Advent a Pál utcában 2020

21. Egyedül karácsonyozni? Na, még mit nem! - BokÁts

Boka nagyon zseniális terve a „ne aggódjatok, majd megoldom" abból állt, hogy felvette a kedvenc sötétkék melegítőjét, egészségtelenül sok popcornt pattogtatott ki, és sci-fi mozimaratont tartott.

Igazság szerint semmilyen terve nem volt, hogyan oldja meg a karácsonyt, hogy ne legyen egyedül, de nem akarta a barátait ezzel terhelni. Főleg nem úgy, hogy megint Nemecsek kórházi ágya mellett ültek. Azzal nyugtatta magát, hogy a karácsony is csak egy nap, rengeteg ember ünnepel egyedül mégis túlélik. Neki is menni fog. Csak el kell kerülnie az összes karácsonyi és romantikus filmet.

Amikor a második zacskó popcorn is bucira dagadt a mikróban, Boka beleborította a fémtálba, és a hóna alatt egy üveg Meggy Márkával a nappali felé vette az irányt. Közben azon gondolkozott, milyen olyan filmet nézzen, amiben tuti nincsen még egy minimális romantika sem. Az volt a baj Hollywooddal, hogy egy horrorba is képesek voltak szerelmi szálat rakni. Boka az online téka kínálatát böngészte, amikor kopogtak. Először azt hitte, nem is hozzá kopogtak be, de amikor a csengő is megszólalt, kislattyogott ajtót nyitni.

– Hó-hó-hó – vigyorgott rá Áts Feri mikulássapkában. A piros kiegészítő tökéletesen ment az ugyanolyan színű kabátjához. A lábai mellett, mindkét oldalt egy-egy teli bevásárlótáska állt.

– Feri – nyögött Boka döbbenten. A romantikus jelenetek mellett, Feri puszta emlékét is szerette volna elkerülni. Erre most itt áll a küszöbön mikulássapiban, száz wattos mosollyal az arcán és pont ugyanolyan jól néz ki, mint két évvel ezelőtt.

– Boldog karácsonyt! – Feri arcáról nem lehetett levakarni a vigyort. – Bejöhetek?

– Minek?

– Van társaságod? – Feri lábujjhegyen állva, Boka válla felett benézett a lakásba.

– Nincs.

– Akkor bejöhetek?

– De hát karácsony van – mondta Boka döbbenten.

– Igen – helyeselt Feri. – Az előbb mondtam, hogy boldog karit – felkapta a két bevásárlótáskát, és a tátott szájjal álló Boka mellett belépett a lakásba.

– Feri. – Bokának végre sikerült összeszednie magát, és elkapta Feri karját. A fiú már a cipőjét vette le. – Mi is történik most pontosan?

– Az történik, hogy karácsonyozni fogunk. Együtt. Nekem sincs társaságom mára, és neked sincs. Ne aggódj, nem jöttem üres kézzel. – Feri lemutatott a két szatyorra, amiben Boka mindenféle dobozokat, krumplit, hagymát, majonézt, bort és bejglit vélt felfedezni.

– Miből gondolod, hogy nem is lesz társaságom a nap hátralévő részében? – Boka még mindig Feri karját fogta.

– Tudod, Boka János, sok mindent nem tudok rólad. – Feri tett egy lépést Boka felé. – Fogalmam sincs hányas a lábad, mi a kedvenc kajád, vagy hogy mit tanultál az egyetemen. Azt viszont tökéletesen tudom, hogy mikor hazudsz.

Boka elfordította a fejét. Fellángolt az arca Feri kutató tekintette alatt.

– Nem szoktam hazudni – motyogta az orra alatt.

– Viszont eltitkolni a fájdalmad a barátaid előtt, igen. – Feri tett még egy lépést előre, és megfogta Boka kezét. – Régen is ezt csináltad. Egyszer elestél, és mindenre esküdöztél, hogy nem fáj, pedig később a mosdóban pityeregtél, és még vérzett is.

– Erre nem is emlékszem – Boka visszafordította a tekintetét Ferire. Erősen kellett koncentrálnia, hogy az orránál lejjebb még véletlenül se nézzen, különben elveszíti a fejét. – Ez mikor volt?