Játék [Kozume Kenma × Reader]

28. rész

A torkom kissé össze szorult, miközben a megfelelő szavakat kerestem. Miért kérdezett egyáltalán vissza? Neki nem tűnik fel, hogy most sem figyelt rám? Eddig nem ilyen volt. Eddig egy apró kis mozdulatomra, vagy fél mondatomra is azonnal oda figyelt. Most akkor miért nem?

Hozzá szoktam, hogy hogyan mennek a dolgaink és most, hogy más lett csak a legrosszabbra tudok gondolni. Lehet, hogy túl reagálom, sőt biztosan, de azért az egyértelmű, hogy bármi amit mondok az az egyik fülén be, a másikon ki. Az agyam kattogott, miközben még mindig az ágyon feküdtem és az előttem ülő fiút figyeltem, aki még mindig válaszokra várva, kérdőn meredt rám. Mit mondjak neki? Azt, hogy zavar amit csinál? Akkor vissza kérdez, hogy "mit csinál?". Ha elmondom neki akkor szimplán hülyének fog nézni, vagy ami még szörnyűbb bűntudata lesz és rosszul fogja magát érezni, amit megintcsak nem akarok. Sehogy sem jó ez az egész. De.... De mi van akkor, ha az idő majd megoldja a problémát? Lehet most csak ilyen a hangulata és később már újra a régi lesz. Igen. Biztosan így lesz. Én pedig túl hamar akartam ezt felhozni.

- Hagyjuk, vegyük úgy, hogy nem mondtam semmit sem. Én sajnálom. - az arcomra egy kedves mosolyt húztam, majd, hogy ne kelljen egyhelyben maradnom, mivel kínos volt egy kicsit a helyzet, a hátam mögé nyúltam és az egyik párnát a fejem alá tettem és úgy néztem vissza. Hogy miért volt kínos? Nos, azért mert az előbb még megemelt hangon szóltam rá, most pedig kedvesen mosolygok. Tisztára olyan vagyok mint egy idióta. Vagy mintha menstruálnék és hangulat ingadozásaim lennének. Bár sajnos utóbbira nem tudom most fogni. A fejemet jobban bele süllyesztettem a párna puha anyagában, amiből a friss öblítő illaton kívül Kenma jellegzetes, mámorító illata is érződött. - Amúgy mivel is játszol? - tettem fel neki egy kérdést előrébb dőlve, hogy így jobban lássam a képernyőn történő eseményeket. Bár nem volt valami érdekes, tekintve, hogy a játék még mindig meg van állítva és a szőke fiú még mindig engem fűrkész. A pillantásaitól egy idő után éreztem, hogy melegedni kezd az arcom és fogadni mertem volna, hogy teljesen vörös vagyok. Nagy nehezen felé fordítottam a fejemet és várakozva néztem rá.

- ..... Elmondod megint amit szerettél volna? - egy ideig hallgatott, majd óvatosan tette fel a kérdést, mintha attól félnek, hogy ezzel megbánt. Pedig nem. Szimplán csak kellemetlenül éreztem magamat azért amiket az előbb a fejéhez vágtam. Vettem egy mély levegőt és szólásra nyitottam a számat.

- Ühmmm.... - jött ki egy igen értelmetlen és bizonytalan, szónak nem nevezhető dolog a számból. - Csak annyit mondtam, hogy szeretnék majd veled elmenni a vidámparkba. - második nekifutásra sikeresnek bizonyult az akció, egészen addig, amíg rá nem jöttem, hogy én most randira hívtam őt. A vörösség fokozásához nagyon ért a szervezetem amikor a fiú közelében vagyok, így most is egy árnyalattal sötétebb lett az eddig sem normális színem. Ahogy Kenmát elnéztem az ő arca is rózsaszínebb lett és egy pillanatra oldalra is nézett.

- M-mikor szeretnél menni? - tett fel egy újabb kérdést, ami miatt nekem hatalmas moslyora görbült a szám. Meggyőződésem volt az, hogy nemet fog mondani, mert neki ez nem akkora szórakozás, de nem így lett. A különös kételyek lassacskán kezdtek eltűnni belőlem ahogy megadtam neki a választ.

- Mondjuk legyen jövőhét péntek, ha neked is jó akkor. -dobtam fel az ötletet. A fiú lassan bólintott egyet és a szája sarkában egy halvány mosolyt véltem felfedezni. - Egyébként játszhatsz ám nyugodtan, nem zavar. - küldtem felé még egy mosolyt, amit egy újabb bólintással reagált le, majd vissza is fordult és elindította a játékot amit az előbb félbe hagyott.

A szívembe megmagyarázhatatlan keserű érzés költözött. Igaz, hogy most is én mondtam neki, hogy nem gond ha folytatja azt amit elkezdett, de.... De mégis azt reméltem, hogy majd azt mondja, hogy "nem". Hogy majd oda jön mellém az ágyra és hozzám bújik, megcsókol, vagy akármi. Hogy tudunk egy kicsit beszélgetni, esetleg nézünk valami filmet egymáshoz bújva. Azonban ez nem így lett. Ő tényleg játszani akart. Ami nem is gond, de miért akkor teszi ezt amikor én is itt vagyok? Szeretnék vele lenni, azért jöttem ide. Nem pedig azért, hogy a tarkóját bámuljam végig. Nekem kéne oda menni? Megint én legyek az aki kezdeményez? Azt szeretném ha magától tenné le azt a szarságot és jönne oda hozzám.

Hiszen én.... Én fontosabb vagyok neki. Nem?

😸

Sajnálom ezt a nagyobb kihagyást most! Na meg, hogy ennyi idő után csak egy rövidebb résszel jövök nektek.

Viszont remélem tetszett c:

ÉÉÉÉSSSS köszönöm a rengeteg vote-ot ami már túlment a 900-on is! Nagyon nagyon örülök neki és mégegyszer köszönöm! ❤️