Side Effects (JeongChan)

Couple (10.)

A turné nagyon jól sikerült. Nagyon jó volt látni a STAY-eket világszerte és megismerni őket. Most jelenleg Sydney felé tartunk. Felix-el a gyerekkori emlékeinket meséljük el egymásnak csillogó szemekkel. Lassan a gép ereszkedni kezd és újra érezhetjük tüdőnkben otthonunk levegőjét.

Hatalmas mosollyal szálltunk le a gépről. Nagyon örültünk 'Lix-el, hogy végre itthon lehetünk, mivel régóta nem volt alkalmunk. A szállásra érve, a többiek elfoglalták magunkat, de leginkább lepihentek. Sydney az utolsó helyszín a koncert sorozatnak, 3 nap múlva márcsak egy fanmeeting lesz Seoulban. A többiekkel ellentétben, miután lepakoltam, elhagytam a szállást.

Mikor leszálltunk írtam a szüleimnek és megbeszéltük, hogy találkozunk egy közeli kávézóban. Pár perc után oda is értem, de még senki nem volt ott. A pulthoz lépve rendeltem egy adag zöldteát és leültem egy szimpatikus asztalhoz. Nemsokkal később édesanym és a húgom, Hannah is megérkeztek. Ők is rendeltek egy latte-t és egy forrócsokit. Nagyon jól éreztem magam. Ilyenkor jövök rá, hogy mennyire hiányzik a családom és a velük töltött idő. Zárásig voltunk a kávézóban és szerencsére édesapám és az öcsém is megérkeztem, így velük is tudtam beszélni. Lassan mennem kellett vissza a s szállásra, hogy én is tudjak pihenni egy kicsit és mivel a kávézót is bezárták jöbbnak láttuk indulni. A búcsúzás nem volt épp a legrövidebb de nem is bántam.

Másnap reggel korán keltünk a videó forgatása miatt. Egy gyors reggeli után összekészültünk és elndultunk az opera házhoz. Ott fogjuk felvenni az egyik dalunk music video-ját. Mikor odaértünk a velünk utazó személyzet tagjai minden triónak adtak egy-egy kamerát. Minho, Jisung és Jeongin kaptak egyet, Felix, Changbin és Seungmin a másikat és végül én és Hyunjin kaptuk meg az utolsót.

- A feladatotok egyszerű lesz - kezdett bele a menedzser - az operaház környékén fogtok sétálni miközben kamerával veszitek magatokat, miközben egy staff tag megy veletek, hogy segítsen illetve, hogy a zenét játsza, hogy tudjátok, hogy hol tartotok.

- Szóval konkrétan kisfilmet kell forgatnunk? - teszi fel a kérdést Jisung.

- Lényegében igen - bólint a menedzser. - természetesen lesznek közös részek is de az lesz az utolsó dolgunk. Na lásunk munkához! - adott oda mindenkinek egy kamerát és egy szelfie botot. Mindenki más felé indult el, ahogy megbeszéltük. Hyunjin és én az opera melletti és előtti részre mentünk. Nagyon élveztük a csoportos forgatást, rengeteget hülyéskedtünk és nevettünk. De annál nincs jobb mint mikor az egész banda egyszerre forgat.

Mivel holnap utazunk vissza Koreába, ezért itt is egy kis városnézést és nosztalgiázást terveztünk. A forgatás után beültünk egy szimpatikus éttermeben, ahol Felix-el megmutattuk a többieknek a gyerekkori kedvenc ételeinket. A többiek kérésére el is meséltünk pár érdekes történetet és megbeszéltük, hogy a helyszíneket is megmutatjuk.

- Este ráérsz? - hajtoltam oda Jeongin füléhez.

- Attól függ mire - mosolyodik el és kezemre fog.

- El szeretnélek vinni valahova - kulcsolom ujjainkat össze és kézfejére egy lágy csókot hintek. Felcsillanó szemei és hatalmas mosolya miatt muszáj vagyok felnevetni.

- Már alig várom - suttogja fülembe, de válaszolni nincs időm, mert a pincér meghozza ételeinket. Miután elfogyasztottuk a kikért étkeket pár órácskát sétáltunk még a napsütéses városban.

Este I.N-ék szobájához lépve bekopogtam.

- Gyönyörű vagy - bukik ki belőlem pár másodperc némaság után. Egy fekete testre simuló farmert és egy converse cipőt vett fel amit egy hófehér inggel spékelt meg. Külsejét feldobta hajvány sminke ami egy egyszerű és alig látható alapozásból állt. Szemét piros és rózsaszín szemhéj púderrel és egy halvány tusvonallal emelte ki. - mehetünk? - nyújtom felé kezem amibe hatalmas mosollyal bele is karol.

A tengerpart felé vesszük az irányt, ott is egy eldugottabb részre, hogy senki se tudjon minket megzavarni. Odaérve ámulattal nézünk körbe. A lemenő nap naracssárgás-rózsaszínessé varácsolja az ég alját, míg máshol gyönyörű szép babakékbe megy át. Leülünk a homokba és míg ő vállamra hajta a fejét addig én kezét ölembe húzom és összekulcsolom ujjainkat.

- Adni szeretnék neked valamit - suttogásom alig hallatszik az óceán morajlása miatt, de ő tökéletesen meghallja, mivel pár másodperc múlva kíváncsi szemekkel néz rám. Zsebemból előveszek egy kis dobozt amit kezébe adok. Óvatosan nyitja kis a szallaggal lekötött tárgyat és mikor meglátja mi van benne könybelábadt szemekkel néz rám. Mosolyogva nyúlok nyakamhoz, hogy pólóm alól kivegyem az eddig rejtegetett nyaklánc fekete felét. A dobozban az én nyakláncom fehér párja található. A színes medál egy fél szívet ábrázol, amit kristály formályában alakítottak ki.

- Ha felveszed - veszem ki a dobozból az ékszert és rakom nyakába - ha közel hajolunk egymáshoz, mint például így - hajolok közelebb arcához - akkor egy bizonyos távolságból a nyakláncok összekapcsolódnak és egy szívet formáznak - hajolok még közelebb, de végül a távolságot nem én szűntetem meg, hanem Jeongin hajol ajkaimra, így egy lassú, de annál szerelmesebb csókba forrunk össze.

Tegnap értünk vissza Koreába. Jeonginnal a kis mini randink nagyon jól sikerült és nagyon élveztük, hogy kettesben lehetünk. Ma van a fanmeeting napja. Mivel pár óra és kezdünk ezért már a helyszínen vagyunk. A fanmeetingen minden jól sikerült, nagyon sokat nevettünk és természetesen a STAY-től kapott ajándékok és levelek sem maradtak el. Mindenki gondosan elrakta őket, hogy később elolvashassuk.

*1 hónappal később*

- Seungmin segíts egy kicsit kérlek - megy oda Hyunjin az előbb említetthez. A konyhában ülve fogyasztom a reggeli kávé adagomat, miközben zajlik az élet szerény lakásunkban. Az eltelt egy hónapban csináltunk egy comebacket és egy új albumot is piacra dobtunk. Nagyon sok műsorban is részt vettünk és rengeteget gyakoroltunk.

- Hé Chan tudsz egy picit jönni? - néz be a helyiségbe Changbin. Bólintva adom neki a választ, majd felállva, a mosogatóba téve már üres bögrémet, követem a szobájukba, ahol már Jisung tartózkodik.

- Mi a helyzet? - ülök le az ágyra Jisung mellé.

- Jisunggal írtunk két újabb dalszöveget már csak demó kéne hozzá - ad oda két darab papírlapot. A szövegeket gyorsan átfutva bólintok egyet és a laptopomat áthozva indítok el egy-egy szerintem hozzájuk illó demót. Nem kell sok idő, mire megtaláljuk a tökéletes alapokat.

Hirtelen egy email-t kapok a cég vezetőjétől, JYP-tól. A fiúk kérdőn néznek rám, mire én elnézést kérve veszem ölembe a gépet és megnyitva a levelet kezdem el olvasni, amiben az áll, hogy holnap sürgősen be kell mennem a céghez megbeszélésre. Miután elolvastam a fiúk rögtön kérdezősközni kezdenek, mire én egy 'nem lesz semmi baj' mondattal válaszolok nekik. Pedig én se vagyok olyan biztos benne.