Side Effects (JeongChan)

I Am You (4.)

Nagyon sajnálom a rengetek kihagyást! De mivel itt a nyár és szó szerint nem fogok csinálni semmit így több időm lesz írni, szóval több rész várható!❤️
És nagyon nagyon köszönöm -a nagy kihagyás ellenére is- a 413 megtekintést. Igyekszem gyorsabban írni a részeket, mégegyszer nagyon köszönöm!

Reggel a telefonom csörgésére keltem. Nyöszörögve fordultam át a másik oldalamra, megpróbálva úgy, hogy ne ébresszem fel az alvó Jeongint.

- Itt Chan - szólok bele rekedt hangon mikor végre felveszem a hangos készüléket.

- Jó reggelt Kisfiam, csak nem felkeltettelek? - hallom meg édesanyám hangját.

- Á dehogy is - mondom szarkasztikus hangon.

- Bocsánat ígérem kiengesztellek - kuncog fel - csak érdeklődnék, hogy hogy vagy mert alig beszélünk mostanság.

- Igen, bocsánat - kelek ki az ágyból, hogy ne keltsem fel az alvó bandatagot és kimegyek a teraszra - most egy kicsit fáradtan - célzok arra, hogy felkeltett - de amúgy nagyon jól, ti?

- Jaj drágám mi remekül vagyunk, és mizu a tagokkal? - érdeklődik a többiek felé.

- Tudtam, hogy nem is rám van kíváncsi - tettetek sértődöttséget.

- Lebuktam - nevet fel világra hozóm.

- Megvannak köszönik szépen még alszanak. Az élet velük egy káosz, de ezt megszoktam - nézem a felkelő napot - múltkor a veszekedésükre keltem - erre a mondatra csak egy nevetés a válasz, ami az én arcomra is mosolyt csal.

- Örülök, hogy jól vagytok, na de menj aludj vissza kicsim.

- Á nem kell nem vagyok fáradt - mondom ásítva.

- Persze persze, de mennem kell szia kincsem, szeretlek - búcsúzik el.

- Én is szeretlek, szia anya - köszönök el és nyomom ki a hívást. Mivel a visszaalvási kísérleteim sikerei kifulladtak (ez így értelmes egyáltalán by me) így a zene írás mellett döntöttem. Magamhoz veszem az ezer éves füzetemet, egy tollat és a fülhallgatómat mennék ki a teraszra, de valami megakadályoz. A kis maknae nyöszörögve fordul át a másik oldalára és ennek köszönhetően majdnem leesik az ágyról de még időben utánakapok. Miután megbizonyosodtam róla, hogy nem lesz semmi baja inkább az ágyban maradás mellett voksoltam ezzel is megelőzve Jeonginnek pár lila foltot. 

A fülhallgatómat a fülembe dugva ültem le az ágyra és támasztottam a keretnek a hátam. 

- Végre kész - suttogtam másfél óra után mikor végre befejeztem a dalt. 

- H-hyung - szólal meg egy vékony hang ezzel felhívva a figyelmem az éppen ébredező Jeonginre.

- Itt vagyok - teszem le a füzetemet és a telefonomat az éjjeli szekrényre, és simítok barna tincsei közé - hogy aludtál? 

- Jól - ásít egy aprót ami kuncogásra késztet. Mikor alvótársam felkelt annyira, hogy ne essen le a lépcsőn, lemegyünk a konyhába ahol egy kómás banda a reggelire várt.

- 5 perc és kész - nevetek fel, és látok neki a reggelihez. Ahogy ígértem mindenki előtt ott volt a reggeli a megadott időn belül.

- Amúgy~ srácok - szólalok meg - kész az új dal - cseng izgatottan a hangom. Hirtelen Felix köhögését halljuk meg miire mindannyian ránézünk. - azért ennyire nem lett szar...legalábbis remélem. - húzom el a számat.

- Jaj nem, nem azért köhögtem csak meglepődtem, hogy máris - jön oda az ausztrál társam.

- Akkor jó - húzom ajkaimat egy colgate vigyorra.

- Megmutatod~~? - kapok egy bociszemes nézést Hyunjintől.

- Persze - állok fel és megyek le a stúdióba. Nem kell hátranézzek, hogy tudjam jönnek utánam mert a léptek hangja egy elefánt csordáéval vetekszik. Leérve a stúdióba leülök a gépek elé és elindítva az alapot kezdem el énekelni illetve rappelni az új dalt. 

- Mi a címe? - tudakolódik Changbin, mikor befejezem a dalt.

- I Am You - felelek. 

 -Chan megint nagyon nagyot alkottál - vigyorog rám Felix.

- Köszönöm - vigyorodok el én is. Már épp lepacsiznánk mikor megszólal a telefonom-

- Itt Bang Chan - veszem fel.

- ...

- Rendben uram

- ...

- Igen, értem

- ...

- És meddig?

- ...

- Oké, viszlát, na srácok ki akar koncertezni? - fordulok feléjük mosolyogva, a kérdésemre csak ujjongásokat kapok válaszul.

- Mik lesznek a helyszínek? - kérdezi Jeongin.

- Seoul-lal kezdünk aztán New York, Los Angeles, Phoenix, Berlin, Párizs, London és végül Sydney - pillantok ausztrál társamra - ahol leforgatunk egy M/V-t is.

- Ezaaaz Megyünk Sydney-be~ - kezd el ugrálni Felix amibe nevetve beszállok.

- Az érettek - forgatja meg szemét Jisung.

- Ezt pont te mondod? - nézek rá felhúzva szemöldököm.

- Ebben van valami - csettint nyelvével. - amúgy mivel kész az új dal nem kezdünk el a koreó megírását? - veti fel az ötletet izgatottan, mire mindenki rögtön bele is egyezik.

Izgatottan készülődünk, és pakolunk be innivalót illetve néhány harapnivalót. Már majdnem mindenki a konyhában van kivéve egy tag. Jeongin. Ekkor egy nagy puffantást hallunk a lépcső felől. Rögtön bekapcsoltak az apai ösztönök és a lépcső felé sietek.

- Jeongin - térdelek le a kisebb elé. - Hé nyisd ki a szemed kérlek - könyörgök, de nem történik semmi.