"Hmm... szóval útra akar kelni?" Franciaország ismételte a mondatot, ízlelgetve minden egyes szavát. Emma bólintott, mire az ország fejét rázva fordult a további jelenlévőkhöz. "Nos? Ti mit gondoltok róla?"
"Hát, nem is tudom. Ki tudja mégis mit csinálna.." Vetette föl Anglia, összevont szemöldökökkel nézett ki a megtépázott városra. Ám tekintete a semmit nézte, a látvány visszarepítette a közelmúltba.
"да!" Oroszországi Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaság, avagy röviden csak a becenevén emlegetett Szovjet Oroszország kontrázott, egy gyermeki mosollyal az arcán. "Hiába, de most az egyszer igazuk van. Nem hagyhatjuk elmenni, hm?"
"De. Miért is ne?" Az harmadik ország, Amerikai Egyesült Államok - avagy USA - vidám hangja töltötte be a kis termet, megigazgatva kabátját. "Elvégre mit tudna tenni? Teljesen a földbe van tiporva." Tette hozzá, ám ezúttal a félelmetesebb hangján. Ez volt az az Amerikai Egyesült Államok amit csak ritkán mutatott, az oldala amit csak ellenségei kaptak. Egy a világon uralkodónak a hangja.
"Ez igaz." Szólalt föl az egyetlen ember a szobában, Emma. "És önök is tudják hogy mennyi politikai hatalmuk van."
"Egye fene. De ne várd hogy többet valaha is egyetértsünk, te hamburger-zabáló!" Engedte le Anglia karjait maga mellé, miközben villámokat szórtak szemei a hatalmas fedezékük mögül. De ez az amerikait egyáltalán nem hatotta meg, csak felnevetett a brit kijelentésén.
"Ha már ti is így vagytok vele.... rendben. De csak akkor ha cher ami is vele megy. Nem igazán bízok Allemagne-ban." Bólintott Franciaország is, hullámos világosszőke haja mintha felhőből lenne, úgy lebegett feje körül. Lila szemei mint mindig, melegséget hordoztak - ám vészesen kemények is tudtak lenni, mint azt a nyugati fronton harcoló katonák is tudták. Ő nem egy olyan ellenfél volt aki engedte ellenfeleinek élve elhagyni a csatateret. Az ország megborzongott a gondolattól.
"Én nem értem miért engeditek meg." Mosolygott Szovjet Oroszország, miközben fejét rosszallóan csóválta. Volt valami ijesztő az országban, valami ami mélyen gyökerezett, ami úgy működött mint a mágnes. Csak testvérei állták ki taszító erejét, akiket a Szovjetunió lánca kötött közös testté, más országokkal együtt. "Lehet hogy орлиный глаз az ő oldalát fogja fogni!"
"Pff--" USA majdnem elröhögte magát miközben intenzív farkasszemet vívott a kommunistával. "Mintha ő valaha is pártot fogott volna! Gondolkodj mielőtt beszélsz!"
"Bagoly mondja verébnek.." Az orosz már görcsösen szorongatta az időközben előkerült fegyverét, a Varázslatos Fájdalom Fémcsövét, fejéről lecsöpögő vörös folyadék pirosra festve a kesztyűt. Emmát kirázta a hideg, a jelenlevő négy ország némán átkozta a másik hármat. De nagyon elhidegült a kapcsolatuk!
"Természetesen pártatlan maradok, mint ahogy mindig is voltam." Törte meg a csendet az egyetlen ember a szobában, ezzel megnyerve a négy hatalom figyelmét.
"Nos, ebben az esetben rendben van!" Szovjet Oroszország hirtelen változása nem lepte meg a csoportot. A vérszomjas vigyornak oda lett, helyette visszatért a gyermeki mosoly. Bár nem volt kérdés hogy melyik volt veszedelmesebb...
"Akkor mennék is. Viszontlátásra uraim!" A nő hangja vékony volt, és meg sem várta a többiek beleegyezését, már kezdett is hátrálni az ajtó felé.
"Of course, of course." Legyintett egy félmosollyal Anglia, a csoport előbbi kapcsolatának mélypontja maguk mögött hagyva, mindegyik ország egyetértően bólintott pillanatnyi szószólójukkal. "A mihamarabbi viszontlátására."
أنت تقرأ
Visszajutni a gyökerekhez
أدب الهواةMikor már végleg lecsendesült Európa, Németországban felgyűlnek a kételyek. Ismét széthullot körülötte a világ, de ezúttal egyedül volt; és még maga is hiányosan. Emlékek emlékek hátán, de egy sem a gyerekkorról amit annyit hallot már másoktól, kezé...
