Side Effects (JeongChan)

Turné (9.)

A comeback után egyből a turné időszak vette kezdetét. A legelső koncert Seoul-ban lesz. A helyszínre már korán reggel odamegyünk, hiába csak este kezdünk. Mindenki izgatott és ideges volt mikor megérkeztünk a helyszínre. 

A menedzser a stáb egyik tagjával üvöltözött.

- Mi történt hyung? - megyünk oda hozzá. A srác hálásan néz ránk, a tüdejében lévő elhasznált oxigént lassan kifújja.

- Az, hogy ez a szerencsétlen - morran rá - nem képes elintézi egyetlen apró dolgot sem.

- Jaj hyung ezért nem kell lekiabálni a fejét - nevetek fel - gyakornok vagy igaz? - fordulok a srác felé és egy apró, alig látható bólintásta kapok válaszul - akkor üdv a szakmában - biccentek egyet. 

- K-köszönöm - mosolyodik el halványan.

- Ha pedig ez a bácsi - biccent Hyunjin a telefonozó idősebb felé - megint leszól csak szólj nekünk. 

- Mit mondtál Hwang Hyunjin? - hangja dühösen cseng, de hallható egy kis nevetés is mellette.

- Szeretlek hyung - kiabál vissza, és behúzott nyakkal megy a waiting room felé mi pedig követjük.

A pre-debutnál elkezdett YouTube sorozatunkhuz a Talkerhez vettük fel a következő három részt. Nagyon sokat nevetünk és természetesen Jisung énekei sem maradhattak el. A koncertet iszonyatosan élveztük, és nagyon jó volt újra találkozni a STAY-kel. A világ legjobb érzése mikor a színpadon állok a Stray kids többi tagjával és előttünk a rajongóink kezükben a lightstick-kel éneklik velünk a dalokat. 

A koncert után egy gyors vacsora következett. Holnap utazunk New Yorkba, szóval a pakolás se maradhatott el. A csomagok nagy része össze volt már pakolva, de volt mivel még kiegészíteni. Hajnalba indulunk, így mindenkit hamar elküldtem aludni, hogy viszonylag kipihentek legyünk. 

- Channie hyung - nyit be a szobába ausztrál barátom miközben az utolsó dolgokat csomagolom el. 

- Szia 'Lix, gyere be - csukom be a bőröndöt és a szoba sarkába tolom. - mesélj mi a helyzet - ülök le a székembe, míg ő az ágyamon foglal helyet.

- Ideges vagyok a holnapi utazás miatt - kezdi el tördelni picike ujjait. 

- Nem lesz semmi baj - ülök mellé és húzom magamhoz - a próbákon és a mai koncerten nagyon ügyes voltál, nem kel aggódnod minden rendben lesz - próbálok megnyugtató hangon beszélni, pedig én se vagyok biztos a dologban. Valami mindig közbejön. 

- Köszönöm Chan - mosolyog rám, és elhagyja a szobát. A laptopomhoz ülve végzek még pár utolsó simítást a 3RaCha szólókon, majd egy pendrivera töltve kapcsolom ki a gépet. 

A repülőn ülve haladunk New York felé. Mindenki másképp üti el ez a pár órácskát. Én szokásosan a laptopommal az ölemben fejezek be vagy kezdek el demókat. Pár üzenetre is válaszolok, illetve konzultálok a menedzserrel a szólókat illetően. 

Körülbelül 14 óra múlva végre leszálltunk és kinyújtóztatva végtagjainkat szálltunk le a gépről. A csomagok összeszedése után, egy kisbusszal mentünk a hotelbe, ahol megszállunk. Mivel mindenkit megzavart az időeltolódás és a hosszú repülőút, ezért a szobáinkba vonulva pihentünk le. Az én szobatársam Han lett. Jisung rögtön az ágyba ugorva szuszogni kezdett. Én a fontosabb dolgokat kipakolva indultam el egy gyors körjáratra. Minden szobába bekukkantva vettem tudomásul, hogy mindenki alszik. Jeongin szobájához érve (aki Felix-el osztoszkodik) , az ágyához érve adtam egy puszit a homlokára, miközben jobban betakartam vékonyka testét. Plüssét jobban magához ölelve, nyammogott egyett, és jobban összehúzta magát. Arcára simítok, majd halkan kilépek a szobából és visszamegyek az enyémbe, hogy én is végre nyugovóra térhessek. 

Természetesen nem úgy alakultak a dolgok ahogy terveztem. Egyszerűen nem jött álom a szememre. Sóhajtva keltem fel és átmentem a szobába, ahol körülbelül egy órája már jártam. A szobát sötétség borítja ezért botladozva ugyan, de végül elértem a célomat. A takarót felemelve óvatosan feküdtem be az ágyba.

- Channie hyung? Mit keresel itt? 

- Shh baby aludj tovább - simítok arcára.

- Minden rendben, hyung? - ül fel és néz rám bociszemekkel.

- Persze, kicsim, csak nem tudtam aludni...

- Sajnálom! - fekszik vissza és bújik hozzám.

- Nem kell. Tényleg, csak aludjunk mostmár, nem akarom, hogy fáradt legyél holnap - húzom szorosan magamhoz. Mosolyogva ad egy puszit tenyerembe majd lassan elnyomja az álom. Meglepő módón én is hamar elalszom és egy angyallal álmodom. 

Másnap én voltam az első aki felkelt. Óvatosan kibújtam Innie mögül, és átmentem a Jisunggal közös szobámba. A bőröndömet kinyitva veszem ki a mai napi outfittemet és egy gyors tusolás és fogmosás után késznek nyilvánítottam magam. Mire kiléptem a fürdőből, Han is felkelt már.

- Jó reggelt - pacsiztam le vele.

- Neked is Chan - mosolyodik el - a többiek is fent vannak már, most készülődnek. 

- Szuper, köszi, hogy szóltál! - pillantok rá hálásan. A fontosabb dolgimat összeszedve (telefon, pénztárca, ilyenek) megyek az előtérbe, hogy ott várjam a többieket. Hyunjin és szobatársa Seungmin már ott várnak és a többiek is lassan le szállingóznak. Mivel holnap lesz a koncert, így a mai napra városnézés volt a program. Nem sokára összegyűlt a csapat, szóval elindultunk a túránkra. 

Mindenki nagyon élvezte, rengeteget nevettünk, és az ételek amiket ettünk egyszerűen zseniálisak voltak. Szerintem éltemben nem ettem ilyen sok finomságot egyszerre. Mivel senkinek sem volt kedve visszamenni a hotelbe, ezért kinéztünk magunknak egy szimpatikus parkot és megpihentünk ott. Minho és Han természetesen egymár mellett ültek, sőt Minho beült Han mögé és úgy ölelte át a derekát. A többiekkel mosolyogva néztük őket, mire Han elpirult és fejét Minho mellkasába rejtette, amin természetesen jót nevettünk. 

Innie is közelebb ült hozzám és egyik karomat átölelve bújt oldalamba. Mosolyogva adtam egy puszit hajába, majd fejemet fejére döntöttem. Így hallgattunk a többiek mesélését. Csak egy kattanást hallottam majd egy mosolygós Hyunjin került látószögembe. Ezek szerint sikerült elkapnia ezt a pillanatot. 

Már besötétedett mire rávettük magunkat, hogy sétáljunk még egy kicsit az esti városban. Olyan hajnali egy körül értünk vissza a hotelbe. Már csak egy esti rutingra volt erőnk. Rögtön be is dőltünk az ágyba és meglepő módón szinte azonnal el tudtunk aludni.