Harry Potter & Hermione Granger

1. Fejezet

          A zöld szempár

Szept. 1.

Reggel kugrottam az ágyból, ugyanis ma indul a Roxfort Express. Már nyagyon izgulok. Most kezdjük a hatodik évünket, és úgy érzem, hogy nagyon jó lessz. Idén még többet fogok tanulni, hogy jók legyenek a jegyeim, meg persze azért is, hogy jövőre jól sikerüljenek a vizsgáim.

Már magam előtt tolom a kulimat, a pályaudvaron, a szüleim mellett.
Neki futok a kilenc és tízes vágány közötti falnak, majd hirtelen újra megpillantom, a piros, Roxfortfort Express, füstfelhőjét.
A távolból egy fekete hajú, szemüveges, jóvágású, fiú integet nekem.
Úristen Hermione, ő csak a barátod, mi ütött beléd???
Kérdeztem magamat.
Odamentem Harryhez, hogy köszönjek neki.
- Szia Harry!
Köszöntem szemüveges barátomnak.
- Szia Hermione!
Köszönt vissza, majd megölelt.
Ahogy a hátamhoz ért, kellemes bizsergés futott végig rajtam.
Mi van velem???
El köszöntem a szüleimtől, majd neki álltunk megkeresni Ront.
Miután megtaláltuk, felszálltunk a vonatra, kerestünk egy üres kupét, és onnan integettünk a távolodó King's Cross- nak.
Amióta Voldemort visszatért, eléggé nyomasztó a hejzet a suliban, de azért még tudjuk jól érezni magunkat. :)))
Egy óra elteltével, megjelent a büfés boszorkány a kupénk előt.
- Mit adhatok, kedveskéim?
Kérdezte mézes mázos hangon.
- Mindenből kérünk.
Vágta rá Harry...

Már besötétedett mikor megérkeztünk.
A maguktól mozgó kocsik, vagyis ahogy tavaly megtudtuk, a tesztrálok álltal húzott kocsikon felmentünk az iskolához.
Imádok itt tanulni.
És ahogy újra megláttam a Roxfort tornyai, muszály volt vigyorognom.
És láttam, hogy két másik barátom is így tesz.
Beléptünk a nagy tölgyfaajtón, majd rögtön a nagyterem felé vettük az irányt.
Először beosztották az elsősöket, majd Dumblidore elmondta a fontos dolgokat, amire nem igazán figyeltem, mert öhm..., hogy is mondjam, valami más elvonta a figyelmemet.
Ilyen még nem fordult elő velem. Tetszik nekem a legjobb barátom?
Nem, az nem lehet. Vagy mégis?...
- Hermioooneee!
Ron legyezett az arcom előtt.
- Mi van veled, kicsit elkalandoztál. Nem figyeltél a beosztásra, se arra, hogy mit mondott Dumblidore. Mi van veled?
- Én se tudom.
Válaszoltam Ronnak, egy nagy sóhaly kíséretében.
Hírtelen megjelent az a sok étel az asztalon, amire már olyan rég óta vártunk, és elkezdtünk enni. Folyton Harryre néztem.
Hogy lehetnek ilyen gyönyörű zöldek a szemei????
Igen, azt hiszem tetszik nekem...
Nem is kicsit.

Miután vége volt a lakomának, felmentünk a klubbhejségbe. Ott összefutottam Ginnyvel.
Se a vonaton, se a lakomán nem volt időm beszélni vele.
Leültünk egy kanapéra, és elkezdtünk beszélgetni.
- Szóval Gin, azt szerettem volna mondani, hogy... hogy azt hiszem tetszik valaki...
- Na és ki?
- Harry.
Vágtam rá, barátnőm kérdésére.
- Komolyan?
Vigyorgott Ginny.
- Neked is ő tetszik, nem? Nem zavar, hogy nekem is?
- Ó, az már régen volt.
Nekem Dean tetszik. Látod, az a fiú aki ott áll az ablakban.
Mondta a vörös hajú barátnőm, egy göndör hajú fiú felé mutatva.
Ezek után megbeszéltük az élet nagy gondjait - dolgait, majd elköszöntünk barátainktól, és felmentünk a hálókörletünkbe.
Én Ginnyvel, Parvatival, és Lavanderrel vagyok egy szobában.
Gyorsan letusoltam, és fogat mostam.
Lavanderrel, és Parvatival annyira nem vagyunk jóba, Ginnyvel.
Egyébként Gin a legjobb barátnőm. Vele mindent megtudok beszélni. Leültünk a földre két párnára és még egy jó ideig beszélgettünk, majd fél tizenegy körül ágyba bújtunk, majd szép lassan magával ragadott az álom világ.

Sziasztok!
Meghoztam ennek a könyvnek az első fejezetét.
Remélem tetszik.
Nem sokára hozom a kövi részt. 😊👍
Ha érdekelne, van még egy könyvem, amit negtaláltok a „Harry Potter És Én" címen.
Puszi: Lau🙂😘