Side Effects (JeongChan)

Szerelem, Féltékenység, Szomorúság (5.)

A bandatagok is lassan körének gyűlnek de én nem foglalkozna velük kapom karjai közé szívem birtokosát és fektetem le a kanapéra.

- Jisung kérlek ezt add oda a menedzserek - veszem ki zsebemből a dalt tartalmazó pendriveot.

- Biztos rám bízod? - kérdezi mikor odaadom neki.

- Bízom benned

- De hyung akkor te nem is jössz velünk? - jön a kérdés Hyunjin felől, a válaszom csak egy fejrázás.

- Vigyáznom kell a maknae-ra.

- Rendben hyung - hagynak magunkra. Időközben a láza is felment így egy gyors pulzus mérés után egy-egy vizes ronggyal tértem vissza a konyhából. Az egyiket a homlokára, a másikat meg az egyik csuklójára helyeztem.

A fürdőből hoztam lázcsillapítót amit kicsit elnyílt ajkain adtam be neki. Ezek után leültem a kanapéra és fejét ölembe helyeztem. Homlokához tapadt, izzadt hollófekete tincseit óvatosan kisöpörtem szeméből.

1 olvasatlan üzenet

Megnyitja?[Igen/Nem]

Llama boy🦙:
Szia Chan!
Jól van Innie?

Channie🦘:
Szia Hyunjin!
Sajna nem...
Felment a láza, de 
adtam neki gyógyszert

1 olvasatlan üzenet

Megnyitja?[Igen/Nem]

Az utolsó üzenetet nem tudom elolvasni mert az ölemben alvó fiú elkezd mozgolódni, rángatózni. Rémálma lenne? Óvatosan végig simítok arcán, majd karján, mire riadtan kel fel.

- Minden rendben? - hangom lágyan cseng, tekintetemmel próbálom nyugtatni a zaklatott fiút. Válasz helyett Jeongin nyakamba bújik, lábait szorosan derekam köré kulcsolja és heves zokogásba kezd. 

- Shh - nyugtatom lágy hangon, miközben egyenletesen simogatom a hátát. - Kérlek Innie nyugodj meg. Ne sírj...kérlek. - puszilgatom vállát illetve nyaka tövét hátha az megnyugtatja. Több mint egy óráig nyugtattam, de végre légzése lassult és szipogása halkabb lett. - Elmondod, hogy mit álmodtál? 

- A-azt, hogy elveszítelek - ölel szorosabban magához, mintha az élete múlna rajta.

- Ilyen sose fog történni! - nézek szemeibe, mikben megnyugvást látok.

- Megígéred? - nyújtja felém kisujját és beveti bociszemeit.

- Megígérem - akasztom kisujjam az övébe és adok egy puszit orrára. 

- Amúgy mi történt?

 - Elájultál - suttogom, mire lesüti pilláit ezzel engem megfosztva gyönyörű íriszeitől. - Innie...mikor ettél utoljára? - nem válaszol - Jeongin! - emelem fel a hangomat.

- 3 napja - motyogja.

- Hogy mi?? Mért nem ettél? Istenem mért nem figyeltem oda? 

- Hé Chan figyelj rám - veszi kezei közé arcomat - nem a te hibá-

- De igen

- Ne vágj a szavamba. Szóval nem a te hibád, rendben? És miattad csináltam - suttogja a végét.