"ғᴀᴋᴇ"

✨14. nap✨

*⭒𝐣𝐨𝐧𝐚𝐬 𝐛𝐫𝐨𝐭𝐡𝐞𝐫𝐬 - 𝐬𝐮𝐜𝐤𝐞𝐫⭒*

#14 Ha nem kopogtál volna be hozzám aznap éjjel...

"Idióta barom.", gondolta Jacob a fejében, mikor az utolsó sörpadra is kikészítette műanyag poharakat, melléjük pedig egy pingpong labdát. Ám nem az ivós játékkal volt baja; sokkal inkább élő teremtésen járt az esze, ráadásul megállíthatatlanul. Hisz hogyan is ne tudna nem Kevin Moonra gondolni, mikor már előre látja a fiút az ajtóban toporogni, persze meghívatlanul, ugyanis Jacob semmi pénzért nem hívná meg azt a fiút, pláne nem a saját házába.

-Iiiigen? —szólt bele az említett fiú a telefonba, ami nemrégiben kimerítően csengett.

-Van már ott valaki?

-Persze, a teadélutánról itt maradt Mr. Mackó.

-Ha odaértünk, az lesz az első, hogy leitatunk. Ez így nem lesz jó.

-Viszhall Juyeon!

Nem várta meg, hogy barátja válaszoljon, egyből bontotta a vonalat és dobta le a telefonját a kanapéra. Ideje volt idegesen sétálgatni az üres ház helységeiben. Rég volt már, hogy Jacob házibulit szervezett, bár tudta, barátai közül, ő ebben a legjobb, így aggodalomra semmi oka sincsen. Ahogy elkezdte magát gondolataiban fényezni, heves kopogás érkezett a bejárati ajtaja irányából. Később, talán a huszadik vendég kopogtatásánál döntött végül úgy, hogy nyitva hagyja az ajtót.

-Bae! Mondták már milyen jó ízlésed van a zenékhez?

-Ugyan, egy üveg tequila után mindegy lesz neked, milyen zene fog szólni! —válaszolt vissza nevetve Jacob, mikor egy ismerős hang ütötte meg a fülét: kopognak.

A gesztenye barna hajú fiú, kérdőjellel a feje fölött lépkedett a bejárati ajtóhoz, hiszen nem emlékezett arra, hogy valaki becsukta volna azt. Megigazította a fején lévő kapucnit, majd, mint eddig, mosolyogva kinyitotta az ajtót.

-Hali! Köszi, hogy el–

-Hali neked is. —köszönt vissza egy ismerős hang, minek hatására Jacob még beszélni is elfelejtett.

-Cobie hyung! Köszi a meghívást! Remélem nem baj, hogyha lefoglalunk egy szobát Hoonieval!

Mielőtt az idősebb bármit is válaszolhatott volna, a már enyhén becsiccsentett Changmin nevetve húzta maga után a mosolygós Younghoont.

-Bocsi hyung, eskü majd figyelünk rá. Ugye, Sunwoo? —kérdezte Chanhee, keresztbe tett kezekkel.

A fiatal fiú pánikolva kereste Kevin tekintetét, aki eközben az ajtó melletti sövényt rugdosta. A szőke hajú fiú hamar megunta a várakozást: nagyot sóhajtva lépett el Jacob mellett és egyenesen a konyha felé indult. Sunwoo, kezeit arca elé tette, ám ez a nála idősebb Kevint, még mindig nem hatotta meg.

-Szóval...még ma bejöttök? —törte meg a tücskök ciripelését Jacob, viszont amikor észrevette, hogy kanadai ismerőse nem figyel rá, megragadta a kezénél Sunwoot és behúzta a házba— Hidd el, Kevin nélkül is tudsz te élni. Na, fogd ezeket a poharakat és az egyiket add oda Chanheenek. Ó, és könyörgöm, légy természetes!

Miután Jacob útjára indította a fiatal fiút, büszkén nézett körbe a házában: mindenki jól szórakozott. A mindenkibe persze Kevin Moon nem tartozott bele. Nem tudta levakarni az arcáról azt kínkeserves unalmat, amit akkor érzett, ezzel viszont ismét felidegesítette a buli házigazdáját. Jacob hirtelen cselekedve felpattant a konyhában lévő bárszékről és Kevin felé indult, aki készült elhagyni a házat. A csuklójánál fogva ráncigálta, egészen könnyedén a szobájáig, amibe mikor sikeresen megérkezett, becsapta az ajtót és kifáradva ráhajolt a fiatalra, aki amúgy válaszként átkarolta Jacobot a derekánál. 

-Tudom, elrontom a pillanatot, de jól hallom, hogy Changminék hangosabbak, mint a zene?

Ez volt az első alkalom, hogy Kevin és Jacob valamin együtt nevettek. Ráadásul, egymás "ölelésében".