Advent a Pál utcában 2020

14. Pumpkin Spice Latte - Nemecsek/Idősebbik Pásztor

A szűk folyósón Nemecsek két szirupos dobozt egyensúlyozott. Szíve szerint a raktár helyett inkább a mosdóba ment volna, hogy az egészet a lefolyóba öntse.

Szeptember elején vállalt munkát egy kávézóban Barabással és Kolnayval. Míg Nemecsek turizmust tanult az egyetemen, és szerette volna jobban megismerni a kávékat, addig Barabásék ösztöndíj-kiegészítés miatt dolgoztak.

Sajnos a helyválasztással befürödtek. A tulaj az interjún még egész normális volt, korrekt fizetést ajánlott és a kávézó is jól nézett ki. Munkaszerződést írtak alá, bár Nemecsek szerint azt csak azért, mert Barabás négyszer megjegyezte, hogy az anyja a munkaügyi bíróságon dolgozik.

A gondok ott kezdődtek, amikor bementek a pult mögé. Az a rész, amit a vendégek láttak, felújított és hívogató volt, ellenben a másik oldalon már nem nézett ki ennyire jól a dolog.

Az öltözőben mállott a vakolat és koszosak voltak a szekrények. Barabás azt mondta, ő még edző cipőben sem állna a be a zuhanyzóba fürdeni. A raktárakban nem égtek a villanyok, ezért minden áru elpakolásánál tuti átestek valamin vagy beverték a térdüket. A villanykapcsolókat Kolnay fakanállal nyomta fel, mert a fa nem vezeti az áramot. Az elején Nemecsek kiröhögte, de amikor az egyik szikrázni kezdett ő is hozott otthonról egyet.

A rossz munkakörülményeknél már csak a főnök üzletpolitikája volt szörnyűbb. Minél több pénzt keresni, a lehető legkevesebb ráfordítással, de ha venni kell valamit, akkor az is a legolcsóbb legyen. Ötletei és elvárásai persze voltak. Október közepétől ízesített kávét vett fel a kínálatba, amihez a világ olcsóbb és legrosszabb szirupjait sikerült megvennie.

Ha nem tömény cukor ízük volt, akkor hányás – ez Kolnay megállapítása volt, és ezt a nézetét meg is osztotta az egyik vevővel, aki utána egy sima presszót kért.

Az egyetlen pozitív vonzata a hangzatos, ellenben bűnrossz kávéknak az a vállas, jóképű srác volt, aki hetente kétszer háromszor bejött, hogy kérjen egyet.

– Tökös fiú a láthatáron! – kiabált hátra Kolnay Nemecseknek, aki az egyik salgó polcra dobta a dobozt, miután már kétszer beverte a könyökét.

Így nevezték el a fiút, mert mindig a Pumpkin Spice Latte-t kérte, igaz Nemecsek nem értette, hogy miért. Látszott rajta, hogy nem ízlik neki, de minden alkalommal azt kért.

– Lehet mazochista – találgatott egyik alkalommal Barabás. – Vagy depressziós. Van, aki vagdossa magát, ő meg ezzel a szar kávéval kínozza magát. Ilyen van, Kolnay?

– Sebésznek készülök, nem pszichológusnak, te szerencsétlen! Szerintem egyszerűen csak bele van zúgva Nemecsekbe.

– Na, de ennyire, hogy képes meginni ezt a vállalhatatlan löttyöt?

– Vannak még hős szerelemesek, Barabás!

Minden beszélgetés vége az lett, hogy összevesztek, de sose jutottak közelebb a megoldáshoz, hogy miért kéri a srác a Pumpkin Spice Latte-t, ha nem ízlik neki.

Nemecsek megigazította a munkaruhaként viselt karácsonyi pulcsiját, amiben több volt a műanyag, mint egy pet palackban. Szörnyű volt az anyaga, szúrt és a karácsonyi csúnya pulcsi verseny abszolút győztese lehetett volna. Pont akkor lépett ki a pultba, amikor a fiú belépett a kávézóba. Nemecsek felsóhajtott, mint ahogy minden alkalommal, amikor meglátta. Imádta a rövidre nyírt haját, a kiálló arccsontját, a borostáját, a heget a szemöldökében, az izmairól nem is beszélve.

– Fogadjunk, hogy megint a PSL-t kéri – súgta oda Barabás Kolnaynak.

– Persze, hogy az kéri! Pszt! – Kolnay egy pillanatra elkapta Nemecsek pulcsiját, és visszatartotta. – Nemecsek, ne feledd, amit beszéltünk!