Újra

XXII.

Madarak hangos csiripelése töltötte meg a reggeli tájképet. Kellemes virágillat lengte be a környéket, ami most beáramlott az épület nyitott ablakán keresztül a konyhába. A fekete hajú nő hatalmasat szippantott a levegőből. Szerette a tavasz illatát, ilyenkor úgy érezte, hogy ennél boldogabb nem is lehetne. Két erős kar azonban megcáfolta ezt az érzést. Szerelmesen ölelte át hátulról és vonta magához a törékeny testet. A nő vágyakozva sóhajtott fel, amint rájött, ki is áll mögötte.

-Naruto-kun!-pirult el, ahogy hátrapillantott.

-Jó reggelt!-búgta félig álmosan, félig szerelmesen.-Ott hagytál.-suttogta.

-Reggelit szerettem volna készíteni neked.-bújt férje karjaiba még mindig neki háttal.-Biztos éhes vagy.-hunyta le a szemeit.

-Az vagyok.-bólogatott. Közelebb hajolt és a fekete rövid tincseket félrehajtva elkezdte a fehér nyakat csókolgatni. Hinata halkan felsóhajtott.

-N-Naruto-kun!-szólította meg.-A-A r-reggeli.-cincogta erőtlenül. Szürke szemeivel oda-odapillantott a tűzhely felé, ahol éppen sült a tojás.

A szőke férfi egy pillanatra sem hagyta abba felesége nyakának ostromlását. Szinte vakon nyúlt a tűzhely kapcsolójához és egy határozott mozdulattal elzárta. A reggeli sistergő hangja lassan teljesen elhalkult, végül meg is szűnt.

-N-Nem vagy éhes?-kérdezte kéjtől remegő hangján.

-Nagyon is az vagyok.-búgta szerelmesen, majd bekapta Hinata fülcimpáját. A nő hangosan felnyögött. Arca teljesen kipirult.

Az Uzumaki ezen felbuzdulva megfordította, így az már vele szemben állt. Szürke szemei kábultan próbálták meg végig mérni a férfit.

Nem volt ideje rá.

Férje határozottan felkapta és a pultra tette. Ajkaik összeforrtak és vadul tépték egymást. Hinata ujjai elvesztek az aranyló tincsek között, míg a férfi kezei ügyesen gombolták ki a nő hálóingjét, így hamar szabaddá téve a nő felsőtestét. A Hyuga lány halkan felszisszent, ahogy a hűs levegő megcirógatta fehér bőrét. Lábait ösztönösen szétnyitotta, hogy férje oda tudjon helyezkedni, amit az készségesen meg is tett. Így vette birtokba a nő melleit, amit az egyre hangosodó sóhajokkal, majd nyögésekkel jutalmazott. Nyoma sem volt a szemérmes, pirulós Hinatának. Korábban Naruto volt az oka zavarának, most pedig ő az egyetlen ember, aki előtt teljesen önmaga tud lenni. A férfi jelentette számára a két végletet. Ezt imádta benne a legjobban.

Percek óta így kényeztette a nőt, mikor elszakadt tőle és szaggatott zihálással ráfüggesztette kék szemeit, amik vágytól égtek.

-Hinata...-lehelte szerelmesen.

-Naruto-kun...-simított végig az arcán.

Elvesztek egymás tekintetében, miközben az Uzumaki a nő fehérneműéért nyúlt, hogy lehúzza. Hinata izgatottan várta, hogy megszabaduljon attól a ruhadarabtól is. Hálóingje még hátán volt, csupán kigombolva pihent rajta.

A férfi ujjai már simították a fekete csipkét és rámarkoltak, hogy egy határozott mozdulattal eltüntessék az útból, de szemeit közben le nem vette az elhomályosult szürkékből.

-Jó reggelt!-szökött közéjük egy mély hang, ami egyből kijózanította őket.

Hangosan sikítottak, amibe belerengett a lakás és a környező utcák is, hogy még a járókelők is odakapták a tekintetüket és a távolban egy madárraj menekülőre fogta a dolgot.