✨6. nap✨

76 14 13
                                    

*𝐈𝐃𝐊𝐇𝐁𝐓𝐅𝐌 - 𝐝𝐨 𝐢𝐭 𝐚𝐥𝐥 𝐭𝐡𝐞 𝐭𝐢𝐦𝐞⭒*

#6 Bár ne ültem volna le a metrón.

Mikor elérkezett a szombat, a két szobatársnak eszébe sem jutott hamarabb felkelni. Changmin csak néha, Kevin pedig egyszer sem ment haza, ha a hétvége közeledett, így ilyenkor szinte csak ők tartózkodtak az épületben. Mégis, az idősebb telefonja –vagy legalábbis a személy, aki üzenetekkel bombázza– úgy gondolta, ideje megzavarni a fiúk álmát.

-Vedd már le a hangját... dünnyögte Changmin a párnájába, majd egy laza mozdulattal fejére húzta takaróját.

Kevin ásítozva teljesítette, amit barátja kért tőle, ám nem értette, ki lehet az, aki kora reggel ennyire fontosnak gondolja őt. Feloldva a képernyőt egy ismeretlen chat fejet pillantott meg, de mikor megnyitotta azt, világossá vált neki, hogy ki írt.

✮ ∴ ∵ ✰ ∵ ∴ ⭐ ∴ ∵ ✰ ∵ ∴ ✮

Bae Joonyoung
Meg kellene beszélnünk

Bae Joonyoung
A projektet

Bae Joonyoung
Ami nem igazán illik egyikünkhöz sem

Bae Joonyoung
De mindegy

Bae Joonyoung
Valamikor átjöhetnél

Bae Joonyoung
Mondjuk

Bae Joonyoung
Jövő héten

Moon Hyungseo
Örülnék, ha legközelebb nem nyomnál 60x a küldés gombramert egy üzenetbe is belefért volna...

Bae Joonyoung
Felkeltettelek vele?

Moon Hyungseo
Aha

Bae Joonyoung
Akkor elértem a célom, na csá
látta 7:32

✮ ∴ ∵ ✰ ∵ ∴ ⭐ ∴ ∵ ✰ ∵ ∴ ✮

-Ki írt?

-Ja, öhm...anyum!

-De jó... Én visszaalszok, mert Chanhee buliján kidöglök...

-Mehetek én is?

-Akkor aludj. —felelte a fiatalabb, takarója alól, majd pár percen belül már hangos szuszogással jelezte terve sikerességét.

Kevin is így tett, ám ő kicsit morcosan hajtotta vissza álomra a fejét, hisz Jacob ismét összekuszálta elméjét. Mikor a fiúk délután felébredtek, lassan elkezdtek készülődni az esti partira.

-Kik lesznek ott amúgy? —kérdezte Kevin a ruhás szekrénye előtt toporzékolva.

-Fogalmam sincs. Te meg én az tuti.

-Jó, akkor hol lakik Chanhee?

-Téged mennyi minden érdekel... Metróval meg gyalog fél óra alatt odaérünk, ne izgulj!

-Te is tudod, hogy nem izgulok!

-Ne hazudj hyung, nem éri meg. —válaszolt vissza Changmin, majd elégedetten végigsimított ruházatán.

Pár óra múlva a két fiú zsebre dugott kezekkel igyekezett a metrólejárathoz, hisz, ha iskolán kívül hivatalosak voltak valahova, szinte mindig elkéstek. Ahogy megálltak a peron mellett, már egyből ott is termett a metró. Mint mindig, most is sokan voltak, ezért az emberek többségének állva kellett megtenni az utat. Persze voltak szerencsés egyének, mint például Kevin, aki mivel hamarabb lépett be, mint Changmin, le tudott ülni. Mikor felnézett barátjára, elmosolyodott, ám öröme pont addig tartott, amíg maga elé nem pillantott, ugyanis vele szemben egy közeli ismerőse ült. Az említett "ismerős" levette baseball sapkáját és beletúrva gesztenye barna hajába, egy elégedett vigyorral az arcán figyelte a nála fiatalabb, morcos arckifejezését.

-Látom meggyógyultál, Moon!

-Látom nem sikerült megfáznod, Bae...

"ғᴀᴋᴇ"Where stories live. Discover now