Visszajutni a gyökerekhez

IV. Állomás, egy új darab

Németország későn ébredt, enyhén lüktetett a feje. A Nap már magasan ragyogott, helyenként fénynyalábokat alkotva sütött át a várost belepő sűrű ködön. Az ország felmordult, nem vallott rá hogy reggel 6 után kelljen. Egyből kiugrott a paplan alól, és sietősen magára kapta a ruhadarabjait. A haját sem csinálta meg, úgy sietett a konyhába elfogyasztani reggelijét.

"Sheiße... Remélem nem lett volna ma-- hm?" Már éppen nyitotta volna ki a nappali fehér ajtaját, mikor szeme megakadt a mellette résnyire nyitott ajtón. Nem rémlett volna neki hogy kinyitotta volna előző este, de betörni sem törhettek be hozzá, hiszen arra biztos hogy felébredt volna. Kicsit zavartan nézett szét a folyosón valami választ keresve az egészre. A fürdőszobán ezt meg is találta, alóla fény szűrődött ki. Mikor csendesen közelebb lopózott és fülét az ajtóra tapasztva hallgatózott, csobogó vizet vélt felfedezni. 

"Valaki tusol? ...de ki tusolna?" Felmerült benne az ötlet hogy bekukkantana a kulcslyukon, de ezt gyorsan elvetette. Mégiscsak vannak illemei, amibe a kukkolás nem tartozott bele. Mi van ha egy nő vette volna használatba a fürdőt - akármilyen ésszerűtlennek is tűnt? Akkor egy meztelen nő testét látta volna, ami hiába tűnt ígéretesnek, a büntetés érte azonban nem tette kifizetődővé. Inkább csak visszasietett a résnyire nyitott szoba elé és átlépte a küszöböt.

Az első ami a szemébe ötlött az a széttúrt ágy volt. Látszott rajta hogy valaki használta. Azon kívül a szekrény is nyitva volt amibe a ruhákat rakta, és egy különös nyaklánc pihent az éjjeliszekrényen. Ezüstös csillogása szinte vonzta a szemét. Lassú, biztos léptekkel sétált oda a finoman megmunkált nyakékhez, és a kezébe vette. Elég viccesen nézett így ki, szinte elveszett Németország hatalmas tenyerében. Csak most vette észre milyen finoman voltak belevésve a két madártoll erezetei, mintha egy valós kócsag fityegtette volna őket párjának. Ahogy ámult az apró vonalak részletein, észrevette hogy ki is lehet nyitni. Németország hezitált, hiszen egy ilyen medalion igen személyesnek tűnt, de kíváncsisága ismét felülkerekedett rajta és erőfeszítés nélkül felpattintotta a lapított, ezüstösen csillogó gömb. Bentről egy régi fénykép nézett vissza rá barnás színeivel. Egy család volt, viszonylag fiatal anyával és apával, legidősebb fiuk előtt a középső lány szerényen álldogált, míg a legfiatalabb csecsemő anyja karjaiban nézte kíváncsian a kamerát. A másik lapon egy név volt belevésve szálkás, fekete betűkkel: Emma Étranger.

"Basszus--!" Németország azonnal visszahelyezte a nyakéket oda ahonnan elvette, és futólépésben kihátrált a vendégszobából. Csodálkozott hogy az a kevés alkohol is képes volt kiütni fejéből azt az aprócska részletet, hogy elszállásolta a teljesen berúgott Emmát estére. Ő meg pont az előbb hatolt be a neki kiadott szobába és leste meg azt a kincsét, amit önként még fel sem hozta hogy megmutatná. Tulajdonképpen még sosem mesélt róla semmit sem, bár már nem igazán volt szükség rá. Nagyot sóhajtva lépett ki a nappaliba, hiszen még reggelit kellett csinálnia - és ahogy már tudta,  nem csak magának.

Gépiesen vette ki a kenyeret a tartójából, és pár maradék tojásból elkezdett rántottát csinálni. Közben felrakta a vizet melegedni, a még Törökországtól megmaradt ajándék teát tervezte felszolgálni. Méz nem volt hozzá, de tudása szerint Emma azt szerette, ha kicsit kesernyés a tea. Már dobta volna ki az elhasznált filtereket, mikor megpillantott nem kevés sörös dobozt a kukában. Kíváncsian guggolt le elé, majd megvilágosodott; a kocsma után a házi tartalékokat is megjárták. 

"Szerencsétlen Emma... atyám, ez nehéz lesz." Felsóhajtott, és már előre felkészült az esetleges kitörésekre. Egyszer már leitatta a nőt, aztán másnap olyan türelmetlen és fáradt volt, hogy Németország jobbnak érezte hogy egyedül hagyja, hadd tomboljon a harcmezőn, ő csak a távolból figyelte. Ha valamit megtanult róla, az az, hogy soha ne hergelje másnaposan. Még bátyja sem merte olyankor heccelni. Tapasztalatból tudja, hiszen olyat lekevert neki hogy Ungarn alig kapott levegőt a röhögéstől.