Side Effects (JeongChan)

Edzés (8.)

Fáradtan rogyünk össze mikor Minho-tól meghalljuk a bűvös szót 'szünet'. Izzadt tincseim szemembe lógva tapadnak homlokomhoz. Hajamba túrva megyek kulacsomhoz, hogy szomjamat csillapítsam a hűs nedűvel. Tükörhöz ülve döntöm hátam a hideg falnak. Szemeimet becsukva próbálom gondolataimat rendezni, kevés sikerrel. Pár perc múlva laptopomat ölembe véve kezdek bele egy új demó írásába, amit a Felix-el beszélgető párom nem néz jó szemmeel.

Egyszer csak kopogást hallunk, és mivel az illető nem jön be, Minho kényszerül az ajtó nyitásra.

- Menedzser hyuuuung - szalad Hyunjin a menedzserhez és egy szoros ölelésbe vonja. A most érkező nevetve öleli vissza a nála jóval magasabb fiút.

- Mi szél hozott hyung? - teszem le a laptopomat és lépek a többiekhez.

- Egy feladatom van számotokra - engedi el Hyunjint és ránk néz - a paprikáknak (3RaCha) kell egy-egy szólót csinálniuk. Úgy gondoltam, hogy mivel Channak - néz rám - vannak kiadatlan demói össze ülhetnétek és mindannyiótok írhatna magának szöveget a kiválasztott demóhoz.

- Ez egy remek ötlet - szólal meg Changbin pár perc átgondolás után.

- Nekem is tetszik - mosolyodik el Han és mindannyian rám néznek.

- Részemről semmi akadálya - mondom ki mire a csapat és persze a menedzser nagy ujjongásban tör ki.

- Akkor ezt megbeszéltük.

- És mikorra kéne? - teszem fel a régóta foglalkoztató kérdést.

- Elég a comeback után - kapom a választ.

A menedzser távozta után újbol a gyakorlásnak szenteltük minden figyelmünket.

- Mégegyszer - ez már vagy az ötvenedik mégegyszer. Az egész csapat hulla fáradt, így egyre többet rontunk és Minho egyre idegesebb lesz.

- Minho mára fejezzük be - lépek hozzá és vállára rakva kezem fordítom felém.

- Nem nem - rázza meg fejét mérgesen - valahol mindig elrontja valaki - mérgelődik.

- Azért mert fáradtak vagyunk - sóhajtok - most menjünk haza, holnap meg folytatjuk - fordulok a többiek felé. Mindenki szedelőcködni kezd és lassan elhagyjuk a hatalmas épületet. Az út síri csendben telt, a fél csapat már a kocsiban kidőlt. A dormban csak a 'Jó éjt' mondat hangzott el, mindenki ment aludni. Hiába voltam fáradt, nem tudtam lefeküdni a félig alvó Jeongin mellé, így a mini stúdiómat vettem célba.

Két óra múlva léptem ki az ajtón, hogy én is nyugovóra térjek végre. A próbálkozásom, hogy ne keltsem fel a már javában alvó Inniet rögtön kudarcba fulladt.

- Hyung mit csinálsz? - dörzsölgeti szemeit.

- Semmit, aludj tovább - mosolyodok el.

- De gyere ide - paskolja meg az ágyat maga mellett. Istenem de édes. Bebújva mögé karolom át pociját, ő pedig fejét mellkasomra téve kezd el mintákat rajzolni hasamra.

Napjaink monotonan teltek. Reggel korán kelés, kevés de tartalmas reggeli, és egész nap a stúdióban gyakorolás. Ebben az egy hónapban mást sem csináltunk csak gyakoroltunk, de még lett az eredménye!

Mindenki tökéletesen tudja a koreográfiát és Minho is egyre nyugodtabb. Hál istennek a hang anyag is fel van véve, így egyre közelebb kerülünk a comebackhez. Jeongin-nel mindennél jobban szeretjük egymást, és több randin is voltunk már ezalatt az idő alatt. A menedzser által kért feladatunk is jól halad és lassan 'comeback' is lehet belőlük.

A mai napra szabadnapot kaptunk, amit a dormban töltünk, valószínűleg alvással és videójátékozásokkal. Legnagyobb meglepetésemre én keltem fel a legkésőbb. Még egy fél órát forgolódtam a pihe-puha ágyban, mire rávedtem magam, hogy kikeljek és lemenjek a többiekhez. Leérve csak Seungmin pillantom meg.

- Jó reggelt, többiek? - ülök fel az egyik bárszékre.

- Jó reggelt hyung - fordul felém az éppen mosogató fiú - Changbin és Jisung a stúdióban, Jeongin és Felix játszik, Hyunjin és Minho meg elmentek gyakorolni.

- Istenem, hogy ezek még szünetben is gyakorolnak - sóhajtok egy nagyot. Egy gyors kávé elkészítés után, a stúdió felé veszem az irányt. A fiúk mögé állva iszok bele a forró utalva, miközben az eddigi munkájukat tanulmányozom.

- Ügyesek vagytok srácok - veregetem meg vállukat.

- Chan kész a dalszövegem - ad oda pár papírt Jisung. A papír tetején Close cím szerepel.

- Akkor a demót is ki választottad ugye?

- Igen

- Akkor had halljuk - mondom mire a mikrofonhoz lép és elindítja az
alapot. A szöveg és az alap tökéletesen passzoltak egymáshoz és Jisung hangja csak dobott az egészen.

- Wow - csak ennyit tudtam kinyögni mikor befejezte a dalt.

- Na milyen volt? - lép hozzánk.

- Te mikor lettél ilyen profi? - ámul Changbin is.

- Így születtem - kacsint vigyorogva. Utamat folytatva megyek Felix szobájába ahol a két gamer nagyban játszik. Ahogy a fiatalabb meglát, fel pattan az székről és hozzám fut. Mellkasomban fúrva fejét ölel át kis kezeivel, míg én derekát átölelve húzom közelebb magamhoz.

Mivel tekintettel vagyunk a szinglikre, ezért a karjai közt lévő csak egy apró puszit kap.

- Játszol velünk hyung? - néz fel rám kérlelő tekintettel.

- Persze - vonom vállat és az ágyhoz lépek. Lepacsizva Lix-el veszem kezeim közé az egyik kontrollert és mikor mindenki elhelyezkedett, el indítom a játékot.

A játékot 3:2:2-re nyerte meg Felix. Este 5 körül járhatott az idő, így arra a döntésre jutottunk, hogy mára befejezzük. Egy gyors vacsora illetve pár óra beszélgetés után a többiekkel, tértünk nyugovóra. Az ágyra ülve vettem elő telefonomat, hogy ki rakjak pár képet az instagram oldalunkra. Az ajtó halk nyikorgására kapom fel a fejem, és nézek végig az épp belépő maknae-n. Vékonyka testét csak egy boxer és egy bő póló -ami az enyém- fedte. Ölembe húzva csókolok ajkaira szenvedélyesen. Lábaival derekamat míg kezeival nyakamat karolja át és csókol vissza finoman.

Úristen nagyon nagyon szépen köszönöm, hogy meglett a 1,06K olvasás. El se tudjátok hinni, hogy mennyire hálás vagyok. 
Nagyon sajnálom, hogy egyik könyvemból sincs rész, csak nincs minden rendben mostanában. Tényleg elképesztően hálás vagyok és igyekszem hozni a részeket ahogy tudom! Remélem teszik ez a rész, pár hét és jön a következő. ❤