Robbanás

Harmadik rész

- Tudod ki lesz a szakaszparancsnokod? – érdeklődik Cono egy almát majszolva az ágyán ülve.

Pontosan tíz napja vagyunk itt és nem sok izgalom van erre felé, ezért ez az információ óriási hír értéknek számít.

- Tudom. – jelentem ki, de utána csendben maradok tudva, hogy ezzel menyire húzom barátnőm agyát.

Cono, minden egyes harapásnál szemrehányó pillantásokkal jutalmaz, amiért nem vagyok hajlandó folytatni a dolgot és magamban tartom az információt.

- Jana! – nyeli le végül az utolsó falatot is, amit az almacsutkáról hasznosítani tudott.

- Jól van – kuncogok az idegességén. – Zach Accolanak hívják. Az aktája szerint jó. Bár, azért túl sok mindent nem árul el róla. – fejezem be a mondandómat, aztán még is eszembe jut még valami. – Ja! Jut eszembe. Még csak kép sincs róla az aktában, amit kaptunk és Dan például ismeri.

- És mondott róla valamit? – csillan fel kíváncsian a lány szempárja.

- Daniel egy pasi. – jelentem ki kicsit szomorúan. – Az égvilágon nem mondott semmi használhatót, csak, hogy hagyjam már békén és legközelebb akkor menjek hozzá ilyennel, ha egy csajról van szó.

Conoval együtt kezdünk el nevetni, hiszen mindenképpen elég bizar lenne a szituáció, hogy egy csaj miatt állok Dan elé.

•••

Este Dan előtt lépek be egy romkocsmába. El se hiszem, hogy tényleg rávettek arra, hogy eljöjjek velük. Nem gyakran szoktam kimozdulni.

Enyhe alkoholszag terjeng a fülledt levegőben. Gyorsan le is kapom a bőrdzsekimet magamról. Négyen ülünk be egy bokszba és várjuk, hogy az igen csak lengén öltözött lány hozzánk evickéljen a tömegből.

Elég népszerű ez a hely. Mint máskor most is rengeteg ismerős arcot látok a bázisról és persze nagyon sok ismeretlent is.

A pincérlány mosolyogva kérdezi meg, hogy mit hozhat. A fiúk mind egy korsó sört kérnek, mire én is bólintok, hogy négy lesz belőle.

- Te lány vagy – néz rám értetlen szemmel a velem szemközti ülőhelyről Mark. A kijelentését hirtelen nem tudom hová tenni.

- Igen – nézek rá kérdő tekintettel, hogy legyen már oly kedves és fejtse, ki nekem mit akar.

- És sört iszol. És már két éve is ittad – az újabb megállapításra csak bólintok egyet mosolyogva. Mark felkel és már elém is térdel. – Jana, még mindig nem akarsz hozzám jönni?

Egy percig csak némán bámulok rá, aztán elnevettem magam.

- Ne haragudj Mark – csóválom meg a fejemet tudtára adva a válaszomat. - De ha eljössz velem táncolni, meghívhatsz egy rövidre is – vonok vállat.

- Én élnék a lehetőséggel – csap rá a vállára Adam és egy barna hajú lány felé indul el.

- Én meg egyedül maradok – iszik bele Daniel az előbb kihozott korsóba.

- Ne aggódj Dan, veled is táncolok – rángatja meg magán a pólóját Mark. A kijelentésre muszáj újra elnevetnem magam.

- Na, gyere már! – ragadom meg a fiú kezét és a négy ember felé húzom, akik a „táncparketten" vannak.

Mark nem is táncol olyan rosszul, elég jó ritmus érzéke van. Eddig még soha sem szórakoztam velük így, szóval ez újdonság. Nem tudom mióta táncikálunk, de miután elkezdtünk egyre többen kezdtek el lézengeni körülöttünk. Kissé izzadtan fogom össze a csuklómon lévő hajgumival a hajamat. Egy fekete ujjatlan és egy fehér rövidnadrág van rajtam, de így is elég izzasztó idő kerekedett. Az ittas emberek leheletétől pedig egyre jobban érezhető a szesz szaga. Sok ugráló ember testéből pedig csak úgy árad a hő.