I Hope We Are Not A Team [Chanlix] ✓

05

- Ezt hogy érted? - kérdezi lágy hangnemben Chan, miközben figyeli a fiú merev de kissé elkeseredett testtartását.

- Úgy ahogy mondtam, vagyis... Nem is csak utálok, de nem is tudok csapatban dolgozni, ennyi - morogja, miközben beletúr a hajába.

A vaskapu hangos csattanással csapódik be, hiszen öt percnél tovább nem lehet nyitva. Felix fájdalmasan felsóhajt, majd egy kis eszmefuttatás után leül a magas betonkerítés mellé.

Chris egy kicsit habozva, de helyet foglal a fiatalabb mellett, kezei között még mindig a kisebb gépe van, de Felix már nem foglalkozik vele. Már nem nagyon kivitelezhető a szökése, hiszen a szőke elkapta.

- Azt mondtad - köszörüli meg torkát Chan - Hogy a családod utál. Miből gondolod ezt?

A fiatalabb felnevet, de a másik hallja benne a fájdalmat és a gúnyt. Felix lehajtja fejét, majd halkan beszélni kezd.

- Kidobtak az utcára, mikor tizenöt voltam.

Chris kikerekedett szemekkel néz a kisebbre, és várja a folytatást, ami nem jön egy hamar. Felix nem tudja, hogy beavassa a másikat a részletekbe, vagy ne, de mikor Chan óvatosan felé nyújtja a gépét, sóhajtva veszi el azt, és folytatja a történetet.

- Igazából programozó akartam lenni, illetve olyan jóféle hacker - rajzol idézőjeleket az ujjaival, miután lerakta a fűbe a laptopját - Anyukám azt akarta, hogy orvos legyek, pont mint Ő. Apukám pedig sebésznek akart tanítattni, de azt mondták, addig nincs baj, amíg nagy szakmám lesz, és nem rontom a család hírnevét - Felix halkan beszél, de a szőke minden egyes szavát érti - Mikor elkezdtem a gimit, már jó régen elnyelt a gépek világa. Imádtam az infóórákat, mindent ami a gépekkel kapcsolatos volt. Aztán jelentkeztem egy csoportversenyre - a fiú hátraveti a hideg falnak a fejét, Chris pedig minden figyelmét a kisebbnek szenteli - Tök fasza volt, egészen élveztem, hatan voltunk a csoportban, és megnyertük a versenyt. Aztán két hét múlva kiderült, hogy valaki a csapatunkban meghackelte az eredményeket, ezért lettünk elsők. Mindegyik csoporttag rámkente. Igazgatóit és fegyelmit is kaptam, hiába nem én csináltam - Felix mélyeket lélegzik, hogy ne legyen túlságosan is ideges - Otthon kurvára le lettem szidva. Nem hallgatták meg az én verzióm, egyből jöttek azzal, hogy mekkorát csalódtak bennem. A suliban ezek után mindenki máshogy kezelt. Ha csapatban dolgoztunk, én voltam az, akinek a szava egy kupac szart sem ért. Velem csináltatták meg azt, amit elterveztek, de ha ötletgazda lettem volna, egyből egy hülye kis fasznak lettem elkönyvelve.

Chan emésztgeti az információkat, de érzi, hogy a történetnek, még nincs vége. Azt mostmár kapizsgálja, miért nem akar csoportmunkában részt venni, de a családos story vége még nem jött el.

- Nem muszáj folytatnod - suttogja oda halkan Chris, mire Felix lehunyva szemeit sóhajt egy nagyot.

- Nem tudom, mennyire vagy ítélkező - néz rá kissé grimaszolva.

- Milyen téren? - Chan összeráncolja homlokát, mire a kisebb csak sóhajt egyet - Amúgy nem vagyok nagyon az. Van egy két dolog, amit nem tolerálok, de azok nagyon végletek.

- Például? - motyogja Felix.

- Például mondjuk... - töpreng el az idősebb - A gyilkosságot, vagy a kínzást. Ilyesmi végletekre gondoltam - magyarázza meg magát.

Felix mély levegőt vesz, ujjait tördeli. Ezt a dolgot nem igazán mondta el még senkinek, csupán nagymamájának, illetve a családja tudja még ezt az idős nőn kívül.

- Szóval ezt nem szoktam mindenkinek elmondani, mert - nyel egyet a fiú - a világ ítélkezik, és minden szarnak elhord, ha nem vagy olyan, mint mások - Chan csak bólint, és a másik arcát nézi, ahogyan próbálja kinyögni a történet folytatását - Szóval, tudod milyenek a fiatal tinik. Perverzek, kíváncsiak, és bevállalósak, nem gondolva a következményekre - a szavak nehezen jönnek Felixnek, de Chris bátorító tekintete miatt folytatja - Írogattam valakivel, aki sokkal idősebb volt mint én. Az elején csak barátkoztunk, utánna egy két megjegyzést elsütött, hogy kedvel, és hogy jobban meg akar ismerni. Én pedig hülye voltam, és mivel én is kedveltem, amikor képet kért, küldtem neki. És igen - rázza fejét lehorgatszva, miközben fájdalmasan nevet - egy apró megbánás és belegondolás nélkül küldtem olyan képeket is - Chan beharapja ajkait, és már sejti, mi lesz a történet vége - A szüleim megtalálták, amikor egyik este úgy hagytam a laptopom, mikor elmentem fürdeni. Másnap már nem aludhattam otthon.

Chris áthatóan vizsgálja a fiú összetört lényét, miközben egyik kezével óvatosan a fiú alkarjára simít, aki megrezzen a hirtelen érintésre.

- Ha jól gondolom... Nem lánnyal írogattál, igaz? - kérdez rá kertelés nélkül a szőke, mire a kisebb csak egy aprót bólint - És... Lett belőle valami?

- Nem - mondja halkan a fiú - Csak kanos volt, és imádott nálla jóval fiatalabb fiúkkal ilyen dolgokat csinálni. Mellettem minimum még öt sráccal beszélt.

Chan felszisszen a mondatra, miközben hüvelykujjával óvatosan simogatja a markában lévő alkart. Felix kitárulkozott előtte.

- Utánna a nagymamámhoz költöztem - folytatja halkan - Ő az a személy, akire számíthatok az életben. Neki mindent elmondhatok, mindenben támogat, és tudom, hogy szeret engem.

Chris végre elmosolyodik. Felix arca kisimul, amikor az idős nőt hozza szóba. Tényleg fontos lehet neki.

- És Ő nem elég ok arra, hogy jobbá tedd a világot? - kérdezi meg lágyan Chan, de Felix csak sóhajt egyet - Ne kezd azt, hogy nem tehetünk semmit - szűkíti össze azonnal szemeit Chris - Bármit elérhet az ember, ha akarja. És ugye tudod, hogy mi nem a hülye és faszkalap osztálytársaid vagyunk? Nekünk számít a véleményed. És sablonos vagy sem, de okkal vagy kiválasztva.

Felix elfordítja arcát. Torkában gombóc van, legszívesebben belemenne, hiszen olyan szépen felvázolja neki ezt a szőke. De hogy tényleg működne?

Végül Felix nem válaszol, hanem ölébe kapja laptopját. Engedi Channak, hogy nézhesse, de miután beüti a vagy negyven karakterből álló jelszóját, Chris felé fordul.

- Mi volt a 13. karakter? - kérdezi, mire a másik totálisan össze van zavarodva, és azt se tudja, köpjön, vagy nyeljen.

- Nem tudom? - szinte kérdésnek hallatszik Chan válasza.

- Helyes.

A szőke még oldalról is látja, hogy a kisebb ajkaira egy apró félmosoly kúszik, miközben újjab Chris számára értelmetlen kódokat gépel, majd az épületben a világítás újra tökéletes lesz.

- Áh - nyögi ki Chris meglepetten - Szóval tényleg te voltál.

- Igen.

- Mit ne mondjak - szűkíti össze szemeit a fiú - Elég csúnya húzás volt. Valaki még meg is ijedt.

Felix csak felnevet, mire a szőke halványan elmosolyodik. Mikor a kisebb felé fordul, miközben bezárja ajkait, az kissé zavarodottan szólal meg.

- Szóval... Miben kellene segítenem?