I Hope We Are Not A Team [Chanlix] ✓

04

- Igazából - kezd bele halkan Hyunjin, mikor Changbinnal az oldalán, illetve Chrissel együtt eszik a vacsorájukat a nagy étkezdében - Volt igazság abban amit Felix mondott, de nem minden.

- Igazad van - ért egyet Chan, miután Changbin szélsebesen kezd bólogatni párja szavai után. Chris még talán azt is valószínűnek tartja, hogy nem is ért egyet a fiatalabbal, csupán a hatalmas szeretete a fiú felé gátolja az ellenkezésben - Tényleg későn fogtunk ehhez hozzá, de legalább csinálunk valamit a jobb élet helyzet reményében.

- Azt viszont nem tudom, hogy Felix nélkül mit csinálunk. Nem hívhatjuk a tervezői 9-es informatikust mindig - motyogja kissé bizonytalanul Hyunjin, mire Chan csak halványan elmosolyodik.

- Azt tervezem, hogy valahogy ráveszem a csoport munkára - mondja el ötletét a fiú, mire Changbin elvigyorodik.

- Na és milyen módszerekkel? - vonogatja szemöldökeit, mire Hyunjin tarkón csapja, de csak annyira hogy a fiúnak alig mozdul meg a feje.

- Semmi olyan - rázza fejét szórakozottan Chris.

A mosolya addig megmarad, mígnem az egész épületben el nem kezdenek villogni a lámpák. A legtöbben ijedten ugranak fel, a csoportvezetők pedig értetlenül néznek össze.

- Mi folyik itt? - ráncolja homlokát Changbin, miközben Channal együtt feláll, majd Hyunjin kezét szorosan megfogja.

Jisung közelebb megy hozzájuk, miközben pár csoporttag is odamegy.

- Nem tudjuk - válaszol a fiú - Valami probléma lehet az autómatikus rendszerrel. Nem igaz, hogy már az első napokban ez van - fogja a fejét, majd megugrik, mikor egy hosszabb ideig elmegy a világítás - Na jó. Ez nem fog magától rendbe jönni.

- Hé srácok - kiálltja el magát a srác, aki a beszédet mondta a stadionban - Az informatikusok jöjjenek velem. A többiek menjenek a szobájukba. Akinek nincs a telefonján lámpa, kérjen zseblámpát a bejárat melletti elosztónál.

A legtöbben utukra indulnak, viszont Chan lemerült telefonja miatt, lámpa nélkül van, így a bejárathoz megy, viszont mikor megkapja a lámpáját, inkább a szobája helyett az udvart célozza meg.

Úgy gondolja, hogy ha meg akarja találni Felixet, akkor a kertben kell keresnie. Reméli, ha most rá tudja venni a fiút, hogy segítsen a rendszer megjavításában, talán a csoport munkába is könnyebben beszáll.

Chan tudatosan megy addig a helyig, ahol először látta Felixet, de a fiút nem látja a fa alatt, sem a környéken. Értetlenül megy tovább, de mikor megpillant egy fehér fényt, győztes mosolyra húzza ajkait.

A hátsó kijárattól alig pár méterre van a fiú, Chan pedig a háta mögé lépkedve próbálja becserkészni, akár egy prédát, de mikor meglátja a fiú kijelzőjét, ahol a rengeteg sok szám, és kód található, összezavarodik. Akkor meg főleg, mikor a fiú újjab gyors kódokat üt be, így az udvar hátsó vasajtós kijárata, amit csak megfelelő kártyával lehetne kinyitni, egyszerűen kicsapódik. A kép teljesen összeáll a fejében, mikor a fiú mellett megpillant egy bőröndöt is.

Hirtelen nem tudja mit csináljon. A fiú megszökni készül, kicselezte a rendszert, és Chan úgy sejti, hogy az épületben lévő bonyodalomhoz is van köze. De nem tudja, hogyan állítsa meg, úgy, hogy a kisebb ne gyűlölje Őt ezért. Mégis, végül inkább a zsarolás módszerére gondol, így mikor a fiatalabb elégedetten lecsapja a laptopját, Chris egy határozott, és kiszámíthatatlan mozdulattal kikapja a lila hajú kezéből a gépét.

- Megvagy - vigyordik el, mire Felix az idegességtől remegve áll lábaira, majd a gépe után kap, de a Bang fiú ügyesebb.

- Add vissza, rohadék - hangja most nem oly magabiztos, mint volt a nap eddigi idejében - Ne baszakodj.

- Elakartál szökni, nemde? - vonja kérdőre a fiút, aki csak idegesen próbálja kicselezni az idősebbet, de nem igazán megy neki.

- Kurvára nincs hozzá közöd - hangja egyre ijedtebb, és kezei remegnek.

- Tényleg? - vonja fel Chan egyik szemöldökét, miközben szórakoztatónak tartja a kisebb zaklatott énjét, amint meg akarja szerezni a laptopját - Hacker vagy, igaz? - mondja ki a súlyos vádat, mire Felix megfagy egy pillanatra, de utánna szó nélkül újra vissza akarja szerezni gépét - Te csináltad a rendszerrel ezt az egészet, mi? - Chris hangja idegesebb, hiszen a fiú még tagadni sem próbálja a vádakat, csak dühös tekintettel kapkod a szőke kezei után - Bassza meg - szalad ki a fiú száján, mire Felix meglepődötten néz rá - Arra nem gondolsz, hogy ez az utolsó lehetőség, hogy segítsünk ezen a rohadt szar helyen? Az sem érdekel, hogy a családoddal mi lesz? - Chan kifakadva vonja kérdőre a lila hajút, aki csak lehorgasztott fejjel engedi le kezeit maga mellé.

- A családom gyűlöl engem - mondja kissé gyenge hanggal, de Chan hallja a fiú dörmögését.

- Lehetetlen, hogy ne legyen legalább egy valaki, akinek segíteni szeretnél - Chris határozott hangja miatt Felix régen nem érzett dolgot érez. Szégyenli magát.

A lelkíismerete belül marcangolja Őt, száját harapdálja, nem tudja, most mit kellene tennie. Az életében az egyedüli fontos személyre gondol, de mégsem érzi magát úgy, hogy maradni akar. Utál csapatban dolgozni, hiszen mindig belekötnek a döntéseibe, akármivel is legyen az kapcsolatos.

- Nem lenne egyszerűbb, ha most engednéd, hogy elmenjek? - teszi fel suttogva a kérdést, miközben vállai kissé előre esnek. Chan meglepetten néz végig a fiún.

- Miért akarsz ennyire elmenni? Mi a baj velünk? - teszi fel nyugodtabban a kérdését a szőke, Lix pedig csak lehorgasztott fejjel von vállat.

- Csak el akarok innen tűnni, oké? - néz fel végre a másik szemeibe, de teljesen elnémul, ahogy az átható tekintetben elveszik.

- Úgy nem engedlek el, ha nem magyarázod meg az okot - Chris határozott tekintete kissé zavarba hozza.

Nyel egy nagyot, miközben próbálja állni az erős szemkontaktust, de eléggé nehéz neki, hiszen az idősebb íriszeitől igen hamar zavarba jön. Úgy érzi a magasabb egészen lelkéig lát.

Hirtelen a gondolat is megszületik elméjében, hogy laptopját a másiknál hagyva menekül el innen, de túlságosan sokat jelent neki az a gép, annál, hogy odaadja valakinek, de mégis szemezget a nyitott kapuval, de végül csak szakadozottan sóhajt egyet.

Chan látja a fiú belső harcát, de reménykedik, hogy nem fogja itthagyni Őt, így megkönnyebbül, mikor a kisebb halkan megszólal.

- Én csak... Utálok csapatban dolgozni.