Visszajutni a gyökerekhez

Egy utazás vége?

A páros szerencséjére délutánra már felszállt a köd, és egy kevésbe nedves, szürke mocsokkal áldotta meg az északi vidéket, amit a felerősödött nyugati szél kedvesen tovavitt a szomszédoknak. Helyette ismét a világos, felhőtlen ég nézett le a földre, unottan sütött rajta az erőtlen Nap. A szél kegyetlenül tépte a csupasz, gyér fák ágait, akárcsak a magányos piros kocsit az úton. Németország azonban nem zavartatta magát, biztos kezekkel fogta a kormányt és hallgatta a motor monoton zúgását. Egyedül az épülő tervén agyalt, és annak sikerének esélyén. Az egész a mellette alvó nőtől, és az ország csendességétől függött. Ugyanis az az ötlet járt az eszében, hogy társa nem csak az ő érdekében jött vele, hanem volt valami rejtett, saját szándéka is. És Németország úgy érezte, hogy annak köze van a nyakában lógó, korábban meglesett medálionhoz. 

Akármennyire próbálta lenyugtatni magát a szőke, nem sikerült. Aggódott a lánc méretétől: ha túl hosszú lett volna.. kérdéses hova kellett volna nyúlnia érte. Így csak reménykedett hogy a röpke másodpercnél tovább nem kell Emmához érnie - nem azért mert utálta. Egyszerűen a nőkkel általánosan volt egy olyan baja, hogy ha nem munkáról volt szó egyszerűen lefagyott és egy zavart katyvasszá vált. 

Végül egy hirtelen mozdulattal lehúzódott a magányos út szélére és még egyszer utoljára ránézett a mélyen alvó nőre. Magában hálát adott az esti sörökért, majd előhúzta kabátja zsebéből a tollát és a kis noteszét. Mindenfélét szokott beleírni, egyfajta naplóként, jegyzetfüzetként és kezdetleges rajzfüzetként is funkcionált. Már csak az maradt hátra, hogy megkaparintsa a képet anélkül, hogy arra a tulajdonosa rájönne. Úgy gondolta, hogy ha sikerül a terve elviszi Franciaországhoz - több okból is pont hozzá. De ahhoz le kellett rajzolnia minél pontosabban a fényképet, hogy működjön az ötlete. Úgyhogy nagy levegőt vett, és a nő felé fordult. Óvatos mozdulattal nyúlt a nyaka felé, ahol az apró szemű láncot látta a nő kölcsönvett galléros inge mögött. A lehető legfinomabban fogta meg a tárgyat, de legnagyobb megkönnyebbülésére gond nélkül le tudta húzni a nyakéket, és csak egyszer ért Emma nyakához. 

 Kicsit becsukta a szemét, és hallgatta ahogy kalapált a szíve, majd kiengedte a levegőt amit addig visszatartott. Akármilyen furcsa is volt kimondania, de egészen élvezte a rizikós szituációkat. Ahogy meg kellett birkózni a feladattal, a bukás súlyával az ember vállán, közben kiismerni az ismeretlent... az ország olyan elevennek érezte magát, mint aki tényleg él és nem csak létezik. Nem volt a fajtája között a hasonló - mondhatni - hobbi ritka, mindegyikőjüknek volt valamije. Például bátyjából a harc heve, az adrenalin és a flörtölés hozta ki ugyanezt a hatást.

"Na lássuk.... pontosan mi is vagy te fénykép?" 

A szőke országot mintha teljesen kicserélték volna. Eltűnt az idegessége, szíve sem próbált kitörni csont-ketrecéből, helyette egy kőkemény, magabiztosságot sugárzó érzés vette birtokába. Párszor megpörgette a markában a tárgyat, megtippelve annak anyagát és súlyát, majd az üres oldalnak háttal lerakta tenyerébe. Alakja kör alakú volt, mintha egy tömör gömböt nyomtak volna össze két oldalról. A két rész, el kellett ismernie, mesterien volt összerakva, noha a technika elég elavult volt: úgy 20-30 éves. Ám legnagyobb meglepetésére az még relatíve új volt a többi részével összehasonlítva. A lánc volt a legújabb, csak pár évesre tippelte, egyszerű fémből készítették. Hüvelykujjával végigsimított a vésett mintán, majd elgondolkodva kezébe kapta tollát. Fürge, rutinos mozdulatokkal vázolta le a nyakék két oldalát, mellé a maga kicsi írásával jegyzeteket írva.

"Elég réginek tűnik. Talán valami címer? Öregebbeknél rákérdezni... Jöjjön a belseje."

Emma kincse könnyen nyílt, erőfeszítés nélkül felfedte a féltve őrzött titkot. Belül bal oldalát a fénykép teljesen lefedte, jobb oldalán pedig azok a jól ismert szálkás betűk álltak magányosan az ezüstös lapon. Németország nem is teketóriázott, egy szakértő szemével kezdte vizsgálni az arcokat és a mögöttük rejlő történeteket. A háttér egyszerű drapéria lehetett, valószínűleg egy stúdióból. Ami leginkább kitűnt Németországnak az a csoport sokszínűsége volt. Például a középső lány láthatóan világos, sőt, göndör hajával, kerek fejével, pisze orrával és nagy szemeivel erősen elütött a sötét hajú, világos szemű, szeplős fiútól. A szőke legnagyobb meglepetése azonban a csoport fiatalsága volt. Fiatal szülők, fiatal gyerekek - a legidősebb sem lehetett több 10 évesnél.