behind closed doors // Derek Morgan

S01E01 - Kezdetek

Mennyire vékony választóvonal húzódik szerencse és balszerencse között, és milyen könnyű átkerülni egyik oldalról a másikra!

Jodi Lynn Picoult

Tündérlány! -Katherine a mézédes édes hangra ébredt miközben egy puha kéz simított végig álla vonalán.

-Hm.. -A nő hümmögve fészkelődött a pihe-puha párnák között, miközben felkönyökölt és belenézett azokba a gyönyörű csokoládé barna szemekbe. Egy pillanatra elveszett, sőt talán még bele is szédült abba a pillantásba, de hamar beütött nála a felismerés. -Úr Isten, mennyi az idő? -Kiáltott fel Kat, és azzal ki is pattant a párnák fogságából és a telefonjáért nyúlt. 20 perc múlva az irodában kellett lennie, vagy különben az első napján elkésik. Rossz omen. -Ne haragudj, rohannom kell már most késésben vagyok és még haza is kell mennem! -Fordult az idegen felé akivel a tegnapi enyhén részeges estéjén találkozott. Köszönésként, még utoljára nyomott egy puszit a férfi arcára és már is az ajtó felé kezdett rohanni.

-Hé várj már! Még a nevedet sem tudom! -Kiáltott utána ez idegen nevetve. A férfit látszólag igazán szórakoztatta a helyzet, ellentétben a lánnyal, aki úgy érezte, hogy az életéért fut, amire munkája során volt már példa.

-Katherine! -Üvöltött vissza az ajtóból, és már akkor előre látta, hogy estére már bánni fogja, hogy nem kérdezett vissza az idegen nevére, de akkor valahogy csak a vészesen közelgő 8 óra lebegett a szeme előtt. Katherine hálát adott az égnek meg mindennek és mindenkinek akinek lehet, hogy még a reggeli órákban nem állt be a dugó így csupán 5 perc leforgása alatt haza ért. Első útja a konyha szekrényhez vezetett ahol kapásból legurított 2 aszpirint némi vízzel a másnapos fejfájására, szájszaga ellen fogat mosott és a reggeli zuhany helyett a öccsétől kapott méreg drága pacsulit fújta nyakára. A villámgyors reggeli készülés után rohamtempóban indult meg a nyomozó iroda felé, ahova éppen 8:00-kor tette be a lábát. Kat -Idő 1-0

Még utoljára élesen kifújta az eddig bent tartott levegőt a hatalmas lépcsősor előtt, majd felnézett a monumentális épületre.

Az FBI Quantico-i irodája.

A lány az óta nem járt Quantico-ban, mióta végezett az akadémián, hiszen utána rögtön a New York-i irodában kezdte gyakornoki éveit, majd azok lejárta után csatlakozott a gyilkossági nyomozó csapathoz, ahol egészen vezető pozícióig küzdötte magam. A sok papírmunka ellenére, imádta a munkakört illetve az alatta dolgozó csapatot is, de adódott egy lehetőség, amit hülye lett volna kihagyni.

Így került, a hatalmas iroda épülete elé, az első napján a viselkedés kutató egységnél. Megjátszott higgadtsággal szedte a bejáratához vezető lépcsőket, majd az épületbe belépve a hatalmas előcsarnokba érkezett. Katherine áthaladt az idegeneknek szóló beléptetésen, majd az üvegablak mögött ülő fiatal hölgyhöz sétált.

-Jó reggelt! -Barátságos görbülettel arcán lépett elé.

-Jó reggelt! -Mosolygott vissza kedvesen a fiatal hölgy. -Bejelentette érkezését?

-Igen, Aaron Hotchner-hez jöttem. -Diktálta be, jövőbeli főnöke nevét.

-Kérhetek egy vezetéknevet? - Az üveg mögött ülő, vad pötyögésbe kezdett.

-Bundy -Vágta rá kapásból, mire a lány felnézett rá, majd beírta a számítógépbe. Katet egyáltalán nem lepte meg a nő pillantása, tisztában volt vele, ha egy FBI irodában azt mondja Bundy, valószínűleg furcsán fognak rá nézni.