Újra

X.

A hajnal csendesen osont be a hatalmas zöld kapun, így közelítve meg az éppen munkába igyekvőt. Rózsaszín haját könnyen lebbentette meg a szellő, léptei könnyedek voltak, már szinte olyan képet festett, mintha bármelyik pillanatban elrepülhetne. Halvány mosoly ragyogott arcán és szemei vadul csillogtak.

A kórház is még kihalt volt, mikor belépett a hatalmas üvegajtón, csupán az éjszakai portás intett felé álmosan. Nem is bánta ezt a kihaltságot, hiszen így volt ideje folytatni a munkát, amit az utóbbi időben eléggé elhanyagolt. Mindennek oka a fekete hajú, fekete szemű Uchiha volt. Nagyot sóhajtott mikor felidézte a tegnap este emlékét. Ujjait ajkához emelte és óvatosan megérintette. Halványan elpirult, majd lehunyt szemekkel reszketve kifújta a benntartott levegőt.

-Gyerünk! Dolgozni!-rázta meg a fejét, majd nekiveselkedett a papírkupacnak.

Kiürítette az elméjét és maximális erőbedobással a munkára koncentrált. Feljegyzésről-feljegyzésre haladt és szinte minden esetet látott a szeme előtt. Minden eshetőséget megvizsgált és minden esethez kiegészítéseket írt. Észre sem vette, hogy az percekből lassan órák lesznek. A többi ott dolgozó sem zavarta, hiszen tudták, hogy a nő nagyon el van foglalva ezzel a projekttel.

A nagy munkából a hasa korgása zökkentette ki. Ijedten kapta fejét az óra felé, ami nem sokkal járt dél előtt.

-Hu.-ámult el.-Jól elszaladt az idő.-hümmögte, majd lassan felállt.-Azt hiszem, elmegyek, megebédelek.-indult kifele az irodából. Még egyszer az ajtóban visszafordult és elégedetten látta, hogy a papírhegy, amit tegnap még végeláthatatlannak érzett, kis tömbbé csökkent. Elmosolyodott, így lépett ki és csukta be maga mögött az ajtót.

Kifele menet meghagyta a portásnak, hogy hova ment és, hogy mindjárt visszatér, aki megértette és integetve búcsúzott el tőle. Sietősen szedte a lépteit a már szikrázó napsütésben. Egyre melegebben sütötte a talajt a kora tavaszi Nap fénye. Nem is öltözött fel túlságosan. Fehér, feszes halásznadrágot és egy bézsszínű, V kivágású pólót viselt, hozzápasszoló, enyhe magas sarkú szandállal.

Léptei az egyik kedvenc kifőzdéjéhez vezették. Ahogy Narutonak is megvolt a kedvenc helye, így Sakura is rátalált a számára olyan kedves vendéglőre. A hely tulajdonosa, amint meglátta, hogy közeledik már elkezdte készíteni a nő kedvencét.

-Jó napot Sakura-san!-intett neki a középkorú férfi.

-Jó napot!-mosolyogva intett befelé a nyitott ajtón, miközben helyet foglalt a teraszon lévő törzshelyén. Egy kétszemélyes kis asztalnál.

Pár perc várakozás után hozták is a kedvencét, amit hálásan megköszönt és neki is látott az elfogyasztásának. Beleveszett az evésbe. Nem törődött semmivel, csak az előtte gőzölgő étellel. Lehunyt szemekkel élvezte a számára oly ízletes falatokat.

-Nocsak, kit látok?-hallott egy ismerős hangot, amint lehuppan vele szembe. Lenyelte az ételt és csak utána nyitotta ki zöld szemeit.

-Te mostanában követsz engem, Ino?-nyomta meg a nő nevét.

-Ugyan már!-legyintett.-Csak erre jártam és kiszúrtam a hajad.-méregette a tincseket.-Nehéz nem észrevenni téged. Tegnap is pont így vette...-harapta el a nyelvét, de már késő volt.

-Mi volt tegnap?-nézett rá gyanakodva, lejjebb eresztve a pálcikákat tartó kezét.

-Hát..-nyelt egy nagyot.-Saial tegnap randiztunk.-emlékezett vissza.-Éppen az egyik étteremben vacsoráztunk, mikor megláttunk titeket, kézen fogva.-sütötte le a szemeit az utolsó szónál, mire Sakura is meglepődött.-Eléggé ledöbbentem.-pillantott barátnőjére, de szája már a füléig ért. A rózsaszín teljesen elpirult.-Fura látni, hogy Sasuke így felvállalja a dolgokat.-próbálta megnyugtatni a Harunot.