"ғᴀᴋᴇ"

✨15. rész✨

*⭒𝐬𝐡𝐚𝐰𝐧 𝐦𝐞𝐧𝐝𝐞𝐬 - 𝐭𝐡𝐞𝐫𝐞'𝐬 𝐧𝐨𝐭𝐡𝐢𝐧𝐠 𝐡𝐨𝐥𝐝𝐢𝐧𝐠 𝐦𝐞 𝐛𝐚𝐜𝐤⭒*

#15 Ha nem részegedtél volna le...

-Nem gondoltam volna, hogy ez a kölyök ilyen magas hangokat is ki tud adni! —engedte el végül Jacob, Kevin fekete pulcsiját, amibe eddig kapaszkodott.

-Pedig olyan néha, mint egy delfin... —válaszolta a fiatalabb, majd felsóhajtott— Most már hazamehetek? Kötve hiszem, hogy bárkit is ismernék itt.

-Nos, engem ismersz.

-Veled nem fogok beszélgetni. Minket csak és kizárólag a nyamvadt projekt tart össze, semmi egyéb.

-Vodka narancs?

Kevin nem válaszolt, ám nem is volt rá szükség: az arcán lévő huncut mosoly mindent elárult. Pár perccel később már szinte ugrándozott Jacob után, ki a konyhába vezette.

-Olyan vagy, mint egy macska. Ha megölelgetnek lenyugszol, ha pedig enni vagy inni adnak, vidám leszel.

-Pedig a kutyákat jobban kedvelem. De hékás! Ne kezdj el elemezgetni engem! Mik vagyunk mi, barátok?

Ez a kérdés meglepte Jacobot. Ha Kevin nem löki oldalba, jelezvén, hogy ne keressen választ, talán egész este ezen agyalt volna. Mik is ők valójában? Egyáltalán Kevin neki kicsodája? Nos, az éjszaka hátralévő perceiben csupán csak egy, az ivós cimborái közül, viszont amint az óra már a hajnali órákat ütötte, valami megváltozott köztük. Jacob ágyán feküdtek és érthetetlen vicceken nevettek, miközben a fahéj illatú füstölő aromáit szívták magukba. Néha megcirógatták egymás arcát, illetve kócos tincseit, de ekkor hirtelen el is vették a kezüket. Olyan volt, mintha ekkor egy elektromos kerítéshez nyúltak volna. Furcsa pillantok voltak, amiket így együtt töltöttek, hisz nem lehetett tudni, ezt tényleg az alkohol váltja ki belőlük, vagy netán őszinte érzelmek?

-Szerintem én holnap nem megyek be a suliba...

-Mármint ma?

-Ó cseszd meg... Akkor előtte alszok!

-Mi előtt? De várj, itt alszol?

-Ja...

Jacob tehetetlenül ült fel, majd hitetlenkedve figyelte, ahogy a mellette lévő fiú, percek alatt álomra hajtja a fejét. Legszívesebben kiballagott volna a szobájából, hogy segítséget kérjen egyik barátjától, de a kora hajnali órákban, a többség már otthon volt és akik ottmaradtak, azokról messziről érezni lehetett az alkohol csípős és kicsit büdös szagát.

-Ajh, Kevin Moon, ha tudom, hogy ennyire nem bírod a piát... Ráadásul gyakorlatról nem kellene hiányoznod. —morogta maga elé a szavakat az idősebb, majd pár másodperc múlva, mikor beállította az ébresztőt, elégedetten tette le maga mellé a telefonját— Kilencig hagylak aludni.

Ahogy ezt kijelentette, azzal a lendülettel fordított hátat Kevinnek és húzta magára a pulcsija kapucniját. Nem sok idő telhetett el, mikor motyogást hallott maga mögül.

-Jacobie...

-Idősebb vagyok, mint te... Mi az?

-Szeretlek.

A fiatalabb ajkai közül kicsúszott szó hallatán, Jacob kapkodva vette le a fejéről, a nemrégiben feltett kapucnit, majd fordult a fiú felé. Arra ő sem számított, hogy Kevin szemeit —amik egyenesen az idősebbre néztek— ennyire gyönyörűen meg fogja világítani a hold, kintről beszűrődő fénye.