"ғᴀᴋᴇ"

✨1. nap✨

*⭒𝐞𝐥𝐚𝐢𝐧𝐞 - 𝐰𝐚𝐤𝐞 𝐮𝐩⭒*

#1 Bár ne dobtam volna neked azt a papírrepülőt.

Hűvös, koratavaszi reggel volt, mégis Kevin úgy döntött, egy vékony pulcsi és egy póló elég védelmet nyújtanak neki. Cselekedete szobatársát is ösztönözte: Changmin miként rápillantott barátja szerelésére, ledobta magáról a puha gyapjúkabátot és még utoljára végignézett magán a szobájuk tükrében.

-Fázni fogsz.

-Nem fogok. Különben is, tíz perc alatt bent vagyunk. —duzzogott a fiatalabb.

-Akkor majd útközben leállok valakivel beszélgetni.

Kevin önelégült mosollyal az arcán igazította meg válltáskáját, majd vette sietősebbre a tempót, hisz nem akarta, hogy barátja elkéssen óráról. Rebesgették róla, milyen udvariatlan és beképzelt tudott lenni, kanadai előéletéről pedig könyvet lehetett volna írni, mégis ahogyan lakótársával viselkedett, az a történetek szöges ellentéte. Na persze, nem volt ő sem földreszállt angyal. Imádta félbeszakítani az egyetemi előadásokat és megrögzötten elítélni az embereket.

-Azt meg minek hoztad? —bökött Changmin a Kevin előtt heverő színes origami papír kupacra, mikor helyet foglaltak a padban.

-Játszani. Szerinted mire másra kellenének?

Mikor az órákat zavarta meg, nem a tanárt szemelte ki célpontnak. Első évben megfigyelte társait és magasságuk alapján ment sorba, legmagasabbtól, a legalacsonyabbig. Talán, ha száz diákból tízen tudták magukat felkészíteni lelkileg a közelgő csínytevésekre...

-Azt ne mondd, hogy ebben a félévben vele kezdesz! —mutatott Kevin barátja a pár sorral elöttük, magányosan üldögélő fiúra, akire az idősebb már kiélezte figyelmét.

-Hmm, pedig de.

Changmin sajnálta a nála egy évvel idősebb srácot. Mivel ugyanabból a távoli országból érkezett, mint Kevin, másabb, talán szigorúbb bánásmódban részesült az említett fiú által, mint a többiek.
Az előadás lassan ért véget, ez pedig ahhoz vezetett, hogy Changmin lába ütemesen le, és fel ugrált az idegességtől.
Nem a terem kellős közepén, sőt mondhatni a padsorok legvégén ültek, mégsem sikerült Kevinnek mások tudtára adása nélkül végrehajtania tervét. Összesen tizenkettő, színesebbnél színesebb repülőt indított útjára, egyenesen az előtte ülő fiú irányába.

-Csodálatos! Nem gondoltam volna, Mr. Moon, hogy ön lesz az első, aki párt választ magának erre a feladatra, de legyen! —szólt oda Kevinhez a tanár, majd laptopjában rögzítette a feladat elvégzését végrehajtó neveket, amit hamarosan a projektor által kivetített képen is látni lehetett.

-Kevin Moon és... Jacob Bae?! Én akkor kivel leszek?! Kevin?! —faggatta aggódóan Changmin az idősebbet, ám az csak elvörösödött fejjel meredt maga elé, ahol a projekttársa ült.

Mikor az óra véget ért, a fiatal Moon fiú sietősen kapta magához felszereléseit és indult meg az ajtó irányába, ám valaki egy nagy lendülettel elhúzta az ajtó elől és nekilökte a falnak. A többség nem tanúsított nekik nagy figyelmet, ezért még inkább félt belenézni társa dühös szempárjába.
Jól tudta, Jacob délutánonként úszni jár és néha edzeni, ezért szinte senki sem szokott vele ujjat húzni, viszont mivel Kevin nem látta még verekedni, úgy gondolta, nyugodtan fáraszthatja gyerekes viselkedésével, a tanórákon.

-Figyelj, beszéljük meg ezt! É–én nem akartalak felbo–

-Hatkor végzek. Várj meg a bejáratnál és megbeszélhetjük, hogyan fogjuk megoldani ezt a szaros feladatot.

-De én hamarabb végze–

-Kérdeztelek, Kevin?

-Nem, Jacob...nem kérdeztél. —válaszolt vissza a fiatalabb lesütött szemekkel, mire az idősebb végre elhajolt előle és kisétált a teremből, amiben rajtuk kívül már csak Changmin és a projekttársa álltak.