I Hope We Are Not A Team [Chanlix] ✓

02

Chan nem lepődik meg, mikor a telefonjára érkező emailben egy tervezői csoport tagjának hívják. Bár az ezerből kétszázan tervezői csapatokba kerültek, a többi nyolcszáz ember a terepi feladatokat kapja.

- Melyik csoportba kerültetek? - kérdezi Chris Changbintól, aki mosolyogva szorongatja párja kezét.

- Szerencsére mindketten a tervezői 8-as ba.

- Nem igaz - Chan felnevet - Össze leszünk zárva. Én is ott leszek.

Changbin hatalmas vigyort villant, hiszen örül ennek. Régen találkoztak, nem árt majd mesélniük egymásnak, mi történt ez alatt a pár év alatt.

- Amúgy Hyunjin - szólítja meg a szőke a magas fiút, aki rá vezeti tekintetét, miközben a folyosón haladva inkább félig Changbin háta mögé húzódva közlekedik - Már nem sértésből, meg ilyenek, de hogyhogy belekerültél az ezerbe?

- Oh, hát, eléggé megy a matek - vakargatja tarkóját kínosan, mire párja csak kuncog.

- Az eléggé alatt értsd, hogy kurva jó benne - Changbin pimasz vigyora pírfelhőt képez a fiatalabb arcára - Olyan mint egy számológép. Mindent megold, de ha valami faszságot csinálsz, errort ír ki - Hyunjin gyengéden vállba csapja a fiút - Volt, hogy az egyetemen a matekházim Ő csinálta, mikor eggyel alattam járt. Múltkor pedig megcsinálta a beadandómat három perc alatt, amit a tanár huszonhárom perc alatt csinált meg, úgy, hogy totálisan kapkodott.

- Áh - hümmög Chris - Szóval csak a matekházi miatt vagy vele - vonogatja szemöldökét.

- Oh nem - válaszol Hyunjin Bin helyett - Sokszor én is hasznot húzok Binnieből - vallja be halkan, viszont Chan édesen elmosolyodik, amiért a fiú egyből barátja védelmére kelt, hiába csak viccelt az ausztrál.

- Csak viccelt Chan - rázza fejét Changbin vigyorogva - De cuki, hogy bevallod, rámbízod a főzést, sütést, meg ugye a pókok megölését a szobába.

Hyunjin orcáit elfedi a pír és kínosan néz Chrisre, félve a fiú reakciójától, de az csak vigyorog, és nevet. A magas fiú talán ösztönből, zavarában még jobban az alacsony mögé húzódik, aki csak édesen mosolyogva rázza a fejét.

Már nem beszélnek többet, mígnem elérnek a folyosón lévő teremig, amit a tervezői 8-as csoport számára felírtak. Chan az, aki bekopog, majd benyit a helyiségbe.

- Sziasztok! - ugrik szinte azonnal eléjük egy fiú, aki szintén ázsiai vonásokkal rendelkezik - Jisung vagyok, üdvözöllek titeket a tervezői 8-asban - hatalmas mosolya miatt Chris is mosolyogni kezd.

- Chris vagyok, Ő itt Changbin - mutat a feketehajúra - Ő pedig Hyunjin - most pedig a magasabbra.

Jisung lelkesen mutatja be a csapat eddig ideérkezett tagjait, majd még páran szintén csatlakoznak, de mikor a listát ellenőrzik, egy név mellett még mindig nem szerepel pipa.

- Nem ismeri véletlenül valaki Lee Felixet? - kérdezi az egyik lány, aki Jisung mellett próbál belépni a szerverbe, de nem igazán boldogulnak.

- Ahj, pont Ő az informatikus a csoportban - sóhajt Jisung, miközben a hajába túr - Hiába vagyunk itt tizen kilencen, egyikőnk sem gép zseni.

- Átszaladok Jacksonékhoz, és megkérem az Ő informatikusukat - mondja végül a lány, akinek neve Sana.

Kimegy a teremből, Jisung sóhajt egy nagyot. Nem hitte, hogy már az elején problémák lesznek.

- Amúgy - szólal meg egy fiú - Mikor lesz a hibernálás?

- Még ma este elkezdik - válaszol a fiú, majd egy papírt kezd el tanulmányozni - Miért nem írnak még a papírok sem róla? Mindenkiről az alap adatok megvannak, de nála... Mintha kitörölték volna, még a papírról is.

- Biztos, hogy eljött? - kérdezi Lisa, a thaiföldi lány.

- Igen - bólint ajkait elhúzva Jisung - A gépre felszállt, és még az igazoló papírja is megvolt akkor. De nekünk új papírokat nyomtattak. Lehet valami probléma volt a rendszerrel, mikor újra nyomtatták.

Chris a háttérben figyeli a történéseket, és nem érti, hogy ha eljött a fiú, miért nincs itt.

- Sziasztok - lép be egy magas fiú, Sana után a terembe, szinte egyből megcélozva a számítógépet - Mindjárt belépek nektek.

Talán öt percig ügyködik a fiú, majd sikeresen meg tudja nyitni a munkához szükséges alap információkat.

- Ki is a srác, aki hiányzik? - kérdezi, mire Jisung azonnal elmondja a nevet, az informatikus pedig beüti azt a szervezet tagjai keresőjébe - Ez furcsa - ráncolja homlokát - A neve itt van, és tagja is a rendszernek, csupán nincs róla adat. Mintha mindegyiket kiradírozták volna - tovább próbálkozik - És még beilleszteni sem tudok. Ezt nem szabadna csinálnia. Délután utánna nézek ennek.

_____

- Lett végül szobatársad? - kérdezi Changbin a szőke barátját, mikor estefelé, kissé fáradtan már, a szállásukra tartanak.

- Nem - rázza fejét - Mivel senki nem tervezik beköltözni, és nincs több egyágyas szoba, így valószínűleg nem lesz szobatársam egy jó ideig - bár egyáltalán nem mutatja, mégis hiányzik neki a társaság. Chris mindig is szociális ember volt.

- Ha unatkozol, gyere át hozzánk nyugodtan - mondja Bin, Hyunjin pedig mosolyogva bólint - A 124-esben vagyunk. Te hol leszel?

- 297 - mondja a számot, majd megáll a kijárat előtt - Menjetek nyugodtan fel. Én szerintem sétálok még egyet alvás előtt.

- Rendben - bólint Changbin - De azért ne maradj kint sokáig. Holnap belekezdünk normálisan is a munkába.

Chan csak bólint, majd int egyet a két fiúnak, aztán kilép a hatalmas épület ajtaján, és a hátsókertet veszi céljául.

Tudja, hogy ma alszanak el rokonai, barátai, szinte mindenkije. Mondhatná, hogy nem fél az esetleges felmerülhető problémáktól, de akkor hazudna. Bár a technika modern, és sokmindent megold, nem mindent. Hiába sok a biztosíték arra, hogy a hibernálás problémamentes lesz, a torkában gombóc van így is.

Talán pont a számára fontos emberek miatt veszi ezt az egészet oly komolyan. Azt szeretné, ha felébrednek, akkor már egy jobb világban élhetnek.

Csendben sétál a lámpákkal kivilágított kertben, miközben a csillagokat pásztázza. Rajta kívül nincs kint senki, csak övé a Hold. Legalábbis az elején így gondolja.

Meglát a sarokban egy fehér fényt. Kissé közelebb lopózik, és az egyik fa alatt egy fiút vesz észre, aki feltehetően a laptopján intéz valamit. Fülhallgatója be van dugva, Chan kicsit közelebb merészkedve egy olyan videót lát, ahol pár lány horrolfilmet néz.

Az ismeretlen szupersebességel kezd el gépelni, Chris számára ismeretlen dolgokat, mikor az épületben egy teljes szint elsötétedik. A fiú hangosan elkezd nevetni, még mindig a képernyőt figyelve.

- Hé!

A feketébe öltözött alak teljesen megrémülve néz Chanra, miközben lecsapja laptopja tetejét. Egy percet sem haboz, futásba kezd gépével szorosan a kezébe.

Chris értetlenül kezd a másik után futni, de mikor az épület sarkán befordul a fiú, a szőke hiába ér oda, sehol sem látja a másikat. Szuszogva fordul körbe, de így sem lesz okosabb.

Az ausztrál fejében egyre csak az megy a fejében, ki volt ez a fiú, és miért szaladt el ilyen hirtelen?