"ғᴀᴋᴇ"

✨11. nap✨

*⭒김종완 - 𝐛𝐥𝐮𝐞 𝐦𝐨𝐨𝐧⭒*

#11 Ha nem jöttél volna be az uszodába...

Jacob amint letette a telefont, sporttáskájával a vállán rohant az egyetem irányába, néha letörölve a szemeiből lecseppenő könnycseppeket. Aggódós természet volt; igen, még azokat is képes volt félteni, akiket teljes szívből gyűlölt. Az egyetemhez érve hamar felfedezte Kevin alakját, így mély levegőt vett és odasietett hozzá.

-Épp időben. Már a negyedik nyulat és hatodik medvét számolom...mármint a felhőkben.

Az idősebb próbálta elrejteni huncut mosolyát, ám Kevin kiszúrta. Furcsa volt, mert nem tett megjegyzést, inkább egy büszke vigyorral kapaszkodott bele Jacob kezébe.

-Figyelj, nekem edzésem lesz, amit nem szeretnék kihagyni, szóval visszaviszlek a–

-Szerintem, ha most elengedsz, elesek. —válaszolta Kevin, majd megpróbálta megérinteni az arcát, hisz nem tudta mennyire is súlyosak a sebei.

Jacob már előre látta, mennyire is fog neki fájni, ha megérinti sebeit, ezért elkapta Kevin kezét. Teltek a percek, ám az idősebb nem szándékozott megmozdulni furcsa pozíciójukból: el volt foglalva Kevin arcának tanulmányozásával.

-El fogsz késni az edzésről. Ígérem nem megyek be az öltözőbe, sem a medencéhez. —suttogta Kevin, mire Jacob végre meg tudott mozdulni.

Úgy vitte be Kevint az uszodába, mintha a repülőtéren csempészne át valami illegálisat. Óvatosan ültette le barátját egy fal mellett lévő padhoz, majd ráragasztotta az összes kisautó mintás ragtapaszt, amit hozott otthonról és rohant átöltözni.

(...)

-Ma is maradsz, Bae?

-Igen, uram!

-Helyes, kölyök! Látjátok fiúk, vegyetek példát Jacobról!

Az említett fiú elégedetten köszönt el mindenkitől, majd sétált vissza, az egyik rajtkőhöz. Nem várt sokat, egyből belevetette magát az üres medencébe, viszont nem sokáig úszott. Szeretett a víz alá merülni, így sokszor edzések után nem is igazán gyakorolt. Mikor azonban kiült a medence szélére, egy tapsszó fogadta.

-Nem is tudtam, hogy titokban sellő vagy!

Hirtelen kapta fejét a hang irányába, így még egy kicsit meg is szédült. Hamar ráeszmélt, hogy azt az embert látja ott, aki elviekben egyedül lábra se tud állni. Ám Kevin Moon széles vigyorral az arcán lógatta lábait, a medence kristálytiszta vizébe. Jacob furcsán érezte magát. Nem tudta, meg e bízhat a fiúban, vagy ha esetleg közelebb menne hozzá, nem e gúnyolná ki. Félt, Kevintől, de meg szerette volna neki mutatni, milyen gyorsan is tudja átszelni a medencét, különböző úszásfajtákban.

-Na mi az, még egy darabig nézel, vagy megmutatod mivel indulsz a megyei versenyen?

Jacobnak nem is kellett több. Hatalmas mosollyal állt fel ismét a rajtkőre, majd kicsit elpirulva gondolkozott el azon, Kevin honnan is tud a versenyről. Viszont amikor az utolsó fajtára, a gyorsúszásra került a sor, Jacob valami különöset vett észre, akárhányszor Kevin felé pillantott. A fiatal, telefonján írogat, majd néha elfordítja a készüléket és vélhetően videózni kezdi Jacobot. Mikor az említett a medence végére ért, kimászott, majd letépte a szemüvegét a fejéről és Kevin felé indult, aki akkor már hasát fogta a nevetéstől.

-Mondd mi ilyen kurva vicces?! —támadta le egyből Jacob, Kevint.

-Nem rajtad nevetek, eskü! —állította Kevin, ám nem sokkal azután, hogy kijelentette ezt, ismét felvette a szemkontaktust a mellette ácsorgó fiúval, és elkezdett nevetni.

Ezzel azonban elérte Jacobnál azt, hogy fájdalmat okozva, belerúgja a fiút, a medencébe. Dühében az öltözők felé vette az irányt, hisz nem akarta hallani, Kevin átkozódását, ám amikor becsukta volna maga mögött az ajtót, meghallotta azt a Kevint, aki a telefonon keresztül kért segítséget. Az őszinte és bátortalan, Kevint.

-Jacob! Én...nem tudok...úszni!