"ғᴀᴋᴇ"

✨20. nap✨

*⭒𝐥𝐞𝐚𝐡 𝐤𝐚𝐭𝐞 - 𝐟*𝐜𝐤 𝐮𝐩 𝐭𝐡𝐞 𝐟𝐫𝐢𝐞𝐧𝐝𝐬𝐡𝐢𝐩⭒*

#20 Ha nem "használtalak volna ki"...

Március utolsó hete volt, a hőmérséklet pedig már nem volt olyan csípős, mint két hete. Bár ezt mindenről el lehetett mondani. A fák és bokrok rügyezni kezdtek, a virágboltok előtt megjelentek a színesebbnél-színesebb virágok, az emberek pedig valahogy jobb kedvre derültek, a tavasz bekövetkeztétől. Ám Jacob Bae mosolya nem az évszak miatt volt annyira ragyogó, mint aznap reggel. Magabiztosan kopogtatott be a kollégiumi szobába, melynek ajtaja mögül egy ismerős fiú nézett vissza rá.

-Hyung, te mindig olyan korán érkezel! —Changmin nevetése, és kócos hajkoronája volt talán az egyetlen dolog, amiről Jacob úgy vélekedett, hogy élete utolsó napjáig változatlan marad.

Persze, amint meglátta az általa keresett személyt, véleménye megváltozott. Kevin Moon egy bögre gőzölgő kávéval és egy fésűvel álldogált a fürdőszoba ajtajában, ez pedig nevetésre ösztönözte Jacobot.

-Gyere, majd én megfésüllek. Kis lustálkodó...

-Nem vagyok lusta! Tudod mennyire álmos vagyok? Changminék hajnalig beszélgettek!

-Ha hagynád, hogy Chanhee feljö–

-Akkor jönne vele Younghoon is! Mondtam már, hogy nem vagyunk szálloda!

Jacob nevetgélve figyelte, ahogy Kevin egy új szokását, az 'ok nélküli kiborulást' prezentálja, Changmin pedig próbálja elhallgattatni. Végül, mikor leértek felfedezték, hogy hamar készültek el. 

-Mire várunk?

-Chanheere és Younghoonra. Tegnapelőtt összevesztek azon, hogy melyikük kísérje ezt a marhát a suliba, így most mind a kettőjükre várni kell. —Kevin, egy darabig figyelte Changmin ártatlan arcát, majd Jacobot átkarolva, elindult az egyetem irányába— Bár, ha engem kérdezel, Younghoon vagy épp most csalja meg a kis barátomat, vagy most töri össze ismét Chanhee szívét. 

-Most magadról beszélsz? 

(...)

-Nekem teljesen mindegy, hogy ki kezdi az előadást...

-Hogy értetted azt, hogy magamról beszélek-e? —bökte oldalba Kevin, Jacobot, aki ismételten az említett fiú mellett ücsörgött.

-Még mindig ezen vagy fennakadva? Úgy értettem, hogy–

-Uraim, ha már ilyen türelmetlenül csacsognak, bemutathatnák a kiselőadásukat!

A két fiú nagyot sóhajtva ballagott a tanár mellé. Már felkészültek a legrosszabbra, de mikor mind a ketten, szinte egyszerre húztak ki egy-egy pendrive-ot a zsebükből, nevetni kezdtek. Először Jacob kezdett. Különböző viccesebbnél-viccesebb képeket tett a bemutatóba Kevinről, hisz ezek alapján magyarázta el a kapcsolatát. Mikor végzett, Kevinen volt a sor. Meglepte őket is a tény, hogy megbeszélés nélkül, de ugyanúgy építették fel a diasorokat.

-Végül pedig, ezzel a közös képpel elmondhatom, illetve összefoglalhatom, hogy húsz nap alatt, sikerült egymást őszintén elfogadnunk és... még meg is kedveltük egymást.

-Na várj... Te komolyan azt hitted, hogy te és én...? —tette fel a kérdést, Jacob, felvont szemöldökökkel.

-Mr. Bae, nem hallom mit tetszett előbb kérdezn–

-Choi Chanhee, leszel a pasim?! -kiáltott fel hatalmas mosollyal az arcán, a semmiből, Sunwoo.

A teremben pár ember kivételével, mindenkiből kitört a nevetés. Ebbe a néhány emberbe tartozott a teljesen elpirult Chanhee, illetve a nemrég előadó Kevin és Jacob. Miután a helyükre vonultak, az óra végéig nem szóltak egymáshoz. Amint pedig az véget ért, Kevin feldühödve rángatta ki Jacobot. Mikor olyan helyre értek, ahol senki sem látja már őket, nekilökte az idősebbet egy fának. 

-Miért mondtad azt, huh? Talán el is felejtetted, hogyan viselkedtél velem az elmúlt hetekben?! Esetleg a tegnapi csókot el is felejtetted?

-Próbálkozhatsz, Moon, de jegyzed meg, hogy a mi kapcsolatunk, csak a projekt miatt létezett.

-De...

-Fogd fel, én sosem foglak őszintén szeretni. —jelentette ki Jacob, majd Kevin mellkasához nyúlt és eltolta.

Egy darabig figyelte, ahogy a fiatalabb szemében a tűz egyre hevesebben lobog, ám mikor Kevin elfordult, Jacob, a derekánál fogva magához húzta és végigsimított az arcán. Kevin nem húzta el a fejét, sőt, saját kezével még meg is tartotta az idősebbét. 

-De mondd, miért... Hé, hova mész?! 

Jacob hatalmas vigyorral az arcán fordult vissza Kevinhez, de pont olyan gyorsan vette el róla a tekintetét. Számára most ért véget igazán a feladat, most jutott ahhoz válaszhoz, aminek kérdése köré fonódtak napjai: egy bolygó megmaradhat hold nélkül, viszont Kevin Moon egy olyan hold, akit kár lenne nem...megtartani. 

-Te most játszottál velem?! Jacob?!