Újra

IX.

A levegő kezdett lehűlni, ahogy az idő lassan belenyúlni az estébe, de a fiatal páros meg sem érezte. Fűtötte őket a másik társasága és az érzelmeik. A Hold gyenge fénye halvány árnyékukat festette az útra, amit az utcai lámpák fénye színesített meg. Percek óta csendben sétáltak, élvezték a némaságot.

-Nagyon sajnálom!-kezdte könnyelműen a nő.-A szüleim sokszor túlságosan beleélik magukat a dolgokba.-szabadkozott.

-Nincs semmi baj a szüleiddel.-felelte Sasuke, de nem pillantott oldalra.

-Eléggé nyomulósak voltak veled.-nézett fel a férfi profiljára.

-Hiszen az egyszem lányuk vagy.-viszonozta a tekintetét.-Érthető, ha féltenek.-fordította előre a fejét.

-Nincs okuk aggódni.-mosolyodott el.-Hiszen veled vagyok.-rántotta meg a vállát.

-Lehet pont ezért aggódnak.-állapította meg a fekete.-Nem ilyen embert szerettek volna melletted látni.-állt meg egy pillanatra. Sakura döbbenten fordult meg.

-Sasuke-kun!-szólította meg.-Ők azt szeretnék, hogy boldog legyek.-nézett fel az égre, miközben nagy levegőt vett.-És én veled vagyok boldog.-tévedtek smaragdjai az őt bámuló feketébe. Az melegen villant a nőre.

-Sakura..-lépett közelebb és gyengéden megcirógatta a puha arcot.

-Viszont, most nem tudom, hogy miben maradtunk velük.-fordult el és megvakarta az állát.

-Miben maradtunk?-kérdezte kíváncsian.

-Hát..-fordult vissza az Uchiha felé.-Hogy mi van közöttünk.-nézett rá.-Mik vagyunk egymásnak.-tekintete maga elé meredt.

A következő pillanatban Sasuke már előtte volt és az épp fejét felemelő nő ajkaira nyomott egy lány csókot, amit válasznak szánt. Az kipirulva meredt fel a másikra, ajkai megremegtek. Választ kapott a kérdésére és tudta, hogy ezt a szülei is tudják már.

-Sasuke-kun...-suttogta. A férfi még mindig olyan gyengéden nézett rá, mint eddig.

Lassan tovább indultak, de a rózsaszín még nem szakadt ki a bódulatból. Elméje egyre az előző párbeszéden agyalt.

-És a te szüleid elfogadtak volna engem?-ejtette a szavakat, amiket csak fejben szeretett volna kimondani. Ijedten kapta szája elé a kezeit, mikor látta, hogy a fekete ónix rámered egy pillanatra. Nem sokkal később rendezte vonásait és újra az utat pásztázta. –Sa-Sajnálom.-hajtotta le a fejét.

-Édesanyám nagyon is szeretett volna.-felelte halkan, mire a nő felkapta a fejét. Látszott rajta, hogy messze utazott vissza az emlékei között.-Mindig is ilyen lányt szánt nekem, mint amilyen te vagy.-nézett rá. A szokásosnál is többet beszélt.

-Az sem zavarta volna, hogy nem vagyok Uchiha?-bátorodott fel a rózsaszín.

-Őt nem.-rázta meg a fejét, majd az ég felé pillantott.-Őt csak az érdekelte, hogy boldog legyek.-sóhajtotta halkan.

-Nagyon kedves nő lehetett.-csatlakozott a Hold bámulásához a másik.

-Az volt.-hajtotta le a fejét és fájdalmas mosoly szökött ajkaira.-Apám már nem örült volna ennyire.-merengett el.-Számára az Uchiha vérvonal tisztán tartása fontos volt.-eredt meg a nyelve. Jól esett, hogy ezeket kibeszélhette magából.

-Akkor...-kezdte el Sakura kikerekedett szemekkel, mire a férfi ránézve bólintott.

-Hozzá kellett volna mennem egy másik Uchihához.-hunyta le a szemeit.