Ki Hitte volna?-H.S ff

8. Fejezet

Üresség. Kívül-belül. Ez amit éreztem. Sötétség vett körül. És ez volt az amit igazából nem értettem. Nem tudtam mi történt. Nem észleltem semmit sem a külvilagból. Nehéz voltam saját magamnak is. Alig bírtam mozogni, sőt...Meg sem bírtam mozdulni.
Levegő vételeimet sem észleltem. Igazából semmit sem. Vártam,hogy valami történjen. Lehet meghalltam. Ilyen lehet a halál? Ilyen üres és rideg?
Nem tudom felfogni.
Az az elvem,hogy az élet után is van valami. Valami amit talán most tapasztalok meg.
Alex halála után,Gemma folyamatosan azt mondta hogy a báyjám fentről figyel engem. Este imádtam nézegetni az eget. Főleg mikor nem volt rajta egyetlen egy felhő sem. Olyankor tisztán láthattam a csillagokat. Talán az egyik csillag onnan Alex. Talán

Szemhéjam nehezen nyíltak fel. Az erős fény miatt szorosan összekellett szorítani a szemem. Majd
lassan megszokva a vakító világosság tápászkodtam fel az ágyamból. Mert igen a saját szobámban voltam.
Ahogy felálltam megszédültem. Egyből fejemhez kaptam és még nem tisztul ki a látásom úgy álltam.
Szép lassan lementem a lépcsőn. A házban túl nagy csend uralkodott. Az emeleten egyértelműen nem volt senki sem. Viszont a földszint is üres volt. Hol vannak a többiek?
Kissé megrémisztett az,hogy sehol sem volt senki. Egy pillanatig megijedtem,hogy talán lehet csak álmodom még.

Utolsó reményem ként a bejárati ajtó felé vettem az irányt.
Kilincset lenyomom majd kitárom az ajtót. Rálátásom volt a padokra ahol-hál' istennek-ott ült a csapat. Báris egy része. Kiléptem a házból és becsuktam magam mögött az ajtót. A farkasok-bár is azok akik ott ültek-felém kapták a fejüket. Szuper hallásuknak hála rögtön meghallottak.
Harry kikerekedett szemekkel meredt rám,majd a lehető leggyorsabban mellém szaladt

-Angel,úr Isten-simította arcomra tenyerét.-Jól vagy?
Aprót bólintottam mire kissé meglágyult a tekintete.

Kicsit még kábánk éreztem magam. Mivel alig kelltem fel 3 perce. Azt sem tudtam mi történt velem vagy,hogy a fiúk mikor értek vissza az erdős ,,túráról" és hogy hoztak e valami hírt.
Alfával az oldalamon ballagtunk oda a többiekhez. Görcsösen kapaszkodtam Harry kezébe,hiszen említettem hogy nem teljesen vagyok észnél. Leültem a padra és Harry vállára hajtottam a fejem.
Egy ideig csend volt. Úgy gondoltam mindenki arra vár,hogy én törjem meg ezt a bizonyos csendet. Így hát torok köszörülve megszólaltam.

-Mi történt?-Gemma tekintete rajtam pihent. Furcsa volt,hogy itt volt velünk. Általában mindig valamerre el van.
-Összeestél-válaszolta volt barátnőm-Nem tudjuk mitől-itt viszont Harryre nézett. Úgy nézett rá mint az este mikor Alex meghalt. Ugyan olyan csalódotsággal a szemében. Ugyan olyan megvetéssel.
Oké. Mi. történt. itt?

Harry izmai is megfeszültek. Éreztem ugyan is testem teljesen hozzásimukt az övéhez ahogy a padon ültünk.
A testvérpár között vágni lehetett volna a veszültséget. Nem értettem mi folyik itt.
Harry és Gemma sokszor vesztek össze. De általában csak ilyen apró hülyeségeken mint,hogy ki tud jobban főzni-természetesen Gemma-vagy hogy melyikük énekel jobban-ez viszont egyértelműen Hazz-.
Egyszer rendeztek egy versenyt avval címmel,hogy:,,Ki a jobb Styles". Ezek a viták,veszekedések sosem tartottak túl sokáig. Kívül álló ként még vicces is volt ahogy szívják egymás vérét. Akkor érezni lehetett,hogy mindketten kissé elviccelik a dolgokat.
Ez a szituáció viszont más volt. Harry nem vágott oda semilyen csúnya beszólást nővérének,hogy az visszaszólhasson egy durvábbal. Harry arcán nem volt ott az a féloldalas mosoly,mint a ,,Ki a jobb Styles" versenyen. Ott végig   mosolygott. Tudom. Ott voltam. Én voltam a bíró

-Khm-torkomat ismét megköszörültem hiszen nem rég kekltem fel, a hangom még irritálóan rekedt volt-Az új falkával mi a szitu? Igazából meddig voltam kiütve,hogy ti már itt vagytok?