Vállt Vállnak Vetve

• XIX • NATE

Cody fájdalmas nyögéssel kapott a füléhez. Azonnal mellette termettem, az íjamat ledobtam a földre, és leguggoltam.

– Hé, Cody, nyugi, nyugi, minden oké. Be fog gyógyulni. Nyugalom. – Eltoltam a könnyező fiú kezét a sebről, hogy szemügyre vehessem, de meglátva a sérülést hányinger lett úrrá rajtam az eldeformálódott testrész láttán. A fiú fülcimpája gyakorlatilag kettészakadt, a megmaradt darabok véres cafatokként lógtak a kagyló alatt.

– E-ezt edd meg! – nyomtam egy darab ambróziát Cody kezébe. A fiú betömte a szájába, láttam rajta, hogy igyekszik megfékezni a könnyeit, több-kevesebb sikerrel.

Pár csepp nektárt juttattam az öcsém fülére, mire az felszisszent, de a seb az isteni eledeleknek köszönhetően máris gyógyulni kezdett.

Alesh, aki addig még Eurussal vagdalkozott, most letérdelt mellénk, feltúrta a táskámat és előszedte a mini elsősegély-csomagot. Gyakorlott kézzel pillanatok alatt lekezelte Codyt, míg én csak annyit tudtam tenni, hogy szorítottam az öcsém kezét és küszködtem a hányingerem ellen.

Végül aztán Alesh bekötötte a fület. Cody azonnal odanyúlt és megtapogatta, ha nem csapok a kezére, gyerekkori szokásához híven lekaparta volna a kötszert.

– Jól vagy, tesó? Cody... – A fiú kimerülten, könnyes arccal bólintott.

– Miért csinálta ezt Eurus? – tette föl az ezer dolláros kérdést Alesh.

– Túl gyorsan megtalált bennünket, miután elszöktünk Titüosztól. Mit csináltál vele?

– Most már nem fog zavarni többet – válaszolt szűkszavúan Alesh.

Iszonyodva figyeltem, ahogy az isten lehajol a fülbevalóért, ami körül látszott pár bőrcafat. Erőt kellett vennem magamon, hogy ne forduljak el, Cody viszont behunyta a szemét és a kezébe temette az arcát. Végigsimítottam a hátán.

Alesh helyes kis fintorral az arcán szétbontotta a fülbevalót. Ez egyébként egy félig műanyagból, félig fémből készült fekete kör, ami két ugyanolyan részből áll, középen pedig egy vékony fémrész halad át a füllyukon. Tehát igazából két apró, párhuzamos tárcsa. Az egyikből áll ki a fémrudacska, ami a másikban lévő lyukba csatlakozik.

Az isten szeme elkerekedett, mikor szemügyre vette azt a felét a fülbevalónak, amibe a rúd csatlakozik. – Ezen van valami írás. Görögül.

– Micsoda? – kiáltottam, a kezemet nyújtva a tárcsáért. Alesh a kezembe pottyantotta, és végre Cody is idenézett.

Valóban, egy sor hihetetlenül picike görög betű volt köralakban nyomtatva a tárcsa belső felére. – Használd a... Számokat... Betűkként... Hat – olvastam hangosan. – Ez mit jelent?

Alesh tanácstalanul vállat vont, Cody viszont összeráncolta a homlokát, látszott, hogy gondolkodik valamin. – De... Mit keres egy ilyen üzenet a fülbevalómon? – nézett rám.

– Üzenet? Honnan tudod, hogy üzenet?

– Csak egy sejtés.

Cody nem mondott többet. Alesh ízelgette a szöveget. – Használd a számokat betűkként. Hat. Milyen hat?

– Azt hiszem, rájöttem.

– Cody?

– Az üzenetet probléma nélkül el tudtad olvasni, igaz? – intézte hozzám a kérdést. Zavartan bólintottam. – Viszont Athénben az étteremben alig értettél valamit az étlapból. Tehát biztosan ógörögül írták rá ezt – bökött a fülbevalójára. – Ami azt jelenti, hogy egy mitologikus lény tette. Mivel az üzenet az én fülbevalómban volt, valószínűleg nekem szánták. És az istenek közül ha érdeklek is valakit, az apám lesz.