Újra

XXXI.

Az emberek lassan visszatértek Konohába, de az élet nem tért vissza velük, az ott maradt a csatatéren, ahol Naruto és a többiek lelték vesztüket. Velük halt mindenki. Maguk elé meredő héjak tértek csupán vissza a faluba. Avarrejtektől Felhőrejtekig, az összes település ugyanolyan képet mutatott. Néma és sötét fájdalom, ami a színtelen szemekből tükröződött vissza. Csalódottan lazították meg az emberek a fejpántjukat és ejtették a földre.

Az egyesített shinob haderőnek ezennel vége volt.

A visszatérőkhöz hasonlóan érezte magát a rózsaszín, aki most egy sötét és nyirkos cellában ücsörgött. Lehelete láthatóvá vált odalent a hidegben. Leült a földre és hátát a nyirkos falnak támasztotta. Zöld szemei a semmibe meredtek. Még mindig nem tudta felfogni, hogy az elmúlt órák eseményei valóságosak. Minden zajra megrezzent és arra várt, hogy Naruto jelenjen meg és szabadítsa ki, miközben azt kérdezi a nőtől, hogy mégis mi a fenét ücsörög egy sötét ketrecben.

Várt.

De, ahogy az ébredés, úgy tudta, hogy ez sem fog valósággá változni.

A szőke férfi már halott.

Szaggatott sóhaj tört fel a nő mellkasából, miközben szemeit lehunyta. Fejét lehajtotta, így tincsei arcába hullottak, térdeit feljebb húzta, amin karjait pihentette.

Eközben Sasuke elérte a hokage irodáját és egy határozott mozdulattal kitárta az ajtót. Szeme rögtön találkozott a hatalmas ablak előtt álló íróasztallal. Elindult és pár lépéssel mögötte termett. Kihúzta a széket és leült. Fészkelődött benne kicsit, majd hátra dőlt. A plafont vizslatta. Még ő sem volt teljesen tudatában annak, hogy győzött. Pedig így volt.

Felegyenesedett és fekete szemeit végighordta a hokagék képein.

Mire végigért kopogtak és Suigetsu lépett be az ajtón.

-Ez ám a giccsparádé.-nézett körbe eltátott szájjal.-Sose gondoltam volna, hogy bejutok ide. A nagy kutyák kecójába.-csapta vállára fegyverét és így lépdelt az iroda közepéig.-Tényleg elég önimádók lehettek.-pillantott a képekre.-Nem elég, hogy a fejük egy sziklafalba van vésve, még itt is magukat nézegették.-hümmögött.

Sasuke elhúzta ajkát a fehér hajú szavaira. Undorral töltötte el a gondolat, hogy a másiknak igaza van. Önimádó csürhének tartotta az összeset.

-Fogd a képeket!-szólalt meg a fekete hajú, majd felállt és elindult az ajtó felé, de előtte az ablak mellett álló szekrényből kivette a hokage kalapot és a köpenyt.

-Micsoda?-fordult felé értetlenül.

-Hallottad!-villantak rá szemei.-Hozzad a képeket!-utasította.

-Megint parancsolgatsz!-morogta az orra alatt, de természetesen úgy tett, ahogy a másik férfi utasította.

Leakasztotta a képeket és követte az Uchihát, aki kiment az épületből és egyenes léptei Konoha főtere felé vezettek.

A falusiak sejthettek valamit, hiszen ott gyülekeztek, már jóval azelőtt, hogy Sasuke odaért volna. Mikor meglátták a férfit, a tömeg összébb húzódott. A fekete szem ridegen villant a reakciót látva.

Megállt az emberekkel szemben, mögötte pedig megállt a másik férfi is kezében a fotókkal.

Pár percig csendesen nézett farkas szemet a konohaiakkal.

-Suigetsu!-szólította a mögötte állót.

-Hmm?-meredt a hátára.

-Tedd oda a képeket!-mutatott a földre.