Újra

III.

Gyors léptekkel haladt előre a szőke nő, a lassan üressé váló utcákon, maga után húzva a férfit, aki még mindig értetlen arcot vágva próbálta tartani vele a lépést. Pár sarok után a hosszú hajú enyhén zihálva megállt és megfordulva elpillantott a férfi válla felett.

-Mi van Hinatával?-kérdezte mély hangján. Szemeiben aggodalom bujkált.

-Kivel?-pillantott hirtelen rá.-Jaa-jutott el tudatáig a felismerés.-Semmi.-legyintett könnyelműen, de már nem nézett az égszínkék szemekbe.

-Mi?-visított.-Azért rángattál el, mert nem történt semmi?-förmedt rá.-Ráadásul ilyen indokkal.

-Azért rángattalak el, hogy kettesben lehessenek.-fordult rá.-Mert ha rajtad múlik, reggelik őrzöd őket.-korholta le.

-Te meg miről beszélsz?-döbbent meg.

-Naruto!-sóhajtotta, miközben halántékát masszírozta, lehunyt szemekkel.-Komolyan ennyire vak vagy?-nézett rá.

-Hmm?-húzta fel az egyik szemöldökét.

-Azok ketten.-mutatott abba az irányba ahonnan jöttek.-Teljesen egymásba vannak zúgva, de amíg te ott legyeskedsz, addig nem fognak tudni egymással foglalkozni.-a végére szinte már kiabált.

-Mi?-tátotta el a száját.-Azt akarod mondani, hogy Sasuke is...-kezdett bele.

-Csak, hogy rájöttél zsenikém.-fonta keresztbe a karjait a mellkasa előtt.

-Sasuke...-nézett maga elé. Ajkaira halvány mosoly szaladt, majd felemelte tekintetét az égre.-Csak rájött az a barom, mit érez.-dünnyögte.

-Hát.-nehezedett egyik lábára.-Ilyen téren hasonlítotok egymásra.-pillantott a szőkére.-Nehéz a felfogásotok és a nőkhöz egyáltalán nem értetek.-csukta le kék szemeit.

-Miről beszélsz?-szorította ökölbe a kezét és szemei villámként csaptak Ino felé.-Hinata és én már évek óta együtt vagyunk, sőt a feleségem.-visította.

-Arról ne is beszéljünk.-hümmögte, miközben legyintett.-Egy filmet le lehetett volna forgatni abból a szerelmi drámából, míg ti összejöttetek. Világvége kellett hozzá.-mosolyodott el gúnyosan, de nem folytatta a gondolat menetét, mert szemei elkalandoztak az utcán.-Kedvesem!-szólalt meg lelkesen.

-Ino!-állt meg mellettük a fekete hajú férfi.-Mit kerestek itt?-nézett hol az egyik, hol a másik szőkére.

-Áhh.-legyintett újra a nő.-Csak Narutot el kellett távolítani egy helyszínről, de megoldottam.-kacsintott kacéran. Karját belefonta férje karjába.-Menjünk haza. Csinálok valami finomat. Ez a ma este a szerelemé.-sóhajtott nagyot, miközben megindult, magával húzva férjét.-Te is menj haza!-pillantott hátra.-Hinata már vár.-mosolyodott el.

-Így lesz!-bólintott, majd integetett a távozó páros után.

Szemeit végül az ellenkező irányba fordította. Barátai képe derengett fel előtte és az a sok megpróbáltatás, amit ki kellett állniuk. Remélte, hogy tényleg igaz, amit a Yamanaka lány mondott. Tudta, hogy az a kettő tényleg megérdemli a boldogságot.

-Apropó boldogság.-villantak íriszei.-Hinata már vár.-vigyorodott el, majd egy könnyed ugrással elveszett a tetők között.

****

Az ajtó zárja halkan kattant, ahogy a nő becsukta, majd azzal a lendülettel nekidőlt és lassan lecsúszott a földre. Lábait lazán kinyújtotta, miközben smaragdjai a folyosóra bámultak, de nem látta az előtte lévő helyiséget. Csillogva ragyogtak a végtelenbe. Arcán enyhe pír ragyogott, alig eltátott ajkai még égtek a férfi heves csókjától, amit most ujjai érintésével próbált csitítani, de azt is szinte megégette. A lángolás nem állt meg a szájánál, továbbterjedt, hogy az egész testét feleméssze. Reszketett. A szíve még mindig olyan tempót vert, hogy szinte kifutott a mellkasából. Sosem érzett még ilyet.