Egy vándor feljegyzései

Az utazás ars poeticája

Hogy mit is jelent egy utazás?
Ilyet kérdezel, kedves, jó barátom?
Nem bonyolult történet. Érdekel?
Elmondhatom, jól van. Nem bánom.

Az élet egy utazás, utazás az élet,
Hisz ki egyhelyben él le több évtizedet,
Szürke lesz befásul, a mókuskerék betöri
És nem fogja keresni az édes élvezetet.
Ugyanis élvezet is, frissítő kuriózum
Melyet fogyasztasz s feltelik a szíved
Feltelik élménnyel, feltelik izgalommal,
Vággyal, színnel, ugye érted?

Értsd és vésd eszedbe, még nincs vége,
Egy út nem ily egyszerű s balga
Nem egy luxus, nem kell legyen távoli,
Sőt, utazz a környéken is akárhova.
Lépj ki abból amit mindennapnak hívsz,
Lépj ki, akár egy kicsit is, meg nem bánod.
Én mondom neked ez a kicsi is számít,
És megismered akár a közeli világot.
Az élmény a lényeg, a feeling, a fless,
A remek hangulat, hogy élvezd.
Mert az életet élvezni kell barátom,
És menj, menj, ne csak dolgod végezd.

Vár rád az Adria, külország, a tenger,
A Balaton, a Bükk, s a vén Duna
Visegrád, Eger s a falu széli erdő,
Szőlők és dombok, templomok ide s tova.
Száz és száz vár, kastély, élő történelem,
Barlangok, hegyek mind egy egy történet.
Távoli róna, akár az Alföld, akár Texas,
Mind mind rád vár csakhogy megéljed.

Hisz hitvány az élet, mely abból áll,
Hogy a fotelből kommentelsz igazakat,
Miket annak hiszel, de a falu táblán túl
Már nem hinnél saját igazadnak.
De nem mész, tunya vagy, s a világod,
A sajátod, mit ismersz tetszik neked,
Ám ki többet látott neki nem hiszel
Pedig az én világom biztos megszereted.

A világom legyen tiéd is, utazz!
Menj, fedezd fel, használd!
És a sok gyönyör mellett az ismeretekkel
Legyőzheted a sok Facebook huszárt,
Kik a szürke életük másokra vetítik,
A fényt nem látják mert nem helyben van
A fényt össze kell gyűjteni, gyűjtsd!
Életed fénye ott van a nagyvilágban

A fény, az élet maga ott van közel hozzád
A szürkeségen túl, mi övez téged,
Hisz a köd mögött a Paradicsom vár rád,
Lépj be a ködbe! Látod?
Igen. Menj!
Ez az utazás, a ködön túli élet.