Side Effects (JeongChan)

Nélküled (11.)

Jeongin szemszög:

*egy héttel később*

Egy kis borítékot szorongatva ülök szerelmem ágyán mint eddig minden nap egy hete. Illata halványan érződik az ágyneműben, de minden nap egyre kevésbé. A szobában halk kopogás hallatszik, majd az ajtó halkan nyikorogva kinyílik. 

- Hé Innie szia - lép be a szobába Hyunjin és mellém ülve húz magához. Mellkasába fúrva fejem sírom el magam, ő pedig szorosabban ölelve próbál megnyugtatni. Megint meghallom a ajtó nyitódását, de nem foglalkozok vele. Az ágy besüpped mellettünk és megérzem Jisung jellegzetes parfümjének illatát. Elhúzódva Hyunjintól veszem ki pólóm alól nyakláncomat és a medált kezembe véve törlöm meg szemeimet. Látom ahogy a két fiú aggódva összenéz, majd Jisung is átölel.  

- Srácok gyertek enni, kész a vacsora - nyit be a szobába Seungmin is egy bíztató mosoly kíséretében.

- Nem vagyok éhes - motyogom miközben még mindig a medált nézegetem. 

-De muszáj enned! - szól rám az ajtóban álló, de én csak egy csúnya nézéssel jutalmazom.

- Igaza van! Napok óta nem ettél! Mindannyian aggódunk érted! - mondja Hyunjin egy kicsit erélyesebben a kelleténél, mire én egy kicsit megszeppenek. Pár perc könyörgés és érvelés után sikerült rávenniük, hogy egyek pár falatot. A fiúk sushit és Bibimbap-ot csináltak. A többiek már az asztalnál ültek és érkezésünkre abbahagyták a beszélgetést. Jisung Minho mellé ülve bújt párjához, mire az idősebb átkarolta vállát. Ettől a jelenettől a gombóc még hatalmasabb lett a torkomban és a sírás kerülgetett. 

A tányéromra szedve pár falatot ülök le, hogy minél gyorsabban elfogyaszthassam. Ahogy a kezembe veszem a pálcikákat bevillan egy emlék. 

Channal a Han folyó partyán sétálunk. A szél lágyan simogatja arcunkat, miközben kéz a kézben beszélgetünk.  

- Kicsim - áll meg és felém fordulva fogja meg mindkét kezem. - nézd - biccent fel az ég felé én pedig felnézve veszem észre a több milliónyi csillagot. Arrébb nézve meglátom a holdat. Az égitest gyönyörű kékes fényben ragyog, miközben büszkén vigyáz testvéreire és várja míg a nap elegendő energiát vesz fel ahhoz, hogy visszatérjen a neki kiszabott helyére. Az égre.

- Gyönyörű - suttogom még mindig az eget pásztázva.

- Nálad nem gyönyörűbb - simít óvatosan arcomra. Érzem, hogy az arcom egy paradicsom színével kezd el vetekedni. Chan csak mosolyogva hajol közelebb, hogy aztán egy csókol lehelhessen ajkaimra. Miután elváltunk vettünk észre, hogy nyakláncaink összekapcsolódtak. Nevetve karolom át nyakát és hajlok szerelemhez még egy csókra. Ott a csillagos ég alatt, ketten, úgy éreztem, hogy a világot tartom kezeim között.

Érzem ahogy sós könnyeim végig folynak arcomon. Az asztaltól felállva rohanok vissza a szobámba, hogy ágyamra fekve hagyjam, hogy gondolataim, és az emlékek elborítság agyamat.  Végül nagy nehezen átléptem az álmok kapuját. Hajnali három körül csörömpölésre keltem fel, ami -szerintem- a konyhából jött. Kikelve a pihe-puha ágyamból, lopóztam ki a konyhába olyan halkan amilyen halkan csak lehet. Odaérve Felix-et pillantottam meg a padlón ülve egy üveg Soju-val a kezében. Gyorsan hozzá lépve veszem ki kezei közül és rakom vissza a szekrénybe. Az üveg után nyúl, miközben motyog valamit. Leggugolva elé simítom ki haját szeméből.

- Mi a baj Lixlix? - kérdezem halkan, mire ő sírásban tör ki.

- Annyira hiányzik, Jeongin - dől karjaim közé. Elé ülve húzom ölembe és hagyom, hogy kisírja, ami lekét nyomja. 

- Nekem is Lix, nekem is - kezdem el simogati hátát.

- Miért nem szólt? Miért...hagyott itt szó nélkül? 

- Foggalmam sincs - kezdek el én is könnyezni. Még egy kicsit beszélgettünk, de aztán megbeszéltük, hogy aludni kéne, mert korán kelünk. 

Reggel iszonyatos fejfájásra keltem. Nyöszörögve fordultam volna át a másik oldalamra, de hoztam a formámat és a padlón kötöttem ki. 

- Mi volt ez? - néz le rám nyöszörögve Felix. Mit keres egyáltalán az ágyamon? És mennyi az idő? 

- Hol vannak a többiek? - tapogatózok a telefonom után, amit kis idő múlva meg is találtam. 5:37 Akkor még időben vagyunk. - Felix kelj fel - ütök az ágyra. Felkeve a földről, lépek szekrényemhez és a mai ruháimat kivéve, megyek a fürdőbe, hogy rendbe hozzam kissé szétszórt formámat. Miután kész lettem a fürdőből kilépve veszem észre, hogy drága ausztrál barátom még mindig az ágyamon fekszik. Egy egyszerű mozdulattal lököm le róla, hogy megágyazhassak.

- Héé - nyög fel fájdalmasan, közvetlen mikor földet ért. Ágyazás után, a konyhába megyek, hogy csatlakozz a többiekhez.

- Jó reggelt! - köszönök az ott tartózkodóknak.

- Látom tegnap jól szórakoztatok Felix-el. - nevét fel Hyunjin.

- Ha ha nagyon vicces - forgatom meg szemeimet. - csak lazultunk - rántom meg a vállam és a kávé géphez lépve, főzök le egy adagot.

- De nem is szereted a kávét - néz értetlenül Jisung. Rá pillantva öntöm fel a fekete folyadékot tejjel és rakok hozzá kettő kockacukrot és össze keverve iszok bele.

Egy fintor kíséretében rakom le a bögrét a pultra,amin a többiek jót derülnek.

- Aggódunk érted! - jön oda Hyunjin és magához ölel.

- Jól vagyok!

- Ezt még te sem hiszed el - néz rám az engem ölelő fiú, miközben felhúzza szemöldökét.

- Na megjött az elveszett bárány - nevét fel Changbin, ahogy egy kócos hajú Felix lép be. Miután ő is megtelítette gyomrát némi étellel, a JYP épülete felé vettük az irányt. Nem sokára új albumot dobunk a piacra és teljes erőbedobással gyakorlunk, hogy jól sikerüljön. Az épületben érve két részre oszlottunk. Hyunjin, Jisung, Lee Know és én mentünk a koreografiát gyakorolni, míg Felix, Changbin és Seungmin mentek a vokál illetve rapp részeket átismételni. 

A terembe beérve a tükörhöz leraktam a magammal hozott táskát és kivéve belőle a kulacsomat ittam pár kortyot. Utána közösen bemelegítettünk és elkezdtünk gyakorolni. Már órák óta ugyan azt a 3 koreografiát táncoljuk és őszintén kezdem unni. 

- Lee know hyung nem tarthatnánk egy kis szünetet? - nézek bociszemekkel hyungomra. 

- De tarthatunk - mosolyodik el.

- Rendelünk kaját? Éhes vagyok - nyafog Jisung miközben leül a tükör elé. Mindenki beleegyezik, így gyorsan rendelünk -mint kiderült vacsorát- a többieknek is. 

- Hey Lixlix - hívom fel a szeplőst - rendeltünk kaját. Ha éhesek vagytok gyertek a terembe, okés?

- Köszönjuk szépen, már megyünk is! 

- Felixék ide jönnek - informálom a többieket ,hogy ne érje őket megleptésként a mindjárt betoppanó társaság.