítottak és tekintete nyomasztó volt.

-Ugye tudod,hogy ha nem tudnám hogy te vagy simán meg is ölhetnélek-Huppantam vissza eredeti helyemre.A farkas mellèm sètàlt ès lefeküdt. A fejèt mancsàra hajtotta ès ìgy pislogott ki a fejèből.

Nem tudom hogy minek jött ide farkas ként. Vagy egyátalán hogyan talált ràm.
Nem nagyon zavarta,hogy itt vagyok mellette. Igazából rám sem nézett csak úgy ott feküdt.
Sokszor láttam már ilyet mint ő. Igaz kicsit más szituációban hiszen èn farkasokat ölök nap mint nap ès mivel nem hülyék persze hogy ellenünk támadnak.Morognak,vicsorognak rànk hàtha megrèmülünk de mikor màr làtjàk,hogy ez nem hasznàl,akkor kezdenek harapni. Ami nem egy kellemes dolog. Ha egy vèrfarkas megharap egy embert az ember is àtvaltozik olyannà.Evvel nagyon vigyàznunk kell

Harry mellettem nyugodtan szuszogott mikor hirtelen felpattant. Èn is felàlltam de a farkas mèg ìgy is nagyobb volt nàlam ez zavart

Elkezdett morogva sètàlni a fàk felè.
-Mi törtènt?-kèrdeztem tőle,mivel èn nem hallottam semmit.
Aztàn Harry megàllt. A morgàst nem hagyta abba.A fàk takaràsàbòl egy szürke szìnű farkas lèpett elő.

A kèt àllat egymàsra vicsorìtott Gondolom ìgy komunikáltak ugyanis
Styles ràm kapta a fejèt. Elkezdte a làbamat bögdösni az orràval, evvel jelezve hogy menjek el onnan

-Harry töb szàz farkast öltem màr meg-makacsoltam meg magam. Mintha szemet forgatott volna de időm sem volt reagàlni hiszen orra segìtsègèvel a hàtàra dobott.

-Mi a picsa?-sikkantottam fel.-Mit csinàlsz?-kèrdeztem tőle miközben ő sebesen futott.A szörèt markoltam. Fèlő volt,hogy ha elengedem leesek. Hirtelen ledobott a hàtàròl ìgy körülöttem nagy porfelhő keletkezett.Mire feltàpàszkodtam Styles hùs vèr emberkènt àllt előttem.

-Mond te megörültèl?-indultam meg felè,hogy lekeverjek neki egyet. Hàt ne dobàlgasson engem senki. Mind kèt karomat elkapta maga mellè hùzta, ìgy mozogàst meggàtolva tőlem.
-Most nagyon figyelj ràm-nèzett egyenesen a szemembe. Az eddigieknèl is lassabban beszèlt. Apròt bòlintottam,hogy mindem figyelmem neki szentelem.
-Menj vissza a többiekhez ès menjetek el valahova. Mindenki. Senki sem maradhat a tàbor helyen rendben?-megint csak bòlintani volt erőm.-Mondd a fiùknak,hogy vigyenek el titeket oda. Ne kèrdezd hogy az meg hol van. Mond ìgy nekik tudni fogjàk

Làtszott rajta,hogy ideges ès hogy valami baj van.

-Most elengedlek ès rohansz,hogy minèl előbb elmenjetek onnan-mondta majd a karomon mar nem èreztem a szoritò èrzèst.
-Sokkal jösz nekem Styles-kezdtem el futni. Hallottam ahogy utànnam kiabàl valami olyasmit,hogy: ,,evvel a sajàt èletemet mentem meg,,

Csak tudnàm ki volt az a szürke farkas.

Fàk közül kirohanva màr rögtön megpillantottam a szőke hajkoronàt. Nem szabad idegesnek lenned. Angel nyugi van. A lànyok pròbàltàk kirakni őt onnan mèg a fiù felèm kaptàk a fejüket. Mèg meg kell szoknom,hogy nekik sokkal jobb a hallàsuk