- Kit látnak szemeink - mosolyodik el Jisung, mikor Felix Channal az oldalán belép a csoport szobába.
A fiatalabb csak megforgatja a szemeit, és legszívesebben máris menekülne, de Chris mindenttudó tekintete miatt, csak sóhajt egyet, majd lerakja a laptopját a szoba közepén elhelyezkedő körasztal egyik üres részére.
- Örülünk, hogy végül csatlakoztál - mosolyodik el Sana is, mire a lila hajú fiú csak bólint.
- És hogyhogy nem jöttél eddig? - kérdezi Lisa, mire a fiú csak összehúzott szemöldökkel méregeti a lányt.
- Ja, mivel vett rá Chris, hogy eljöjj végre? - kérdezi egy Minho nevű fiú az informatikustól, aki egyre többet pislog.
- Csak a sajátos módszereit használta - szólal meg pimaszul Changbin, mire Chan rázza a fejét, ugyanis nem biztos, hogy ezek a mondatok jól esnek a kisebbnek, akinek az arca lángol.
Felix zavarban érzi magát, így Chrisre néz megváltásul, mire a szőke csak fáradtan felnevet.
- Nem olyan rossz gyerek, mint elsőre tűnik - mondja végül a szőke, miközben összeborzolja a lila tincseket.
- Kopj le, nem vagyok gyerek - löki el kissé idegesen az idősebb kezét, de az csak nevet, ugyanis tudja, hogy a másik nem mérges, hanem zavarban van.
______
- A-atombomba? - pislog teljesen értetlenül Chris, és próbálja kitalálni, mire gondol a kicsi.
A többiek elmentek ebédelni, a két ausztrál maradt csak bent a szobában, mivel Felix meg akarta mutatni ötletét az idősebbnek.
- Egy helyre gyűjtenénk a ténylegesen újrahasznosíthatatlan szemetet, és az óceán közepén felrobbantanánk - mutat a kisebb egy tervrajzot, amit Chan részletesen átvizsgál.
- Hát, nincs nagy esély arra, hogy radioaktív cunamit okoz a robbanás? - teszi fel szépen a kérdését, de mikor Felix a fejét rázza, kíváncsian várja a magyarázatot.
- Nem, hogyha a lerakott szemetet körül kerítjük majdnem tíz méteres fallal - Felix a számításait is Chris orra alá tolja, aki csak kapkodja a fejét.
- Én - szólal meg lágyan Chan - nem akarlak lelombozni, meg leszólni az ötleted, hiszen tényleg jó lehet, de nem biztos, hogy a vezetőség ebbe beleegyezik - Felix arca azonnal grimaszba rándul, majd mély levegőt vesz, de kezei elkezdenek remegni, és újabb mély levegőket véve próbálja nyugtatni magát - Felix - Chan a fiú egyik kezére fog, mire a kisebb rákapja kissé ködös tekintetét - Jó az ötleted. Eddig a tiéd a legjobbnak tűnő. Szóval ne hidd azt, hogy nem csinálod jól. Még délután beszélek Namjoonnal - mondja a fiúnak, aki egy apró mosollyal válaszol, így Chris is elmosolyodik - Gyere, menjünk enni.
______
- Hát... - Namjoon megvakarja a tarkóját - Az az egészben a furcsa, hogy jónak tűnik, pedig egy kurva nagy atombomba robbanásról beszélünk - ráncolja a homlokát.
Chan csak beharapott ajkakkal figyeli a vezetőnek kinevezett 25 éves fiatal férfit, aki végül sóhajt egyet és lerakja az asztalra a vázlatot.
- Holnap beviszem ezt a terep 8-asba. Meglátjuk, mit mondanak ott - mosolyodik el halványan, mire Chris csak vigyorogva köszöni meg, majd elköszön a másiktól.
YOU ARE READING
I Hope We Are Not A Team [Chanlix] ✓
FanfictionA Föld utolsó perceit éli, ha nem változik semmi. Az országok vezetői csak egyetlen kiutat látnak, ha nem több, mint ezer fiatal kivételével minden embert lehibernálnak, így az ébren maradtak feladata változtatni a bolygón. Chris, a nem régen diplo...