• I • NATE

313 22 0
                                    

Rachel, az Orákulum hirtelen összerándult. A szeme zöldre váltott, a szájából füstcsík kígyózott ki. A felelős kölykök azonnal reagáltak – egy háromlábú széket húztak elő ki tudja, honnan, valaki pedig gyorsan ráültette a lányt. Az kitátotta a száját, és az Orákulum reszelős hangján szólalt meg.

Kikben íj és pálca egyesül
Egyek, de két testben
Szabadítsák ki
A legerősebb istent.

Csatlakozzék hozzájuk
A Hold kísérője!
Az árulás hátulról jön
Két halált ígérve.

Rachel összecsuklott, de a szék megtartotta. Drámai csend borult az egész táborra. Én kényelmetlenül fészkelődni kezdtem. A prófécia nem volt épp bizalomgerjesztő.

Aztán, mintha feloldottak volna egy némító átkot, az összes táborozó egyszerre kezdett beszélni. Én is hallottam magam körül a testvéreim sutyorgását. – Nem mondom, hogy szívesen lennék annak a helyében, akire utal a prófiécia. – Acher volt az, a bungalóvezetőnk.

Egy összetéveszthetetlen kiáltás hatolt át a hangzavaron. – Teljesen egyértelmű!

Harriet Michaels volt az, egy Démétér-kölyök. A nagydarab lány a testvérei között állt, jelentőségteljes alakjának körvonalai a lilára színeződött tűz fényében ragyogtak.

– Teljesen egyértelmű! – ismételte. – Az íj Apollón fegyvere, a pálca pedig könnyen lehet, hogy Hermész Caduceus-ára utal. Egyek, de két testben, vagyis ikrek. Biztos vagyok benne, hogy a prófécia – drámai szünet – a Whister-ikrekre vonatkozik!

Hangos suttogás-hullám söpört végig a tömegen. Gyorsan lehúztam a fejem és igyekeztem elbújni az előttem ülő, nagydarab srác mögött, de nem volt szerencsém. A kíváncsi tekintetek így is utolértek, kiváltképp, hogy Harriet is rámszegezte mutatóujját.

Az egyik nővérem megveretegette a vállam és a fülembe súgott. – Mondj már valamit, mindenki téged néz! – Ez sajna igaz volt. A gyerekek elnémultak, és várakozóan pislogtak felém. Nyeltem egyet és gyorsan Cody felé pillantottam, de ő teljességgel eltűnt a testvérei között. – Öhm... Nos, ez könnyen lehetséges – mondtam sután, de akármennyire is igyekeztem magabiztos maradni, a hangom kissé remegő, bizonytalan maradt.

– Ácsi, ácsi, ácsi! – emelte fel a kezét Cody egyik tesója. – Várjatok, még semmi sem biztos! – Többet azonban nem mondhatott, mert a hangját elnyomta az izgatott zsivaj. Úgy vettem észre, Kheirón is elgondolkodva néz rám. Elvörösödve hajtottam le a fejem. Nem szerettem, mikor én voltam a figyelem középpontjában.

– Bungalóvezetők! – harsant fel kis idő múlva Kheirón basszusa. Mindenki elhallgatott és a kentaur felé fordult. – Kérlek, gyertek azonnal a Nagy Házba, rendkívüli gyűlést tartani. Nem késlekedhetünk. Az ikrek is jöjjenek. Valami azt súgja, Harrietnek igaza van.

Ezekkel a szavakkal kiügetett az amfiteátrum közepéről. A táborozók ezt távozásra felszólító jelnek vélték. Zsibongva, és nagyrészt a próféciáról beszélgetve indultak el, ki-ki a maga bungalója irányába, csak a bungalóvezetők, én és Cody maradtunk.

Ideges vigyorral az arcommal a féltestvérem felé fordultam. – Asszem, meg fogunk halni – köszöntöttem.

Az csak bólintott, de már megszoktam, hogy ritkán beszél. Viszont a testbeszédéből következtetni tudtam, mit érez éppen. Kezei megállíthatatlanul jártak ide-oda, de mivel hiperaktív, ez nem volt túl szokatlan. Ujjai remegése, a toporgása viszont idegességre utalt.

Nos, igen, az ikrek általában jól ismerik egymást. Még akkor is, ha csak félig azok.

Vállt Vállnak VetveWhere stories live. Discover now