Advent a Pál utcában 2020

1. Adventi naptár - Cselnakos

– Na, Csele idén milyen adventi naptárad lesz? – kérdezte Csónakos november vége felé.

Cselééknél a karácsony nem az indokolatlanul sok ajándékvásárlásról és felvágásról szólt. Persze volt pénzük, de azt inkább jótékonykodásra költötték. Cseléék tudatosan készültek a karácsonyra. Az adventi időszakban kicsit magukba néztek, számot vetettek, Csele ilyenkor újra bocsánatot kért a hibáiért, és igyekezett minden nézeteltérést rendezni. Vallásos mivoltukból adódóan az adventi koszorút is tudatosan készítették, nem csak úgy beledöftek négy gyertyát egy koszorúba, aztán jól van. Náluk a karácsony tényleg a szeretetről, az odaadásról és az együtt töltött időről szólt. Irigylésre méltó, ahogy ünnepeltek. Minden hagyományt őrző készülődés mellett, Csele az adventi naptár bontogatást szerette a legjobban.

– Semmilyen – válaszolta Csele szomorúan.

– Azt a kurva! Fiúk, válság van! Idén nem lesz karácsony!

– Mi? – kapta fel a fejét Barabás.

– Honnan szeded ezt a faszságot? – kérdezte Kolnay.

– Kolnay – szólalt meg figyelmeztetően Boka. Kolnay lesütötte a szemét, Barabás meg jól kiröhögte. – Csele, miért nem lesz idén adventi naptárod?

– Nem lehet – suttogta Csele.

– Az orvosi vizsgálat miatt? – kérdezte Nemecsek. Csele megsemmisülten bólintott.

Előzőhéten kötelező orvosi vizsgálatra és oltásra mentek. Nemecsek végigsírta az egészet és csak úgy adhatták be neki az injekciót, hogy Boka visszament a rendelőbe és fogta a kezét. Kolnay az összes mért értékéről megkérdezte, hogy az jó tartományba esik-e, mi van, ha kisebb vagy nagyobbat mérnek, és miután végignézte, hogyan kell az injekcióba felszívni az oltóanyagot, megkérdezte, hogy beadhatná-e Barabásnak ő az oltást. Csónakos poénkodott, Boka pedig nem vallotta be senkinek, hogy neki nagyon fájt. Cselével pedig közölték, hogy egy kicsit vissza kéne fognia az édesség evést, főleg, hogy több cukorbeteg is van a családjában.

– Anyuék látták az orvosi utasításokat, ezért úgy döntöttek idén nem kapok naptárat.

– Jaj már, ez faszság! – legyintett Csónakos.

– Nem az – szólalt meg Kolnay. – Csele családjában tényleg sok a cukorbeteg, az apja, a nagybátya, az anyai nagymamája, ráadásul hízásra hajlamos. Nem bántásból mondom, ez az igazság. Tinédzserek vagyunk, változókorba értünk, ilyenkor oda kell figyelni az ilyesmire, még ha szar is.

– Kivéve te, Kolnay, mert amikor így beszélsz, olyan vagy mint egy ősöreg professzor! Hátad nem fáj még? Kukacod működik rendesen? – gúnyolódott Barabás.

Ha mást nem is, Barabásnak azt sikerült elérnie, hogy Csele felnevessen. Csónakos elgondolkozva nézte Cselét. Soha nem volt kimondottan vékony, de mindig jó erőben volt. Simán tartotta az iramot a cingár Barabással, a kicsattanó egészségben lévő Bokával, és a mindig aktív Csónakossal. Általában Nemecsek nem bírta a kergetőzést és sportot, de neki gyenge volt a tüdője. Kapott is felmentést testnevelésből.

– Idén is lesz naptárad! – jelentette ki Csónakos, pont az előtt, hogy megérkezett Rácz tanár úr és a helyükre parancsolta őket.

December első napján Csónakos egy nagyon bénán becsomagolt dobozt tett Csele asztalára. A doboz tetején egy csálén kivágott négyzeten az egyes szám virított.

– Első nap! – mondta vidáman Csónakos. – Gyerünk, nyisd ki!

A fiúk mind oda sereglettek köréje, amíg Csele a celluxot tépkedte. A dobozban csinosan elrendezett zöldalma szeletek voltak.