Side Effects (JeongChan)

Szeretlek (6.)

- Igen, szeretlek Yang Jeongin. - választ nem kapok helyette két kart érzem magam körül.

- Én is szeretlek Channie - mellkasomba fúrt feje miatt hangja elhalóan cseng. Fejét felemelve hajolok ajkaira, ezzel egy finom, de annál szerelemesebb csókot kezdeményezve. Jeongin kicsit ügyetlenül, de visszacsókol és kezeit nyakam köré rakja. Pár perc múlva abbahagyom ajkai becézgetését és arcára simítok. 

- Elvihetlek holnap egy randira?

- I-igen - arca színe vetekszik egy paradicsoméval, én ezt látva nevetve puszilok ajkaira. A dormba visszaérve összekulcsolt ujjainkat a csapat hatalmas füttyszóval fogadta. Seungmin ás Felix rögtön elvitte magával a páromat (juj de jó ezt kimondatni *-*), hogy kibeszéljék a történéseket engem pedig Jisung és Changbin rángatott magával egy kis pletyi-partyra. Mindent részletesen kibeszéltünk és a randihoz a segítségkérés se maradt el. 

Aznap szerelmemet karjaimban tartva aludtam el. 

- Channie~ szerelmem~ kel fel~ - érzek meg magamon súlyt (úristen ez milyen mondat te jesszus atya úristen gyere le by me) és a hang tulajdonosának ajkait arcomon. Karjaimmal átölelem vékony derekát, fejemet nyakába fúrom, tettemre megérzem tusfürdőjének édeskés illatát. 

- Mennyi az idő? 

- Lassan dél - túr pici kezeivel szőke tincseim közé.

- Hogy mivan? - kapom fel fejem. Arra nem számítok, hogy az ágytámla centikre van tőlem, amit egy nagy koppanással tudat is velem. 

- Hyung nyugi - veszi buksimat mancsai közé Innie - a menedzser hívott, hogy elmaradt a próba, azért hagytunk aludni.

- De a randit is szerveznem kéne már 

- Az istenit Hyung - csattan fel - most az egyszer magaddal törődj jó? Nem érdekel az a hülye randi! Nekem az is jó, ha elmegyünk sushi-zni vagy csak itt maradunk és filmet nézünk. De most Te mindennél fontosabb vagy. És nem akarom, hogy egy kisebb megerőltetéstől összeess. - könnyesednek be szemei - N-nem akarom, hogy bármi bajod essen. - sírja el magát. Elgondolkozva a hallotakon ölelem át kedvesemet, miközben a sajnálom szót ezer alkalommal ejtem ki ajkaim közül. Puha, gesztenyebarna tincsei közé rejtem arcomat, és hátát egyenletesen simogatni kezdem. Mikor sírása csillapodig és már csak halk szipogás hangja töri meg a szoba csendjét, nagy nehezen megszólalok:

- Nagyon sajnálom Innie, nem-nem gondoltam bele a ti szemszögetekbe.  

-Te nem tehet-

- Srácok kész a kaja!

- Édes, drága, életem muffinjánat utolsó mazsolája - állok fel - muszáj volt elbasznod ezt a pillanatot? - lépek közelebb az előttem álló Changbin-hez.

- Srácok Chan ki akar nyírni - fut le a lépcsőn én meg mint jó barát futok utánna. A nappaliban Hyunjin mögé bújik. 

- Changbin verés van? ÉN IIIIIS - Jisung ujjongva csatlakozik szerény csapatomhoz. Ezt az ötletet Changbin, mint egy érett felnőtt nyelvnyújtással reagálja le. Amit Han mosolyogva utánoz. 

- Teljes mértékben támogatom Changbin hyung megölését - kezdi Seungmin - de pontosan mért is kell ehhez a dologhoz folyamodnunk? - néz rám.

- Mert én az mondtam! - magyarázom szerintem logkius módón.

- Én is szeretlek Chan hyung - a legkisebb tagnak -mármint magasságra- hangja sértődötten cseng, ami mindenki mást mosolygásra késztet.

- Tudod, hogy szeretlek - lépek hozzá és elkezdem csipkedni az arcát, mire csapkodással válaszol. 

*five years later* 

(nem amúgy nem xd)

*másnap*

 Hajnalban keltem (bár ez nem meglepő) így volt ídőm egy finom reggelit készíteni szerelmemnek és a házban tartózkodó többi idiótának. A reggeli elkészültével utam a szobámba vezetett ahol az ágyamban egy szuszogó fiú fogadott. Éjfekete tincsei kócosan terültek szét párnámon, takarója csücskét úgy öleli magához mintha az élete múlna rajta. Vékony ajkai résnyire nyitva ezzel levegő áramlást okozva tüdejében. Amennyire halkan csak tudok az éjjeli szekrényhez megyek és a tálcát lerakva guggolok le az ágy elé. 

Óvatosan nyúlok arcához, lágyan kezdem el simogatni puha, hófehér bőrét. Elmosolyodik és lassan nyitogatja szemeit.

- Jó reggelt Innie - suttogom mikor rámelemi csillogó íriszeit. 

- Jó reggelt - motyogj rekedt hangon jobban az arcában húzva a takarót ezzel még édesebb külsőt adva neki. 

- Csináltam reggelit - puszilok orrára.

- Uuu mit? - ül fel hirtelen amit én csak egy nevetéssel díjazok.

- Palacsintát meg forrócsokit

- Imádlak~~ - ugrik nyakamba és egy finom puszit hint ajkaimra, majd leszállva rólam veszi ölébe a tálcát, kezd el falatozni. 

- Finom volt? - kérdezem mikor már egy morzsa szem sem volt a tányéron.

- Nagyon~~ köszönöm szépen - ölel át.

- Bármikor - karolom át vállát, egy puszit hintek tincsei közé. - lemegyek megnézem a többiek felkeltek-e már.

- Rendicsek - a konyhában a többiek már javában a nekik szánt, szénhidrátban gazdag reggelijüket fogyasztják. 

- Jisung, Changbin picit tudtok jönni?!

- Ha nem megölni akarsz akkor persze 

- Megöljük Changbint? Benne vagyok - mondja egyszerre a két jómadár. 

- Nem nem öljük meg a törpét- 

- Anyád a törpe - vág szavamba.

- Vagy lehet, hogy mégis! - nézek rá gyilkos szemekkel.

- Jóvanna Mr. Kenguru 

- Jisung hozod az ásót?

- Jó-jó abbahagytam - teszi fel védekezően a kezeit. A többiek ezt a rendkívül értelmes és felőttes eszmefuttatást nevetve nézték végig. 

- Szóval - kezdek bele mikor leérünk a stúdióba - a randihoz kéne segítség.

- És ezt pont tőlünk? Chan jól vagy? - kérdőjelezi meg döntésemet Jisung tök jogosan.

- Igen tőletek és köszönöm kérdésed remekül vagyok. Azért titeket kérlek meg, ti nem vagytok olyan pletykásak mint a többiek.

- Hááát - kezd bele Changbin mire Han oldalba könyököli. Erre a tettre Changbin fájdalmas arccal kap oda.

- Mondom ti NEM vagytok olyan pletykásak.

- Jaa érteeem - motyogjaaz oldalát fogó fiú.

- Na az kéne, hogy...

Jaj annyira imádom ezt a részt istenem xd. Sajnálom, hogy ilyen rövid lett😞 A következőt megpróbálom hosszabra írni❤