Felix vad és kíméletlen terve hamar elterjedt az emberek között. Meglepően passzolnak egymáshoz a számok, így mindenki csak elismerő bólintással vette tudomásul, a fiú tud valamit.
A lila hajú jelenleg magányosan ebédel, bár ott van mellette egy másik tálca is, de a szőke felszaladt a kisebb szobájába, hogy lehozza annak laptoptöltőjét. És bár szokása a két ausztrálnak, hogy szinte mindenhova együtt mennek, Felix szinte legyilkolja tekintetével azt a valakit, akivel az idősebb esteleg egy köszönésnél többet beszél.
- Leülhetünk? - a fiú felpillant, Changbint és barátját látva gondolkodás nélkül bólint - Chan merre van?
- Felszaladt a töltőmért - motyogja a fiú miközben folytatja az evést.
- Eléggé össze vagytok nőve, szederke - vigyorog Changbin, és élvezi hogy a másik kissé összezavarodik.
- Mintha ti nem lennétek állandóan együtt - bök kettőjükre, mire Hyunjin kuncog.
- De mi együtt vagyunk - Felix arca egy pillanatra megfagy, de aztán szó nélkül folytatja az ebédjét.
Torkán ott vannak a szavak, amiket meg akar kérdezni, és hogy összeszedje bátorságát, mély levegőt vesz, majd felnéz a két fiúra.
- Nem ítélnek el titeket, ezért? - hangja mély és halk, de a másik kettő lágyan elmosolyodik.
- De - vallja be Changbin, miközben ujjait óvatosan párja kezére kulcsolja, Felix végignézi a folyamatot, gyomra összehúzódik a gondolataitól - Vannak akik elítélnek. Vannak olyanok is, akik emiatt bántanak minket, de ha szereted a párod, tényleg szereted, akkor mindent kibírsz, amíg ott van melletted.
Felix nyel egy nagyot, és szemeivel a két fiút pásztázza. Lelkében marja az érzés, bár Ő neki is lenne egy ilyen kapcsolata, mint a két fiúnak.
- Várjunk, te is...? - nem mondja ki teljesen a mondatát Hyunjin, de Felix megérti így is, és egy nagyon halványat bólint - Húha, és kivel jársz? - kérdez rá azonnal a magasabb, mire párja csak csitítja.
- Senkivel - morogja a fiú, miközben szemeivel az asztalt pásztázza.
- Oh, bocsi, nem akartam tapintatlan lenni - biggyeszti le ajakait Hyunjin, mire a lila hajú csak legyint egyet.
- Jinnie néha túlságosan izgatott, ha ilyesmiről van szó - vallja be Changbin is, mire Felix apró mosollyal néz rájuk.
Valamilyen szinten megérti Őket. Ő is ennyire boldog és izgága lenne, ha egy olyan fiút találna maga mellé, akivel kölcsönösen szeretik egymást.
- Na, itt vagyok - huppan le a szőke az informatikus mellé, majd kezeibe nyomja a töltőt - A szállítmányom.
- Köszi - mondja Felix, majd lerakja az asztalra a zsinórt.
- Remélem nem zaklattátok Felixet, miközben evett - néz rájuk számonkérően Chan, de a másik kettő csak kuncog.
- Dehogynem. Mindenről kifaggattuk. Rojtosra beszélte a száját.
______
- Van kedved este a városba menni? - Chan összeszedi papírjait, majd kérdően néz a kisebbre.
Mára befejezték a munkát, és mivel a hónaponta egyszer kimehetnek a megszabott területről, Chris szívesen megnézné a nevezetességeket, amiket így is megtehet.
- Nem félnél attól, hogy elszökök? - vonja fel szemöldökét miközben le sem veszi szemeit a képernyőről.
- Kellene? - támaszkodik a szőke az asztalnál, miközben karba teszi kezeit, és a laptopjával ügyködőt figyeli.
- Alig egy hónapja ismersz. Még az is lehet, hogy beépített ügynök vagyok, akinek az a feladata, hogy elbassza ezt az egészet - mondja a kicsi, majd lecsukja a gépe tetejét.
Chris felpillantva nézi végig, ahogy a rajtuk kívül ott lévő két lány elhagyja a termet, majd becsukják az ajtót.
- Akkor nem mondtad volna el, hogy pucér képeket küldtél egy ismeretlennek.
Felix arca grimaszba rándul, miközben kipirosodik bőre. A fiú remegő kezekkel túr bele hajába, majd feláll, és hóna alá csapja a laptopját.
- Azt én sem értem, miért mondtam el - morogja, majd szorgos léptekkel halad az ajtó felé, viszont Chan szorosan követi Őt.
A fiú kínosan érzi magát. Az idősebb gondolataiba nem lát bele, mégis fél attól, hogy egy hímringyónak tartja magán belül. Pedig Chris fejében egyáltalán nem ez megy végig.
- Cikinek gondolod ezt, mi? - vigyordik el a szőke, mire Felix csak fujtat egyet - Pedig nem kell. Mind csináltunk, és csinálunk is hülyeségeket - veregeti vállon a fiatalabbat, de az nem néz a másikra.
- Hétkor a kijárat előtt. Ha késel, itthagylak - morogja a kicsi, mire Chan elmosolyodik.
______
Felix nem sietve sétál le a földszintre. Bár már tíz perce elmúlt hét óra, csak pimasz vigyorral megy oda a neki háttal álló, mindenfelé nézelődő szőkéhez.
- Kit keresel, Szöszi? - a mély hangra megfordul az, majd számonkérően végigméri a lila hajút.
- Nem is tudom. Biztos nem egy számítógépmegszállott, lila fejű, mély hangú kissrácot - vigyora széles, a fiatalabb csak grimaszol egyet.
- Ne hívj kissrácnak - morogja. Chan szólna valamit, ha régi barátja, és annak párja nem lépnének oda hozzájuk.
- Kész vagytok? - kérdezi Changbin, miközben megigazítja baseball sapkáját.
Felix gyomra összezsugorodik. A keserű érzés ott a torkában. Azt hitte, csak Őt hívta a szőke. De ezek szerint, csak nem akart egyedül gyertyatartó lenni.
Végül a kicsi akaratlanul is hidegebben kezd viselkedni a társaságban. Bár együtt mennek mind a négyen, a három fiú nevetgél, míg Ő a várost kémleli. Hiába vonják bele a beszélgetésbe a kicsit is, az ellenálló.
- Hé Felix - lép a fiú mellé Chris, mikor megérkeznek az egyik célbavett hídhoz, és a naplementében gyönyörködnek. Hyunjinék most kicsit nyíltabban is egymásra tapadtak, így a szőke inkább az elkülönült fiúhoz megy - Mi a baj?
Felix nem tudja mit válaszoljon. Ez az egész helyzet nyomasztja, nem elég, hogy néha beszívott pillangókat érez a gyomrában, ha ott van mellette az idősebb ausztrál, aki csupán barátilag gondol rá, még a bizonyítási vágy is ott lebeg a feje felett.
- Ez a terv - morogja halkan a fiú - Ha befuccsol, és valami oltári nagy baki lesz, akkor lehet kinyírtam mindenkit - megrökönyödve néz maga elé, és vallja be problémája egy részét.
- Ugyanmár - mosolyodik el a szőke és a korláton támaszkodó fiúhoz közelebb húzódik - Rengetegen átszámolták, és mindig jó eredmény lett a vége. Ne úgy fogd fel, hogy mi van ha rossz dolog történik, hanem úgy, hogy sikerülni fog. Tudom, hogy lehetnek véletlen problémák, de ne erre alapozz. Ha olyan szörnyű ötlet lett volna, nem engedik meg a kutatások megkezdését sem - lágy hangjára a kisebb olvadozik, legalábbis belül teljesen, kívül pedig csak bámul tovább.
- Te hiszel benne, hogy működni fog? - kérdezi hallkan, mire a szőke hirtelen ölelésbe vonja a kicsit. Felix teljesen lesokkol.
- Nem csak hiszek, tudom, hogy menni fog, és minden rendben lesz - csontos ujjait a lila tincsekbe vezeti, és a kissé remegő testet szorosan húzza magához.
Felix lassan viszonzóan átkarolja a magasabbat, és óvatosan belebújik a meleg ölelésbe. A szőke vállára hajtja fejét, és mélyet szippant a fiú illatából. Az idősebb megnyugtatja.
BẠN ĐANG ĐỌC
I Hope We Are Not A Team [Chanlix] ✓
FanfictionA Föld utolsó perceit éli, ha nem változik semmi. Az országok vezetői csak egyetlen kiutat látnak, ha nem több, mint ezer fiatal kivételével minden embert lehibernálnak, így az ébren maradtak feladata változtatni a bolygón. Chris, a nem régen diplo...