"ғᴀᴋᴇ"

✨9. nap✨

*⭒𝐚𝐫𝐜𝐭𝐢𝐜 𝐦𝐨𝐧𝐤𝐞𝐲𝐬 - 𝐝𝐨 𝐢 𝐰𝐚𝐧𝐧𝐚 𝐤𝐧𝐨𝐰?⭒*

#9 Bár ne mentem volna ki a mosdóba, óra közben.

Jacobnak megvolt a maga kis baráti köre, akik szinte mind tagjai voltak az úszócsapatnak, így Kevin fellélegezve vette ki kezeit zsebéből, mikor az idősebb megpillantotta barátait.

-Mi az Jacob, Hyungseot választottad?

-Fogd be, Juyeon! —ütött bele Jacob a fiatal vállába, ám az csak nem békélt meg ennyivel.

-Hé Moon! Én a helyedben vigyáznék! Tudod mennyire egy vadmacska tud lenni?

Kevin fülét a szavak meglepően érték, de a vele és Changminnal szemben ugráló Chanhee kinézete, elhessegette a gondolatait, Jacobról.

-Hűha! Mondtam, hogy jól fog állni a szőke haj!

-Jajj, te mindig túlzol! Viszont Kevin hyung, neked, hogy tetszik?

-Jacob? Nem is az esetem, fúj... Hogy gondoltad, huh?!

-Én a hajamra gondoltam.

Kevin kérdőn nézett a két fiúra, de amint rájött, hogyan is válaszolt a kérdésre, sietősen a terem felé vette az irányt. A fiatal úgy érezte, hosszú nap elé fog nézni.

(...)

Talán az előadás már félig lemehetett, amikor is a hallgatók Kevinék irányába kezdtek pillantgatni. Szinte mindenkinek feltűnt a Moon fiú furcsa, szinte túl nyugodt hangulata. Nos, legalábbis nyugodtnak látták. Kevinben ez idő alatt egy háború, egy vihar, vagy talán egy apokalipszis törhetett ki, ugyanis jegyzetek helyett, értelmetlen krikszkrakszokat vésett füzetébe.

-Hyung, nem nézel ki túl jól. Menj ki, mosakodj meg egy kicsit. —suttogta Changmin, minek hallatára Kevin szó nélkül felállt és sietett ki, a teremtől nem messze található mosdóba.

Mikor odaért, egy furcsa illat –vagy talán már szag– csapta meg az orrát, ahogy pedig a fülkék felé pillantott, két táskát talált az egyikben.

-De most komolyan, miért játszol vele?

Kevin felismerte a hang tulajdonosát. Olyan halkan közlekedett a világoskék kövön, mintha egy macska lett volna. Kihasználva a kérdező fiú hangos köhögését, kinyitotta az egyik fülke nyikorgó ajtaját. A korábban említett srác kérdésére lassan érkezett a válasz, ezért Kevin kezdte feladni a hallgatózást, ám ekkor a csönd, melyben álldogált, megtört.

-Mert egy nyomorult kis féreg, Juyeon. Megérdemli...

A fiatal nem tudta mit tegyen. Tudta, hogy a beszélgetés róla szól és azt, hogy amit állítanak róla, teljes mértékben igaz, mégsem értette, Jacob miért ilyen vele. Nem tudta, az idősebb mikor mond igazat és mikor hazudik.

-Baszki, Jaehyun szerint Mr. Lee rájött, hogy nem vagyok bent gyakorlaton! Ezt még elszívod?

-Aha, menjél csak, kössz, hogy meghallgattál.

Miután Juyeon elhagyta a helységet, Kevin is így tett. Mikor aztán rájött, hogy a fülke ajtaja nyikorogva fog kinyílni, eltervezte, hogy futni fog. Éppen, hogy megfogta a mosdóból kivezető ajtó kilincsét, nevét hallotta visszhangzani.

-Kevin!

Félénken fordult meg, ám mikor megtette, nem bánta meg. Ezt még saját magának is furcsa volt beismernie. Jacob az egyik fülke ajtónak támaszkodva szívott bele egy utolsó, a kicsiny cigarettába, majd kihajítva azt az ablakon, fejcsóválva indult meg Kevin felé.

-Mondd csak édesem, neked nem tanították, hogy hallgatózni nem szép dolog?

-Mondja ezt az, aki fent akarja tartani a jófiús látszatát, ezért nem kimegy cigizni, hanem a mosdóban csinálja...

Kevin nem gondolta át szavait, mikor kiejtette őket ajkain, ezért meg is kapta "büntetését". Ismét felbosszantotta Jacobot, aki ledobta a földre bőrkabátját, és felemelve Kevin karjait, a falnak nyomta azokat.

-Mit mondtál, Moon?