Újra

XI.

A szobát betöltötte a reggeli fényár. Az álom és a valóság határán táncoló lányt az óra egyenletes csörgése lendítette át a valóság peremére. Szemhéja megrebbent, majd lassan felfedte zöld szemeit, melyek álmosan a zajforrást keresték, hogy kezével gyorsan kinyomhassa azt. Tudata megvilágosodott és bombaként robbant ki az ágyból. Mióta nem egyedül megy a kórházba, azóta a felkelés egyáltalán nem megterhelő a számára. Vidáman készülődött. A zuhany alatt még dudorászott is. Csillogó szemmel nézte magát a tükörben, miközben fésülködött. Ruhatárát is kicsit felfrissítette, melyben szőke barátnője volt segítségére. Nőiesebb darabokra is szert tett ezáltal. Épp egy ilyen öltözéket választott ma. Egy halvány piros, enyhe kivágású, testhez álló pólót és egy sötétkék, szűk, combközépig érő szoknyát vett fel. Fél óra készülődés után kilépett a bejárati ajtón és miután bezárta azt, megfordult, de a mosoly az arcára fagyott, mert az utca üresen árválkodott, csak egy barna kandúr sétált keresztül az úton, lustán.

-Vajon, hol lehet?-kérdezte magától.-Lehet, elaludt.-hümmögte, majd lábai elindulta a férfi lakása felé.

Tíz perc intenzív séta után elérte az Uchiha birtokon álló házat. Megborzongott, ahogy közeledett a bejárat felé. A sötétbarna ajtó, valósággal megrémítette. Nem tudta volna megmondani, hogy miért, de a szíve a torkába dobogott. Végül erőt vett magán és kopogott. De nem történt semmi. Percekig próbálkozott, de minden hiába, mert az ajtó zárva maradt előtte. Értetlenül méregette a nyílászárót.

-Sakura-chan!-ütötte meg a fülét hirtelen barátja hangja.

-Naruto!-fordult mosolyogva felé.-Te is Sasuke-kunt keresed?-kérdezte naivan.-Nem nyit ajtót, lehet elaludt.-magyarázta lelkesen.

A szőke hajú a szokásosnál komorabban nézte a nőt, aki arcáról lassan eltűnt a mosolya, mikor szembe nézett a kék szemekkel. A férfi szíve összefacsarodott, pedig még nem mondott semmit. Erőt vett magán és megköszörülte a torkát. Egy lépéssel közelebb lépett a még mindig az ajtóban álló rózsaszínhez.

-Igazából téged kereslek.-állt meg pár méterrel előtte.

-Engem?-döbbent le a nő.

-Otthon kerestelek, de mivel már nem voltál otthon, tudtam, hogy ide fogsz jönni.-húzta ajkát szomorkás mosolyra.

-Honnan?-értetlenül meredt a szőkére, miközben szíve el kezdett a kétkedéstől vadul dübörögni. Rosszat sejtett.

-Sasuke..-kezdte, de hangja egy sóhajtásban elhalt.

-Mi van vele?-ijedt meg a nő és két lépéssel barátja előtt termett.

-Ő...-sütötte le a szemeit. Nem bírt az ijedt smaragdokba nézni.

-Naruto!-ragadta meg a férfi felsőjét. Hangja megremegett.-Mi van Sasuke-kunnal?-kérdezte, minden szót megnyomott, hogy ezzel is nyomatékosítson.

-Kakashi-sensei este hívatott minket.-kezdte rekedtes hangján.-A kutató csapat megfejtette a Sasuke által hozott tekercset. Egy hely koordinátái voltak benne, ahonnan elérhető a többi palota.-magyarázta. A zöld szemek érdeklődve feszülten arcának.-A sensei előre küldött egy felderítő csapatot, de Sasukenak is mennie kellett. Azonnal.-mondta elhaló hangon.

A smaragdok hatalmasra kerekedve meredtek rá, ajkai megremegtek, míg kezei elengedték a férfi felsőjét és erőtlenül hullottak a teste mellé. A világ megfordult vele. A mennyből, ahol eddig járt, lezuhant és egy csapásra a pokolban találta magát. Nem a lángok uralta pokol volt ez. Testét kirázta a hideg a fagyos földi vesztőhelytől. Nem jött szó a szájára. Üveges tekintettel meredt maga elé. Fejében visszhangoztak Ino szavai, szinte felnevetett rajta, hogy megint igaza lett a szőkének.