𝐑𝐞𝐪𝐮𝐞𝐬𝐭 | Hyunjin ff. | SZÜNETEL!

[ 1. rész ]

Szinte feltépve az ajtót, nagy léptekben, s minél hamarabb próbáltam elhagyni az épületet.

- Minseo!! Ne siess már annyira, nem tudom tartani a tempódat - ért utol barátnőm, majd hátra fordulok, mire levegőért kapkodva és lábaira ereszkedve ad hálát az égnek, hogy megálltam. A pozíciónkból már annyira nem látszik a suli, bár még a közelben vagyunk viszonylag.

- Bocsi, de nem akarok újra összefutni vele... - futott át egy borzongás testemen, mire nyelvemet is kiöltve pecsételtem mondandómat.

A napokban "szerelmet" vallott, - vagy nem tudom minek nevezni azt amit kijelentett - egy felsős, és kicsit megrémiszt a dolog, hiszen nagyon nyomul, és nem úgy tűnik, mint aki olyan könnyedén annyiban hagyná a helyzetet.

- Ohh tényleg... néha elfelejtem, hogy rád van állva.. - forgatta meg szemeit. Biztosan Minjunnak is elege van már az egészből, hiszen szinte mindig velem van, vagy ha éppen nem, úgyis beszámolót tartok neki.

- Ma is "élvezhettem" jelenlétét az ebédlőben - mutattam idéző jeleket a levegőben.
- Mit ne mondjak, a tekintetünk összetalálkozása után, hamar el ment az étvágyam.. -

- Ha nem pont Ő lenne már lépnünk kellett volna az ügy érdekében.. kár, hogy nincs fiú barátod Seungminen kívül, aki bevédhetne téged - dőlt neki a kerítésnek.
Seungmin itt ezen a helyen az egyetlen, akivel jóba vagyok és fiú, ami fontos szempont. Felvetettük neki, hogy segítene-e lekoptatni, de nem igazán jártunk sikerrel.

Nem telt el talán 5 perc se, végül bővült egy emberrel az atmoszféránk.

- Szia babám - hallottam meg egy ismerősen csengő hangot, pár méterre tőlünk.

- Ne hívj így, elmondtam már - fordultam felé magabiztosan és bevetettem a póker arcot.

- Később örülni fogsz ennek a becézésnek a számból - mosolyodott el kacéran és bele túrt a hajába. Ha azt hiszi bedőlök neki téved, nem fog manipulálni.

- Jobban jársz, ha befejezed a játékodat, mert tudod, hogy soha a büdös életbe nem lesz köztünk semmi - förmedtem rá, és próbáltam állni tekintetét.

- De morcos valaki.. ha nem kedvesen, keményebben is rá vehetlek dolgokra - hajolt közelebb mondandója végén, én pedig hamar reagálva sarkon fordultam és jobbnak tartottam ott hagyni.
Még valamit kiáltott utánunk, de próbáltam kizárni őt teljesen, így nem is igazán értettem.

Sietősre véve a tempót tartok hazafelé Minjunnal az oldalamon, aki a beszélgetést ingerülten hallgatta végig.

- Hahh...jól tetted, hogy inkább nem szóltál vissza...nem változik semmit a dolog, de legalább megúsztunk egy gáz, és felettébb perverz beszélgetést - húzta el a száját, vissza emlékezve a történtekre.

- Törd a fejed, hogy mit tehetnénk. A mai megjegyzése elég ijesztő volt. Bármilyen eshetőséget meg kell ragadnom.. - nem tudom Haneul milyen személyt testesít meg, de hátsó szándéka kézzel fogható.

- Először is - fogott vállamra és maga felé fordítva vette komolyra a szót.
- Nem az utca közepén kell ezt megbeszélnünk, hanem nyugodt körülmények között - nevetett.

Eldöntöttük, hogy elmegyünk hozzám és ott vitassuk meg.

Az utunk további része csendesen telt, ami bár nem tartott sokáig, hiszen negyed óra séta lehet a távolság. Szinte kívülről is hallani lehet, ahogy kattognak a fogaskerekek mindkettőnkben.

Előkaparva zsebemből a kulcsot nyitottam be házamba, majd a csend ami letelepedett pillanatok alatt elillant, ahogy a kutyusom Molly hangosan ugatva bújt elő kuckójából. A kis gombócot odébb hessegetve tálaltam neki az ebédjét, ami addig is lefoglalta őt. Egyikőnk se volt éhes, így fel mentünk a szobámba, hogy ott gondoljunk át még egyszer mindent.

Számtalan alkalom volt, mikor ugyan ez megtörtént, de minden tervünk kudarcba fulladt.
Volt már az a bizonyos "hagyj békén" mondtad, adódott olyan eset is, ahol elküldtem melegebb éghajlatra, és olyanokkal "bántottam" ami másnak biztosan elég lett volna ahhoz, hogy egy életre békén hagyjon.
Nem ismeri az "elutasítás" fogalmát mondhatni...

Ő nem az a srác, aki olyan könnyen hagy, ezt az idő múlásával tapasztalhattam. Nem igazán állnak vele szóba a diákok csípős nyelve, és playboy személyisége miatt, így főképp a hozzá hasonlókkal társalog.

Igen. Részben emiatt próbálok megszabadulni tőle, amihez bár rögös út vezet, teljesülnie kell.

A gondolataim közül a barátnőm telefonjának csengőhangja rántott ki, majd pár szót váltva a túloldalt lévő személlyel, világossá vált kivel beszél.

- Anya mondta, hogy segítsek az öcsémnek a beadandójában, ezért mennem kell - dobta le maga mellé a telefonját, és gondterhelten hátra dőlt az ágyamon.

- Semmi kedvem a holnaphoz Minjuun~ - vetettem hátra fejemet, utánozva kicsit sem életkedvvel teli hangnemét.

- Itt vagyok neked, ha nem bír magával, majd leboxolom vagy véletlen megtalálom rúgni a térdkalácsát olyannyira, hogy egész életére bánni fogja tetteit - nevetett és felhuppanva közelebb lépett hozzám, majd egy ölelésbe invitált.
Hátamat megveregetve engedett el, és szedte össze cuccait, majd lekísértem.

Egy pillanatig se időzve kilépett az ajtón, majd kulcsra zárva a fa lapot neki dőltem, és arcomat kezembe temettem.

Minden napom keserűvé teszi már csak a beszólásaival is Haneul. Egyetlen támaszom most ment el és újra magamra maradtam, rengeteg gondolattal a fejembe.

Elhúzva számat tápászkodtam fel nehézkesen, majd a hűtőhöz sétálva matattam valami ehető után. Egyedül lakom, így muszáj lesz elmennem valamikor bevásárolni.
Lassan nincs semmi ennivalók szempontjából, aztán még a végén a bútorokat kell megennem.

Gyorsan lefürödtem és befekve ágyamba nézelődtem még a közösségi oldalakon, ezzel is időzve, de szemeim feladni készülték a szolgálatot és úgy gondolták, most már abba kell hagynom.

Halk zenét kapcsolva hunytam le szemeimet és nyomott el az álom...

2022.12.24.