"ғᴀᴋᴇ"

✨4. nap✨

*⭒𝐜𝐚𝐠𝐞 𝐭𝐡𝐞 𝐞𝐥𝐞𝐩𝐡𝐚𝐧𝐭 - 𝐜𝐨𝐥𝐝 𝐜𝐨𝐥𝐝 𝐜𝐨𝐥𝐝⭒*

#4 Bár ne fáztam volna meg.

-Biztos nem zavarok?

-Nem, dehogy. Amúgy is találkozóm lesz, szóval mindjárt egyedül is hagylak titeket.

-Meddig leszel el? Nem akarom egyedül hagyni.

-Este nyolcra már itt leszek!

Miután a beszélgetés véget ért, Kevin lassan nyitotta fel szemhéjait, hiszen most az egyszer tanult a hibájából. Maga sem hitte el, mikor megfordult, hogy az éjjeli szekrényén egy bögrényi gőzölgő tea, mellette pedig egy ismeretlen, piros tokban lévő telefon pihent. Ahogy tovább vezette tekintetét, Jacobot fedezte fel az íróasztalánál, ám az idősebb háttal ült Kevinnek. A fiatalabb ezt a pillanatot kihasználva nyúlt az ismeretlen telefonért és fordult meg vele. Győzedelmesen oldotta fel a készüléket, melynek háttere egy ismerős fiú és egy fehér kiskutya volt. Kevin, miután eleget tanulmányozta a képet egyből a galéria ikon felé vezette ujját.

-Nem vagy te kicsit pimasz? —suttogta Kevin fülébe Jacob, majd kihasználva a fiatalabb ijedtségét, elvette a telefonját.

-Mit keresel te itt?

-Na, szép. Szerintem előbb köszönd meg, hogy hazahoztalak. Másodszor, ha már fent vagy, ülj fel kérlek, megmérem a lázadat.

-Nem vagyok lázas... És náthás sem vagyok!

Jacob meg se hallva a fiatal mérgelődését előszedte a lázmérőt és az említett kezébe adta. Mikor a piciny tárgy pittyegni kezdett, Jacob kikapta azt Kevin szájából és kétségbeesetten nézte a kapott értéket.

-Na, mennyi? 36?

-Azt ne mondd, hogy nem érzed! 39,4! Basszus... Nem vitte le a lázcsillapító...

Kevin és az a makacs természete nehezen ismerték be a magas értéket, tekintve azt is, hogy Jacob nem mutatta meg neki. Kíváncsian nézte, ahogy szaktársa fel-le járkál szobájában, majd hátrébb húzódott, mikor Jacob hirtelen megindult felé.

-Mit akarsz?

-Gyere, ha jól láttam kádatok van, így le tudlak mosdatni!

Kevinnek ismét vörösödni kezdett az arca, ám Jacob időközben rájött, hogy ezt nem a "betegsége" okozza, sokkal inkább egy kellemesebb érzet, így le kellett rombolnia a fiatalabb képzeteit.

-Nyugi, nem habfürdőt csinálok neked és nem is ülök be veled. Ugh...melegnek nézel engem, vagy mi?

A fiatalabb arca szinte egyből, ahogy meghallotta a szavakat, vissza változott. Ám a kérdésre, Kevin maga sem tudta a választ, mint ahogy arra sem, hogy mi történik vele. Szó nélkül követte az idősebbet, aki miután megnyitotta a csapot, kezével kezdte nézni a víz hőmérsékletét.

-Hozok mentolos gyertyát a táskámból, mert be van dugulva az orrod, addig öltözz le.

-Mindent–

-Tekerj köré egy törölközőt, ha zavar. Egyébként nem azt nézném.

Kevint valamiért nem érdekelte, Jacob határozottsága, ezért amint az idősebb elhagyta a helységet, villámgyorsasággal vetkőzött le és tekert a csípője köré egy törölközőt. Mikor Jacob visszatért a már meggyújtott gyertyával, Kevin már a vízben ücsörgött.

-Ha szeretnéd, kapcsolok valami zenét, hogy ne legyen neked annyira kínos.

-És veled mi van?

-Engem nem érdekelsz, ilyen egyszerű. —jelentette ki Jacob, majd elkezdte kioldani a mandzsettagombokat az inge ujján.

Az idősebb megfogta a fürdőszivacsot és miután benedvesítette, lassan elkezdte Kevin hátát simogatni vele. Egyikük a vízben, míg a másik a fürdőszoba szőnyegén, a kád szélének támaszkodva: így ültek legalább negyedóráig, igaz, valamelyikük fejében a kérdések és érzések, pánikszerűen szárnyaltak.