Újra

XLIX.

Robbanások és rezgések rázták meg a falut. Sikítva menekülő civilek - és az őket biztonságba terelő shinobik hangja töltötte be az utcákat. Naruto és Shikamaru már ott voltak és segítették a többi ninja munkáját.

-Mégis, mi a franc folyik itt?-kérdezte inkább csak magától a szőke, miközben felsegített egy idős nőt.

A rengés újra végigszaladt Konoha gerincén, megrázva élőt és élettelent, akik tehetetlenül tűrték a földlemezek véget nem érő táncát.

-Bármi is.-nézett előre idegesen Shikamaru.-Konohát romba dönti, ha nem állítjuk meg gyorsan.-szívta a fogait idegesen.

-Kakashi-sensei már tudja?-kérdezte idegesen a szőke.

-Bizonyára már a tudomására jutott.-hümmögte cinikusan.-Ezt a rezgést nehéz nem megérezni.-próbált biztos talajt találni, miközben pár falusit igazított útba.

A kék szemek barátja alakjáról egy a tetőn ácsorgó alakra siklottak. Teste ösztönösen mozdult, ami az idegent is menekülésre késztette.

-Megállj!-kiabálta és elszökkent a földről.

-Naruto!-kiabált utána Shikamaru, de az meg sem hallotta.-Francba.-sziszegte, majd egy újabb rengés után a szőke után iramodott, aki üldözőbe vette az ismeretlent.

****

Sebesen szelte át az utcát két shinobi, akik pásztázó tekintetükkel járták körbe a falut. Egyre csak Naruto szőke fürtjeit keresték. Persze ez nem terelte el a figyelmüket a konohai lakosokról, akik hol jobb, hol rosszabb állapotban vészelték át a nem rég kezdődő válságot. A zöld szemek hosszasan elidőztek rajtuk, majd nem sokkal később megállt, ami nem kerülte el az Uchiha figyelmét. Ő is megállt és értetlenül meredt hátra. Sakura akkor már az egyik sérült felé tartott, tudomást sem véve a hátára meredő fekete szemről.

-Menj előre!-utasította magabiztosan.-Ha itt végeztem, utánatok megyek!-fordult meg és nézett határozottan társára, aki egy pillanatig viszonozta a tekintetét, majd halványan bólintott.

-Vigyázz!-mondta halkan, majd sarkon fordult és tovább sietett, a zöld szemek hosszasan kísérték, míg el nem veszett alakja az épületek erdejében.

Fekete ónixa ugyanolyan alaposan járta át a szűk utcákat és a tágas tereket, de hosszas percek után sem akadt barátja nyomára.

A rezgések pedig egyre erősödtek.

Egy pillanatra meg kellett állnia, mikor egy nagyobb hullám rázta meg a földet és vele együtt a házat is, aminek a tetejére most érkezett meg. A homlokzat apránként repedezni kezdett, lassan megadta magát az erőhatásoknak, csak úgy mint a többi szomszédos épület. Sasuke idegesen harapott ajkába. Tehetetlennek érezte magát. Sejtelme sem volt, mi okozhatja ezt az egészet, csak azt tudta, hogy ennek köze van, ahhoz, aki betört az irattárba.

Ebben a pillanatban ismerős chakrát érzékelt. Ösztönösen megfordult és észrevette a szőke fürtöket és a kék szemeket, melyek haragtól égtek, mikor felismerte az Uchihát, azonban vonűsai ellágyultak és meglepetten méregette a feketét. El is felejtette, hova sietett.

-Sasuke!-pihegett.-Mit keresel itt?-érdeklődött.

-Téged kerestelek.-adta az észszerű választ.-Hova sietsz?-érdeklődött, a égszínkék szemek hatalmasra kerekedtek, azonnal mozdult.